Lehet vitázni a felelősségről, de egy biztos: a bankok olyanoknak is adtak hitelt, akiknek nem szabadott volna.
Magyarország legnagyobb gazdaságpolitikai problémája a magas devizaadósság, illetve az ebből adódó pénzügyi bizonytalanság. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi abban a baj, ha egyesek hitelt vesznek fel, illetve miért okoz szinte nemzeti tragédiát, ha ezt nem tudják visszafizetni. A válasz: azért, mert nagyon sokan vannak, a gond pedig az, hogy sokan közülük már a hitelfelvételkor sem voltak hitelképesek (lásd "Gazdasági törvények, jogi szabályozás" című cikkünket a jobb hasábban).
A pénzügyek alapvetően arról szólnak, hogy akiknek megtakarításaik vannak, kölcsönt adnak azoknak, akiknek az adott időszaki pénzügyi lehetőségei szűkebbek felhasználási igényüknél. Azért létezik pénzügyi közvetítőrendszer (bankok), hogy a két társaság közötti kapcsolatot egyszerűbbé, professzionálissá, illetve intézményessé tegyék. Hogy a pénz eljusson egyik csoporttól a másikhoz.
A közvetítés alapfeladata annak eldöntése, hogy ki milyen feltételekkel kaphat pénzt (hitelt). Ennek érdekében fel kell mérni a hitelképességet, vagyis azt, hogy ki lesz képes törleszteni, és ki nem. A hitelfelvevők jól tudják ezt, hisz ezért még fizetniük is kellett. A banknak tehát az a feladata, hogy azoknak adjon hitelt, akik ezt vissza is tudják fizetni.
Az a tény, hogy most százezrével vannak fizetési gondokkal küzdő magyar családok, azt mutatja, hogy ez a hitelképesség-felmérés nem volt jó és teljes. A hitelesekkel kapcsolatos vitákban gyakran elhangzott, hogy a „hitelfelvevőknek tisztában kellett volna lennie azzal, hogy a devizahitelnek vannak árfolyamkockázatai”. Mindez lehetséges, az azonban bizonyos, hogy a bankoknak egész részlegeik vannak az ezzel kapcsolatos számítások elvégzésére, és mindezért ppnzt is kapnak - így nekik bizonyosan tudniuk kellett volna, hogy nagy a rizikó. Főleg, hogy aki a jelenlegi árfolyam mellett nem tud fizetni, az forintban már évekkel ezelőtt sem volt hitelképes (hisz a devizahiteles törlesztő nagyjából most érte utól a forintos törlesztőt) – azaz a „no arbitrage” szabály miatt elvileg frankban sem kaphatott volna hitelt.
Márpedig kapott, és alapvetően ez a mai bajok forrása.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ne akarj túl korán nyugdíjba menni!
Százéves recept a mai bajainkra
A műtét sikerült, a beteg elvérzett
Még olcsóbbak lesznek a lakások?
Válságra voltunk ítélve
Nyugdíjasok boríthatják be a tőzsdéket?
______________________________________________________________
