Ha a szüleinknek fizetünk, akkor a befizetéseinkből nem adódik, hogy lesz nyugdíjunk.
A nyugdíjrendszer átalakítása nem csak azért nehéz feladat, mert technikailag nehezen parametrizálható, hanem azért is, mert az alapösszefüggésekkel kapcsolatban is sok a félreértés. Az egyik ilyen problémás kérdés az, hogy végső soron kinek fizetjük a járulékot (bővebben lásd "Kinek fizetjük valójában a járulékot?" című cikkünket a jobb hasábban).
A válasz nem evidens, Botos Katalin és Botos József cikke is csak egyféle választ jelent. Szerintük a járulékot nem magunknak fizetjük, hanem a szüleinknek, azaz pontosabban szólva a szüleink generációjának.
Pénzforgalmi szemléletben ezzel mindenki egyetért, hisz a felosztó-kirovó rendszerek ezt jelentik: amit befizetnek a mai aktívak (mi), azt megkapják a mai passzívak (a szüleink). Az már azonban radikális újítás a gondolatmenetben, hogy nem csak a pénzáramok elszámolása terén, hanem ténylegesen, gazdasági értelemben is a szüleinknek fizetünk.
Ez azért „forradalmi” felvetés, mert azt jelenti, hogy attól senki nem válik jogosulttá a nyugdíjra, hogy járulékot fizet. Ezzel ugyanis csak a szülei nyugdíját biztosítja, az ő jogosultságát az teremti majd meg, hogy a gyermekei is fizetnek járulékot. Nem kell nagyon példákat sorolni, hogy kiderüljön: a pénzforgalom alapelvvé tétele nagyon messzemenő következményekre vezet.
A „pénzforgalmiság” és a felosztó-kirovó logika azonban nem problémamentes elv, hisz van benne egy logikai bukfenc. Ha ugyanis a nyugdíjrendszerek kialakításakor tőkefedezeti volt az elv, akkor a felosztó-kirovó rendszerre való áttéréskor az államnak fel kellett élnie a vagyont - márpedig erre nem volt joga. Gyakori érv, hogy a háborús pusztítás vitte el a vagyont. Valóban volt pusztítás, de azért ezzel kapcsolatban felmerül egy kérdés: miért a nyugdíjasok vagyonát vitték el a bombázások és a tankok, miért nem a nem-nyugdíjasokét? A nagy nemzeti vagyonvesztés után azt mondták ki, hogy a „nyugdíjasok vagyona elveszett”, pedig logikusan nagyjából ugyanolyan arányban kellett mindenki vagyonának pusztulnia.
A járulékot valóban a szüleinknek fizetjük, de az állam ennek alapelvvé tételével elismerné, hogy a nagyszüleink vagyonát felélte és jogtalanul felhasználta. Ami amúgy sajnálatos módon a jelek szerint megfelel a valóságnak.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ahol túl alacsony a minimálbér
Akik felültek a kínai gyorsvonatra
Nincs rend a fejekben
Ezért lett rémálom a devizahitelekből
Jöhet az újabb csőd?
Ne akarj túl korán nyugdíjba menni!
_______________________________________________________________
