Pénzügyi Szemle Online Blog

Az ügyeskedők visszaszorításával küzdenének a drága benzin ellen.

A népharag gyakran megtalálja a spekulánsokat és befektetőket, pedig a fájó áralakulásért a legtöbbször nem is ők, hanem sokkal inkább a háttérben meghúzódó piaci folyamatok okolhatók. (Bővebben lásd "Ki a felelős a magas benzinárért?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A nagy elmozdulásoknak ugyanis a forint és az olaj piacán is jó okuk van, még akkor is, ha ezeket az okokat csupán kevesen ismerik. Az igazi okokat pedig gyakran túl népszerűtlen lenne a nyilvánosság elé tárni, sokkal egyszerűbb egy amúgy sem túl népszerű bűnbakot – azaz a spekulánsokat - előállítani.

Miért magas a benzinár?

A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy az amerikai lakosság számára fájóan magas – egy liter benzin az USA-ban megközelítőleg 230 (!) forintba kerül - benzinárét Obama elnök az olajpiaci spekulánsokat okolja. Mondván az olajpiacon működő manipulátorok felhajtják az árfolyamot, zsebre vágják a nyereséget, a lakosság pedig csak fizet…

Ötletként már fel is merült az olajpiaci spekuláció korlátozása, amely lépéssel több befolyásos politikus szerint elejét lehetne venni a benzinár további emelkedésének. Történelmi példák ugyanakkor azt mutatják, hogy a piac korlátozása az esetek többségében többet árt, mint használ. Érdemes visszagondolni, hogy mi történt az európai bankrészvényekkel a pénzügyi válság alatt, mikor a politikusok megtiltották ezen értékpapírok shortolását: semmi, sőt a bankrészvények többsége esett tovább, mint a kő.

A tiltott piacbefolyásolás, az álhírek/rémhírek terjesztése, a spekulatív buborékok fújása valóban káros, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a nagy mozgások az esetek többségében nem ezek miatt, hanem a háttérben meghúzódó száraz gazdasági okok miatt alakulnak ki. A kereslet/kínálat viszonya, hosszabb távon ez az, ami az olajárat mozgatja, erre pedig a piac korlátozása egészen biztosan nem lehet pozitív hatással.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?

Hatástalanított adósságbomba

Miért nem jön az IMF?

Minden évre jut egy államcsőd

Megjósolhatatlan volt az összeomlás?
______________________________________________________________

Az uniós fejlesztések hozták a bajt, az önerőhöz ugyanis hitel kellett.

A magyar önkormányzatok eladósodásának egyik fontos oka az európai uniós pénzek nem megfelelő felhasználása - erre a következtetésre jutottak az Állami Számvevőszék ellenőrzései, amelyek eddig soha nem látott keresztmetszetet adnak a magyar önkormányzati rendszer egészéről. (Bővebben lásd "Összefoglaló a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetéről" című írásunkat a jobb hasábban).


Miről is van szó röviden? Arról, hogy az önkormányzatok ott fejlesztettek, ahol uniós pályázati lehetőségek voltak, ez volt a beruházások közötti szelektálás alapja. Mindez azt is jelenti egyben, hogy nem az volt a kritérium, hogy mit lenne érdemes, illetve szükséges fejleszteni. Amennyiben az uniós pályázatok épp lefedték volna ez utóbbi területeket, akkor nem lenne baj, de sajnos a tapasztalatok szerint ez nem így történt.

Valamennyi önkormányzattípusnál és minden évben hiánnyal zárult a felhalmozási költségvetés. Ennek elsődleges oka az EU-s pályázati lehetőségek által kiváltott fokozott beruházási tevékenység, illetve az ehhez kapcsolódó önerő-igény volt - állítja a Számvevőszék. A negatív egyenleg eladósodáshoz vezet, a folyamatban levő beruházások több mint 1100 milliárd forintos fizetési kötelezettséget jelentenek a jövőre nézve. Ehhez az EU-s és hazai támogatáson, illetve a saját bevételeken felül további több mint kétszáz milliárd forint külső forrás bevonása szükséges a városoknál és a megyéknél - azaz ennyi hitelt fel kell venni.

Az ÁSZ jelentései arra mutatnak rá, hogy az önkormányzatok tényleges fejlesztései nem a kötelező, hanem az önként vállalt, illetve nem a megtérülő, hanem a soha meg nem térülő, „presztizs" beruházásokra koncentrálódtak. Vagyis a beruházások nagy része például nem iskolára vagy a közvilágítás fejlesztésére ment, hanem uszodára, színházra, parkosításra.

Az is gond, hogy az önkormányzatok nagy részénél szinte semmiféle kalkuláció nem készült arra, hogy miből fogják fenntartani a felépített létesítményeket. Miből fogják fűteni, mondjuk az új iskolaszárnyat, üzemeltetni a szennyvíztisztítót, vagy levágni évente a füvet a közparkban? Az önkormányzatok számára likviditási nehézséget okoz az EU-s projektek utófinanszírozása is, ehhez ugyanis pénzügyi fedezet kell, amit sok esetben nem tudnak biztosítani.

Igazai paradoxonról van szó, amiben az EU-s pályázatokat kiíró hatóságoknak is van felelőssége, áttételesen ugyanis lehetővé tették rossz közpénzügyi döntések meghozatalát.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?

Hatástalanított adósságbomba

Miért nem jön az IMF?

Minden évre jut egy államcsőd

Megjósolhatatlan volt az összeomlás?

Magyarország, a nagy kiigazító
______________________________________________________________

Brüsszelben és Washingtonban nem úgy számolnak, mint Budapesten. Kinek lehet hinni?

A hiteltárgyalások csúszásának legszürreálisabb momentuma, hogy nem egyeznek meg a magyar kormány és a nemzetközi pénzügyi intézmények előrejelzései. Budapest szerint a bejelentett lépések biztosítják a hiánycél teljesülését, Washington és főleg Brüsszel szerint pedig nem. Kinek lehet hinni egy ilyen helyzetben? (Bővebben lásd ''Nem igaz, hogy a Valutaalap tévedhetetlen'' című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A fenti kérdésre politikai szimpátia és a feltételezett elfogultságok alapján is lehet válaszolni, de talán érdemes végiggondolni egyéb szempontokat is (természetesen az a legjobb, ha valakinek van annyi szabadideje, szakértelme és adata, hogy önmaga járjon utána az eltérés okainak). Az alábbi pontokat emelném ki, megfontolásra javasolva őket.

1. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap szakértői stábja is emberekből áll, és bár messze vannak, így az ottani számítások nehezen azonosíthatóak egy-egy konkrét emberrel és arccal, de biztosak lehetünk abban, hogy ezeket a kalkulációkat is ugyanolyan hús-vér emberek végzik, mint a magyar kormányét. Mindez azt jelenti, hogy bőven „benne van a pakliban", hogy tévednek. Ez evidenciának tűnik, de sok olyan véleményt is hallani, ami alapvetésnek veszik hogy ami nyugatról jön az per definitionem úgy van.

2. A magas fizetés és a nagy merítés miatt akár logikusan is feltételezhető, hogy ott jobbak a szakemberek (bár erre semmi bizonyíték nincs), de az jó eséllyel állítható, hogy ezen szakemberek Magyarországgal kapcsolatos ismeretei szerényebbek, mint magyar kollégáiké.

3. Vajon a múltbeli tapasztalatok alapján kinek érdemes hinni? Mivel Magyarország 1982 óta az IMF tagja, így már vannak tapasztalatok arra, hogy vajon mindeddig jól jelezték-e előre a Valutaalap szakemberei a magyar folyamatokat. Báger Gusztáv megvizsgálta ezt a kérdést az 1999 és 2003 közötti, politikai értelemben a maihoz hasonló időszakra vonatkozóan, és arra jutott: a kormányzati és az IMF-es prognózisok nagyjából ugyanolyan mértékben voltak képesek (képtelenek) előrejelezni a tényleges folyamatokat.

4. Az előző ponthoz kapcsolódik, hogy az IMF, az EU és az összes nemzetközi szervezet egy komoly hátránnyal indul a prognózis-versenyben: az adott kormány ugyanis nem csak a strukturális hatásokkal tud kalkulálni, hanem tudja magáról azt is, hogy mennyire elkötelezett bizonyos mutatókkal kapcsolatban. Vagyis a kormányzati előrejelzések pontosságának az is jót tesz, hogy az a szervezet írja, amelyik cselekedni is képes, ha rossz irányba mennek a dolgok - a nemzetközi szervezeteknél ez természetesen nem így van...

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Hatástalanított adósságbomba

Miért nem jön az IMF?

Minden évre jut egy államcsőd

Megjósolhatatlan volt az összeomlás?

Magyarország, a nagy kiigazító

Nyugdíjreform nyugdíjasok nélkül
______________________________________________________________

Nem minden nyakig eladósodott országban ketyeg az adósságbomba.

Ha minden a jelenlegi kerékvágásban halad, akkor 2036-ra az USA adósság/GDP mutatója a jelenlegi 100 százalékról 200 százalék közelébe emelkedhet. Magyarország esetében már a 80 százalék is kiváltotta a befektetők pánikreakcióját, és ugyan a két gazdaság nincs egy súlycsoportban, a 200 százalék mégis okot adhat az aggodalomra. (Bővebben lásd "Könnyen fenntarthatóvá tehető az amerikai adósságpálya" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Pontosabban okot adhatna, ha az Egyesült Államokban nem lenne bőven tere az adóemelésnek és a költségvetési konszolidációnak. Az USA adóbevétel/GDP mutatója ugyanis mindössze 28 százalék, ami mind nemzetközi összehasonlításban, mind pedig történelmi viszonylatban alacsony. Azaz gond nélkül lehet növelni az adókat anélkül, hogy annak bármilyen drámai hatása lenne a növekedésre.

Sőt, a Kongresszusi Költségvetési Hivatal kiszámolta, hogy ilyen alacsony adók mellett az adóemelés nem hogy lassítaná, de hosszú távon egyenesen gyorsítaná mind a gazdaságot mind a munkahelyteremtést, köszönhetően az egészségesebb adósságpályának.

Súlyos adóterhet cipel Európa

Európa és Magyarország esetében ugyanakkor sajnos nagyon úgy tűnik, hogy ez az út sokkal nehezebben járható. A magyar adóbevétel/GDP mutató ugyanis 40 százalék fölötti, ami bőven felülmúlja mind a régiós országok mutatóit, mind az OECD-átlagot. Erről a szintről jóval kisebb tere van az emelésnek, mint például az Egyesült Államokban, és félő, hogy az adók további emelése már komoly visszahúz erőt jelent a gazdaságban.

Hasonló a helyzet a legtöbb eurózóna tagországnál, a francia, belga, vagy épp az olasz adóbevétel/GDP mutató mind-mind 40 százalék fölötti, ami ugyancsak jócskán meghaladja a fejlett gazdaságok 35 százalékos átlagát.

A jövőt illetően érdekes kérdés, hogy a válságot követően melyik régió, a magas adóterheket cipelő Európa, vagy az egyelőre alacsonyabb adókkal működő USA szerepel majd jobban. Az ember érzése valahogy az, hogy az utóbbi lehet majd a nyerő…

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Miért nem jön az IMF?

Minden évre jut egy államcsőd

Megjósolhatatlan volt az összeomlás?

Magyarország, a nagy kiigazító

Nyugdíjreform nyugdíjasok nélkül

Egyetemi tandíj helyett adót!
______________________________________________________________

Egyre több nehézség látszik az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatban. Külső mumus a Valutaalap, vagy tényleg a mi bankunk?

Magyarország a hivatalos közlemények szerint hónapok óta keresi a lehetőségét az EU-val és az IMF-fel való pénzügyi megállapodásnak, de még mindig nem tudni, hogy mikor kezdődhetnek meg a hivatalos egyeztetések. Vajon mi okozza ezt a csúszást? (Bővebben lásd ''Egy normarendszer szembesül egy ország helyzetével'' című cikkünket a jobb hasábban.)

A politikai indíttatású válaszoktól eltekintve érdemes utánanézni, hogy vajon az IMF utóbbi pár évtizedes működése, illetve az ezzel kapcsolatos magyar tapasztalatok mit mondanak. Báger Gusztáv, egyetemi tanár a nemzetközi pénzügyi rendszer kutatója évtizedes tapasztalattal rendelkezik Magyarország és a nemzetközi pénzügyi intézmények kapcsolatáról, mégpedig nem elméleti síkon, hanem a gyakorlatban. Ezért érdemes meghallgatni, mit gondol, hisz ő - sok hozzászólóval ellentétben - ott volt korábban ilyen tárgyalásokon.

Induljunk ki abból, hogy Magyarország ezen nemzetközi pénzügyi intézmények tagja, ami nem csak azt jelenti, hogy szükség esetén joga van pénzt kérni, hanem azt is, hogy saját pénzével is hozzájárul ezen intézmények működéséhez. Vagyis egyike azon államoknak, amelyek ezt az intézményrendszert létrehozták és fenntartják.

Ebből adódóan legalább is nehezen értelmezhető úgy tekinteni az IMF-re, mint egy olyan intézményre, amelyik „csak azért is" keresztbe tesz az országnak. Mi lenne az értelme egy olyan intézményt finanszírozni, amelyiktől csak hideget kaphatunk? Semmi. Na, de akkor mi történik most Magyarországgal? - vetődik fel a kérdés.

Báger Gusztáv szavaiból kétféle következtetés vonható le. Az egyik az, hogy a tárgyalások jó eséllyel azért csúsznak, mert nagyon átpolitizált lett Magyarország és az IMF kapcsolata, azaz nagyon sok politikai jellegű feltételezés keveredett bele egy alapvetően pénzügyi jellegű egyeztetésbe, ami nehezíti a szakmai közeledést. A másik pedig az, hogy Magyarország európai uniós tagsága miatt a tárgyalások kivédhetetlenül politikai töltetet is kaptak - hiszen az IMF politikája szerint az EU tagországai esetén a hiteltárgyalások feltétele a brüsszeli bólintás. Márpedig Brüsszel nem éppen a depolitizált világ megtestesítője.

Az IMF azért létezik, hogy pénzügyileg kisegítse a finanszírozási gondokkal küzdő tagállamait, és érthető, ha meg akar bizonyosodni arról, hogy a pénzét visszakapja.

Minden egyéb az IMF hatókörén kívüli.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Minden évre jut egy államcsőd

Megjósolhatatlan volt az összeomlás?

Magyarország, a nagy kiigazító

Nyugdíjreform nyugdíjasok nélkül

Egyetemi tandíj helyett adót!

Gyerekekkel korrigált nyugdíj
______________________________________________________________

Görögország csődöt jelentett, a kötvénytulajdonosok jó, ha pénzük felét visszakapják. Az eurózónában ezzel megdőlt a „senki sem mehet csődbe” tézis, melyet a politikusok még akkor is hangoztattak, mikor már teljesen biztos volt a görög bukás.

A sajtóban valóságos katasztrófaként tálalt esemény azonban nem számít egyedinek, sőt még ritkaságnak sem. Ki hinné például, hogy az elmúlt 200 évben közel 250 állam ment csődbe? Ez átlagosan több mint egy államcsőd évente! Görögország csak az egyik ilyen, a legújabb, és egészen biztos, hogy nem az utolsó. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Korábban a befektetők úgy tekintettek az eurózóna államai által kibocsátott kötvényekre, mint 100 százalékig biztonságos értékpapírokra, a valóság azonban az, hogy az állampapír nagyon is kockázatos. És mint a mellékelt ábra mutatja, a kockázat nem csak a feltörekvő országok – Mexikó 1982-ben, Oroszország 1998-ban jelentett csődöt – esetében áll fenn, hanem a fejlett világ országaiban is.

Az első világháború után például a francia, a brit és a német állam sem tudta rendben törleszteni az adósságait, sőt a 60-as években még az Egyesült Államok is (részleges) fizetésképtelenséget jelentett.

Adósságból csak beruházást!

Ökölszabályként egyébiránt elmondható, hogy ha egy állam hitelt vesz föl, azaz adósságot halmoz, akkor a kölcsön kért pénzből csakis beruházásra szabad költeni. A beruházás ugyanis a jövőben megtérül(het), amiből törleszthetők az adósságok.

Ezzel szemben ha egy állam az adósságból fogyasztást élénkít, például nyugdíjat/fizetést emel, akkor szinte biztos hogy reálértékben képtelen lesz törleszteni az adósságokat. Ha pedig az adott állam az adósságból háborút finanszíroz, akkor szinte biztos a csőd.

A jó hír ugyanakkor az, hogy a föntebb említett 250 csődből egyik sem jelentett világvégét. Az élet megy tovább, a veszteséget leírják, vállalatok/állások megszűnnek, de 3-4 év múlva mindez már csak egy rossz emlék marad az érintettek számára…

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Megjósolhatatlan volt az összeomlás?

Magyarország, a nagy kiigazító

Nyugdíjreform nyugdíjasok nélkül

Egyetemi tandíj helyett adót!

Gyerekekkel korrigált nyugdíj

Jár-e nyugdíj a szingliknek?
______________________________________________________________

Előre láthattuk volna-e a forint zuhanását, a Lehman Brothers összeomlását, a pusztító recessziókat? Úgy fest, sajnos nem.

A mai modellek ugyanis elsősorban arra alkalmasak, hogy a már elindult folyamatok jövőbeni hatásait és lefolyásait előre jelezzék, a reálgazdaságban bekövetkező hirtelen változásokat viszont képtelenek előre jelezni. Azaz minél „nyugodtabb” az üzleti környezet, annál jobb előrejelzést adnak a közgazdasági modellek, és annál rosszabbat, minél viharosabb a gazdasági klíma. (Bővebben lásd "Mikor működnek a közgazdasági modellek?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az elmúlt években sokan bírálták a közgazdászokat és a modelleket, mondván mi hasznuk, ha képtelenek voltak megóvni minket a 2008/09-es válságtól. A kérdés ugyanakkor az, hogy hogyan várható el egy modelltől, hogy előre lásson olyan megjósolhatatlan eseményeket, mint a Lehman-csőd vagy a General Motors államosítása, vagy épp a magyar IMF-ügy végkimenetele.

Ezek az események egész országok, sőt gazdasági régiók kilátásait változtatják meg, ennek ellenére még a legégetőbb kérdésekben is gyakran pár nap alatt születtek meg a döntések. A Lehman-ügyben például a pletykák szerint néhány tucat befolyásos gazdasági vezető döntött alig több mint pár napnyi vita után. Modell legyen a talpán, ami ilyen kaotikus körülmények között előre látja a jövőt…

A kérdés, mely szerint „megbukott-e a válság alatt a modern közgazdaságtan” tehát mindezek alapján nem fair, az összeomlás előre jelzése ugyanis nem feladata a modelleknek. Éppen ezért a közgazdasági modellekre a „békeidőkben” érdemes támaszkodni, ekkor ugyanis viszonylagos pontossággal működnek. A kaotikus időkben pedig úgy tűnik nem marad más, mint figyelni a látnoki képességekkel felruházott spekulánsokat/gurukat/piaci szakértőket…

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Nyugdíjreform nyugdíjasok nélkül

Egyetemi tandíj helyett adót!

Gyerekekkel korrigált nyugdíj

Jár-e nyugdíj a szingliknek?

A gyermek mint a nyugdíj alapja

Lássunk tisztán nyugdíjügyben!
_______________________________________________________________

Nem túl bíztató, hogy a magyaroknál csak a görögök nyestek nagyobbat a költségvetésükön.

Magyarországnál csak Görögország hajtott végre nagyobb költségvetési kiigazítást 2007 és 2012 között az OECD tagállamai közül (lásd "Mi kell a fenntartható adóssághoz?" című cikkünket a jobb hasábban).

A világ legfejlettebb államait tömörítő szervezet adatai és becslései szerint 2007 és 2012 között a magyar strukturális hiány (pontosabban: az átmeneti hatásokat, vagyis az egyszeri intézkedéseket, a ciklus hatásait, illetve az ár- es hozamingadozást is kiszűrő underlying deficit) több mint 3 százalékkal javult (a nagyon jelentős megszorítások hatásaként a görög deficit javulása 6,2 százalékos volt).

Mindez azzal járt, hogy jelentősen csökkent Magyarországon az a további kiigazítási igény. 2007-ben több mint 6 százalékos azonnali és tartós egyenlegjavítási szükségletet írt elő az OECD Magyarországnak ahhoz, hogy a GDP-arányos adósság 50 százalékra csökkenjen, 2012-ben pedig ez az érték csupán 3,49 százalék.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Nyugdíjreform nyugdíjasok nélkül

Egyetemi tandíj helyett adót!

Gyerekekkel korrigált nyugdíj

Jár-e nyugdíj a szingliknek?

A gyermek mint a nyugdíj alapja
______________________________________________________________

Csak olyan nyugdíjreformnak van realitása, amely a mostani nyugdíjasokat nem érinti.

A nyugdíjrendszer átalakításának egyik komoly akadálya, hogy jelenleg nagyjából 3 millió nyugdíjas él Magyarországon, ami azt jelenti, hogy egyetlen változtatást sem lehet „átvinni", ha az ellentétes a jelenlegi inaktívak érdekeivel. Egyszerűen ez adódik az önérdekek követéséből, a demokrácia működéséből és a matematikából. Vagy mégsem? (lásd erről szóló írásunkat a jobb hasábban).

Elvi szinten megoldást jelenthet, ha olyan rendszert léptetünk életbe, amely nem vonatkozik a jelenlegi nyugdíjasokra. Nem véletlen, hogy ez volt a szabály az 1997-es, azóta hamvába holt reform esetén is.

A nyugdíjrendszert tehát úgy kellene átalakítani, hogy a mai nyugdíjasok a mai szabályok szerint kapjanak nyugdíjat, a mai fiatalok azonban egy olyan pontrendszer alapján, amelynél a differenciálás alapja a felnevelt gyermekek száma.

A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos cikksorozatot jegyző Botos-házaspár szerint a jelenlegi nyugdíjasokat többek között épp azért nem szabad belekeverni a reformba, mert úgy nem lenne biztosítható annak politikai támogatottsága. Természetesen itt az a méltányossági érv is felmerül, hogy a mai nyugdíjasok fiatalkorában mások voltak a kondíciók, most pedig már nincs lehetőségük alkalmazkodni.

A cikksorozattal kapcsolatban több olyan kritika is hallatszott, hogy semmit sem ér a nyugdíjrendszer étszabása, ha nincsenek rendben a magyar gazdaság alapjai. Vagyis ha nincs munkahely. Ezzel csak egyetérteni lehet, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne is kellene foglalkozni a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdésével. A rendszerszintű problémákat ugyanis mindenképp meg kell oldani, ellenkező esetben épp a munkahelyteremtésben testet öltő gazdasági fejlődést tennék ugyanis lehetetlenné.

A nyugdíj és a demográfia összekapcsolásához hasonlóan szükség van arra, hogy a gazdaságpolitika egészét áthassa a népesedési folyamatokkal kapcsolatos - sajnos jogos - aggódás. Ennek alapfeltétele, hogy a gyermekvállalás ne jelentse a munkahely elvesztését, illetve hogy a cégeket érdekeltté tegyük a gyermekesek foglalkoztatásában.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Egyetemi tandíj helyett adót!

Gyerekekkel korrigált nyugdíj

Jár-e nyugdíj a szingliknek?

A gyermek mint a nyugdíj alapja

Lássunk tisztán nyugdíjügyben!

Milliárdos haszon, nulla kockázat
_______________________________________________________________

Egy kaliforniai javaslat szerint a hallgatók az egyetemi tandíjat szívesen kiváltanák egy 20 éves adóval.

A felsőoktatás nagyon drága, és évről-évre egyre drágább lesz. 1989-ben a háztartások 8,9 százaléka, míg 2007-ben már 16 százaléka rendelkezett diákhitellel az Egyesült Államokban. A tartozás átlagos összege ezen időszak alatt 8700 dollárról 21 500 dollárra – közel ötmillió forint - emelkedett. Ilyen szintű eladósodottság mellett nem könnyű talpon maradni az egyetemi évek után, különösen a mai rendkívül nyomasztó munkaerőpiaci helyzetben. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Éppen ezért, egyfajta alternatív megoldásként a kaliforniai diákok előálltak egy javaslattal, mely szerint tandíj helyett szívesebben fizetnének adót a felsőoktatási intézményeknek. Az ötlet szerint a végzett hallgatók a bruttó bérük 5 százalékát utalnák át az egyetemek számára 20 éven keresztül.

A javaslat első ránézésre két kérdést vet föl. Először is az egyetemek vélhetően vonakodnának belemenni a cserébe. Ha ugyanis a hallgatók tandíj helyett adót fizetnének, az az intézmények számára hosszú távon igen komoly bizonytalansági tényezővel járna. Ki garantálná ugyanis, hogy a bruttó fizetések 5 százaléka fedezi az oktatás költségeit, tovább azt, hogy a hallgató a diploma megszerzését követően képes lesz elhelyezkedni?

Második kérdésként adódik, hogy az arányos adó nem jelentene mást, minthogy a jobban keresők számára utólag jóval többe kerül a diploma. Igazságos lehet-e egy olyan rendszer, ahol az ugyanazon padból kikerülő diákok közül a később vezérigazgatóként dolgozó diplomás többszörösét keresi és így többszörösét fizeti, mint a jóval szerényebb karriert befutók? A válasz természetesen az, hogy ha igazságos nem is, de mindenképpen méltányos lenne az alternatív rendszer, a diákok számára pedig mindenképpen hatékonyabb megoldást kínálna.

A rendszer bevezetése egyelőre erősen kérdéses, tekintettel az egyetemek által megfogalmazott aggodalmakra, egyfajta alternatív megoldásként azonban – válaszul a szünet nélkül emelkedő tandíjakra - mindenképp megfontolást érdemel…

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Gyerekekkel korrigált nyugdíj

Jár-e nyugdíj a szingliknek?

A gyermek mint a nyugdíj alapja

Lássunk tisztán nyugdíjügyben!

Milliárdos haszon, nulla kockázat

Ahol túl alacsony a minimálbér
_______________________________________________________________