Pénzügyi Szemle Online Blog

Egyáltalán nem lehetetlen a görögök vagy a spanyolok kilépése az eurózónából, sőt hosszú távon mind az eurózónának, mind az adott tagországnak előnyére válhat.

Hiába az eddigi intézkedések - megszorítások, EKB 1000 milliárdos hitelprogram, IMF/EU-mentőcsomagok - az eurózóna válsága nem enyhül, sőt a napokban ismét szóba került a bajban lévő periféria tagországok kilépése. Az európai politikusok előszeretettel minősítik ezt a forgatókönyvet lehetetlennek, a valóság azonban mégis az, hogy a történelem során több ízben is előfordult, hogy egy ország kilépett egy vakvágányra futó árfolyamrendszerből. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ed Dolan közgazdász professzor ezen esetek alapján három következtetést von le a valutauniók kapcsán.

Az első szerint egy valutaunó, jelen esetben az eurózóna nem alkalmas arra, hogy „bárkit” befogadjon, egy „gyengébb” gazdasági mutatókkal rendelkező ország felvétele ugyanis mind az uniót, mind az adott országot gyengíti. Utóbbi megállapítás különösen tanulságos, nem érdemes tehát erőn felül vállalva belépni egy valutaunióba, a saját deviza és az önálló monetáris politika feladása ugyanis rendkívül nehéz helyzetbe sodorhatja az adott országot a gazdasági válságok során.

Egy valutaunióból történő kilépés során a kilépő ország megugró inflációval és az új deviza leértékelődésével kénytelen szembenézni. A professzor második következtetésként hangsúlyozza, hogy ezt a leértékelődést célszerű egy menedzselt árfolyamsávban megtenni. Azaz a valutaunióból történő kilépést követően nem érdemes szabadjára engedni a devizát, mondván menjen amerre tetszik, hanem célszerű egy meghatározott, mondjuk havi 1-2-3 százalékos leértékelődést engedő rendszerben gyengíteni az új pénzt, egészen addig, míg ki nem alakul az új egyensúlyi árfolyam.

A fokozatosság tehát fontos, mint ahogyan a hitelesség is. Az új deviza iránti bizalmat ugyanis fel kell építeni, ennek hiányában mind a lakosság, mind a vállalatok szabadulni igyekeznek majd az új pénztől, ami lehetetlenné teszi az infláció leszorítását. Az eurózóna példájánál maradva: a bizalom felépítésében elengedhetetlen lenne az EKB és az erősebb eurózóna tagok segítsége egy kilépés esetén.

Összességében tehát elmondható, hogy egy-egy tag kilépése az eurózónából egyáltalán nem lehetetlen, sőt hosszú távon mind az eurózónának, mind az adott tagországnak előnyére válhat…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Belefulladunk a pénzesőbe?

Közös bankszámla a szegény rokonokkal?

Magyarország mindent megpróbált

Tovább ketyeg a nyugdíjbomba

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?
______________________________________________________________

Parázs viza alakult ki a kor legismertebb gazdasági szakemberei között az infláció kapcsán: a kérdés az, hogy a magas munkanélküliség leküzdése érdekében szeretnénk-e felpörgetni a pénzromlás ütemét.

Az elmélet egyszerű – ami természetesen számos kérdést felvet -, ha az infláció az alacsony kamatoknak és a bepumpált jegybankpénzeknek köszönhetően gyorsul, akkor a gazdasági növekedés felpöröghet, a munkanélküliség pedig csökkenhet. A blogunkon is több alkalommal idézett Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman egyenesen arra buzdítja a gazdaságpolitikusokat, hogy pörgessék fel az inflációt, amely lépés segíthet letörni a magas munkanélküliséget. (Bővebben lásd "Pörgessük fel az inflációt?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az ellentábor ugyanakkor úgy véli, hogy ha egy munkahely pusztán csak a gazdaságösztönző programoknak köszönhetően jön létre – az mindegy is, hogy a programot a kormán vagy a jegybank indította -, az a munkahely nem lehet tartós, mondván abban a pillanatban meg fog szűnni, ahogy az ösztönzőprogramot visszavonják.

Megint mások úgy vélik, hogy egy válságot követően a gazdaságoknak van egyfajta természetese regenerációs idejük, amit ugyan a kormányok és a jegybankok le tudnak rövidíteni, ez ugyanakkor torzulásokhoz vezethet, és hosszú távon visszaüthet.

Bár az álomszerű az az állapot, amikor a gazdaságok úgy növekednek, hogy közben az infláció is csökken vagy alacsony szintes stabilizálódik - többnyire ilyen időszak volt 1980 és 2000 között -, sajnos azonban nagyon úgy fest, hogy ezek a békeidők még sokáig nem térnek vissza.

Érdekes kérdés ugyanakkor, hogy ha rövid távon mégis választanunk kell a kormányzati/jegybanki ösztönzőprogramok és az ezzel járó infláció és a munkanélküliség között, akkor vajon mit választanánk. Ennyire természetesen nem fekete vagy fehér a helyzet, de ha már választani lehet, akkor… ki tudja, talán az előbbit…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Belefulladunk a pénzesőbe?

Közös bankszámla a szegény rokonokkal?

Magyarország mindent megpróbált

Tovább ketyeg a nyugdíjbomba

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?
______________________________________________________________

Az elmúlt évtized fekete báránya, Argentína újabb „unorthodox” lépéssel hívta fel magára a figyelmet: bejelentette, hogy államosítani kívánja az ország legnagyobb olajtársaságát, a spanyol Repsol többségi tulajdonában lévő YPF-et.

A bejelentés természetesen jókora nemzetközi felháborodást keltett, a spanyol kormány minden létező jogi és gazdasági ellenlépést „beígért”, az Európai Bizottság nemtetszésének adott hangot, a nemzetközi pénzügyi szaksajtó pedig arra figyelmeztetett, hogy az Argentína iránt meglévő maradék befektetői bizalom is elszállhat, ha nem lépnek vissza az államosítás ötletétől. (Bővebben lásd "Mennyire unorthodox az argentin olajtársaság államosítása?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A nagy port kavaró bejelentés kapcsán két kérdés merül fel: vajon tényleg ennyire ördögtől való-e az államosítás gondolata, és hogy meddig folytatható az argentin különutas gazdaságpolitika.

Az első kérdés viszonylag „könnyű”, az olajkitermelő országok többségében ugyanis komoly állami befolyás jellemzi a stratégiainak minősítet energiaszektort. És itt nem csak Venezuelára kell gondolni. Az OPEC-tagok többségénél állami irányítás/ellenőrzés alatt maradtak az olajcégek, de példaként említhető Mexikó, Norvégia, és a Mol-pakett kivásárlását követően egészen halkan, még Magyarország is.

A második kérdés már sokkal nehezebb. Itt is van természetesen „magyar szál”, az elmúlt években ugyanis itthon megtapasztalhattuk, hogy milyen nehéz a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel - például az IMF-el - és nagybefektetőkkel szembe menve gazdaságpolitikát alakítani.

Argentína ugyanakkor egészen más utat jár, mint amit például Washingtonban elképzelnek. A különutas történet még 2001-ben kezdődött, amikor az ország csődöt jelentett államadósságára és leértékelte a devizáját, rálépve ezzel egy „külföldi tőke” által rossz szemmel nézett útra. Az ország iránti nemzetközi bizalom elillant, a befektetők elmaradtak, a nemzetközi hitelpiacok bezárultak – az argentin CDS 1000 pont közelében ingadozik -, mégis, a csőd utáni recesszióból felállva 2002 és 2011 között az ország 90 százalékos reál GDP növekedést mutatott föl, amivel megszerezte az aranyérmet a déli félteként.

Argentína elmúlt 10 éve mindenképpen kiemelt helyre kerül a közgazdasági történelemkönyvekben, a folytatást illetően pedig kíváncsian várjuk, hogy a „fekete bárány” megmarad-e a jelenlegi úton, és azt, hogy ez az út végül hova vezet...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Belefulladunk a pénzesőbe?

Közös bankszámla a szegény rokonokkal?

Magyarország mindent megpróbált

Tovább ketyeg a nyugdíjbomba

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?
______________________________________________________________

Ismét itt egy vészjósló nyilatkozat: Európa öngyilkosságot követ el a megszorításokkal, véli Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász.

Kenneth Rogoff, a Harvard professzora és Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász után most egy újabb „nagy név, az ugyancsak Nobel-díjas Joseph Stiglitz hívja fel a figyelmet az európai megszorítások veszélyeire.

Stiglitz hangsúlyozza, hogy a történelem során még soha nem fordult elő, hogy egy nagy ország vagy gazdasági régió megszorításokkal került volna ki egy gazdasági válságból. Az pedig, amit Európa jelenleg folytat, a legrosszabb próbálkozás mind közül. A 27 tagú Európai unió országai ugyanis a válság kezdete óta összesen 450 milliárd euró - 130 000 milliárd forint - értékben jelentettek be megszorítást, ami példátlan a történelem során.

Az egyetlen, amit a kontinens vezetői a megszorításokkal elérnek, az az évekig tartó stagnálás és recesszió lesz, magas és folyamatosan emelkedő munkanélküliséggel, miközben az adósságok sem fognak csökkenni.

A munkanélküliség a kulcs a Columbia University professzora szerint, aki szerint politikailag is bukásra van ítélve az a gazdasági rendszer, amely például a spanyol fiatalok körében 50 százalék fölé emelte a munkanélküliséget.

Egy valami biztosan kijelenthető Stiglitz szerint: érdemi gazdasági növekedés nélkül nincs kiút az adósságválságból. Európának minden létező eszközt be kell vetnie a gazdasági növekedés beindítása érdekében, melynek során nem maradhat el az Európai Befektetési Bank és az EKB komoly közreműködése sem.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Belefulladunk a pénzesőbe?

Közös bankszámla a szegény rokonokkal?

Magyarország mindent megpróbált

Tovább ketyeg a nyugdíjbomba

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?
______________________________________________________________

Ez magától senkinek nem jutna eszébe, pedig az euró is ezért van bajban a Harvard professzora szerint.

Az euró bajban van, és Paul Krugman után újabb híres közgazdász próbálja könnyen érthetően elmagyarázni, hogy mi is a gond valójában (és arról nem is beszélnek, hogy a negatÍv sokkhatások a régiót és azon belül is Magyarországot sújtják csak igazán - erről lásd írásunkat a jobb hasábban).

Íme. Házasodni készül egy párocska, de vonakodnak megtenni a nagy lépést. Úgy döntenek, hogy egyfajta felvezetésként közös bankszámlát nyitnak. Minden jól megy, majd a jobb banki kondíciók és egyéb személyes okok miatt meghívják a testvéreiket is, hogy csatlakozzanak a közös számlához.

A két testvérpár közös számlájával nincs is semmi baj, a bank pedig további csatlakozók és nagyobb számla összeg esetén további kedvezményeket ígér - így megszületik a nagy ötlet, hogy bár kevésbé vannak közeli kapcsolatban, de meghívják az unokatestvéreket is. Na, ekkor kezdődnek a bajok.

Kenneth Rogoff, a Harvard közgazdász-professzorának a Financial Times-ban írt cikke szerint valami hasonló zajlik le az eurózónában is. Vannak ugyanis olyan kuzinok, akiknek rendben vannak a pénzügyei és a közös bankszámlához nem is csatlakoznának, csak a családi ebédekre szeretnének eljönni, és vannak olyanok is, akik ugyan jól főznek, de pazarlóak. Ez utóbbi főleg azért problémás, mert a kiemelt banki ügyfélstátusz miatt alacsony kamaton tudtak felvenni hatalmas hiteleket extravagáns lakások vásárlására.

A családi bankszámla-biznisz egyszer csak összeroppan, a megbeszélt összegeknél ugyanis több családtag is többet vett fel. Az alapító testvérpárban felmerül, hogy ideje lenne kitenni a szegény rokonokat, de a bank figyelmeztet: akkor bizony a számlát is le kell zárni. Mi lehet a megoldás? A banki tanácsadó szerint csakis a közös hitelkártya, ami idővel oda vezet, hogy a pénzesebb rokonok azt veszik észre: jelzálog került a házukra...

Rogoff szerint beszédes, hogy az ilyen tapasztalatokból ritkán lesz házasság...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Magyarország mindent megpróbált

Tovább ketyeg a nyugdíjbomba

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?

Hatástalanított adósságbomba

Miért nem jön az IMF?
______________________________________________________________

Elképzelhető, ahogy az amerikai jegybank pont a válságkezelő intézkedésekkel teszi le a következő összeomlás alapjait?

A gazdaság működésébe történő súlyos és tartós beavatkozás gyakran olyan mértékű egyensúlytalanságok kialakulásához vezet, aminek nem is lehet más a vége, mint egy jókora összeomlás. Nincs ez másként a válságkezelő intézkedésekkel sem, melyek rövid távon fellélegzést hoznak, hosszú távon azonban nem ritkán megágyaznak egy még súlyosabb krízisnek. (Bővebben lásd "A válságkezelés sodorhatja bajba az USA gazdaságát" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)

Gyors példa: a 2000-2001-es válságra válaszul az amerikai jegybank 1,0 százalékra csökkentette az alapkamatot, amely lépéssel egyfelől segített talpra állítani a gazdaságot, másfelől azonban letette az ingatlanpiaci buborék alapjait. Az olcsó hitelnek köszönhetően ugyanis felpörgött a jelzálog- és ingatlanpiac, aminek eredményeként a lakásárak 2003 és 2006 között átlagosan mintegy 50 százalékkal emelkedtek.

A buborék szépen lassan növekedett, egészen addig, míg a Fed el nem kezdte emelni a kamatokat, kihúzva ezzel a szőnyeget az olcsó jelzáloghitelek által fűtött ingatlanpiac lába alól. Az alapkamat 2006-ban 5,25 százalékra emelkedett, ami már túl magasnak bizonyult, az ingatlanárak előbb lassabb, majd gyorsabb ütemben csökkenni kezdtek, romba döntve ezzel előbb a jelzáloghitelező bankokat, majd a pénzpiacokat és végül az egész gazdaságot.

A Mises Institute közgazdasági kutatóintézet szakemberei hangsúlyozzák, hogy az amerikai jegybank szinte pontosan ugyanazt az utat járja, mint az ezredforduló válságát követően. A 2008/09-es összeomlás után 0 százalékra csökkentette az alaprátát és dollár százmilliárdokat öntött a pénzpiacokra – a Fed mérlegfőösszege 880 milliárd dollárról 2250 milliárdra nőtt 2008-ban - annak érdekében, hogy az USA gazdaságát megóvja a mély és elhúzódó recessziótól.

Félő ugyanakkor, hogy az extra laza monetáris politikának és az „ingyen pénznek” köszönhetően hasonló egyensúlytalanságok alakulnak ki a gazdaságban, mint tíz évvel korábban, melyek akkor okoznak majd igazán komoly fejfájást, ha a Fed ismét elkezd szigorítani.

Kérdés, hogy bele lehet-e sétálni kétszer egymás után ugyanabba a csapdába…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Közös bankszámla a szegény rokonokkal?

Magyarország mindent megpróbált

Tovább ketyeg a nyugdíjbomba

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?

Hatástalanított adósságbomba
______________________________________________________________

Igaz-e, hogy a politikai bizonytalanság gyorsabb inflációhoz és magasabb államadóssághoz vezet?

Munkácsi Zsuzsa, a Századvég Gazdaságkutató szakembere tanulmányában erre a kérdésre keresi a választ, amely egyértelműnek tűnik: ha egy országban politikai bizonytalanság uralkodik, vagy a kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát folytat, az negatívan hat a makrogazdasági egyensúlyra. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Európát napjainkban nem csak gazdasági, de politikai bizonytalanság is sújtja. Épp a napokban érkezett hír arról, hogy a megszorításokhoz kellő politikai támogatás hiányában lemondásra kényszerül a holland kormány, ami nem jó jel az idén számos parlamenti választást tartó Európa számára.

Szegény embert az ág is húzza, tartja a mondás, ami idén fokozottan igaz lehet az öreg kontinensre nézve. Ha ugyanis a közelgő választásokon többnyire vereséget szenvednek a kormánypártok, akkor a már így is épp elég súlyos adósságválság tovább mélyülhet.

További érdekesség, hogy a kutatás alapján egyértelműnek tűnik: a kormányzati gazdaságpolitika kiszámíthatósága kimutathatóan hat a makrogazdasági egyensúlyra. A hit, a bizalom egy gazdaságban ingyen van – tartja a mondás – fizetni nem kell érte, „csupán” kiérdemelni. Ha tehát a gazdaságpolitika kiszámítható, és megvan a bizalom a kormány iránt, az már önmagában javítja a makrogazdasági egyensúlyt.

Konkrétabban: alacsonyabb kötvényhozamokat, erősebb és kiszámíthatóbban mozgó devizát, alacsonyabb inflációt, kisebb kamatkiadásokat, alacsonyabb költségvetési hiányt és államadósságot jelent. A gond csak az, hogy a bizalmat akár napok alatt el lehet veszíteni, visszaerezni azonban már sokkal nehezebb.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Magyarország mindent megpróbált

Tovább ketyeg a nyugdíjbomba

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?

Hatástalanított adósságbomba

Miért nem jön az IMF?
______________________________________________________________

Bankot nem mentettünk, mert nem kellett, de amúgy minden válságkezelő intézkedést bevetettünk - az "unortodoxia" azonban mindig kockázatos. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke és kollégája elemez.

Magyarország – a bankmentő akciók kivételével – 2008 és 2011 között lényegében a fiskális politika mindegyik, néha száz százalékos fordulatot jelentő lépésével megpróbálkozott, nagy dózisokban, sokkolóan adagolva a beavatkozást – erre a következtetésre jutott az európai válságkezelés megoldásokat összehasonlító elemzésében Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke és szegedi kollégája, Halmosi Péter (részletes elemzésüket lásd a jobb hasábban).

A szerzők rámutatnak, hogy az Európai Unióban egyetlen olyan tagállam sincs, amely annyi válságkezelő technikával próbálkozott volna, mint a magyar kormány.

Gondot talán csak az jelent, hogy Magyarország már bőven nem ennyire éllovas a válságkezelés tényleges eredményi területén, a válságjelek ugyanis még ma is velünk élnek. Természetesen a válságkezelési intézkedések széles palettájának alkalmazása is utalhat arra, hogy a korábban meglépett lépések nem voltak különösebben sikeresek, így további korrekciókra volt szükség. Ugyanez igaz amúgy nagyjából Görögországra, Olaszországra, Portugáliára és Spanyolországra is.

Három olyan állam is van (Málta, Svédország, Szlovénia), ahol 2010-2011-ben lényegében nem került beavatkozásra sor. Egy-egy korábbi intézkedés fenntartásával ezek a gazdaságok – főleg Málta és Svédország – stabil, növekvő pályára léphettek.

Kovács Árpád és Halmosi Péter arra jut, hogy a megszokottól, az általánosan elfogadottól, az ortodoxtól eltérő megoldások sorozatos választása esetén a „kívánt eredmény megvalósulásának kockázata is nagyobb”. Egyrészt, mert a nemzetközi intézményrendszer tart az ilyen innovációk együttműködést szétfeszítő elterjedésétől, így bizalmatlan és szankcionál. Másrészt pedig azért, mert az igen gyorsan változó feltételek önmagukban is az alkalmazhatóság kockázatát vonják maguk után.

„A kreatív ötletek, ha nem állják ki az alkalmazhatóság próbáját, előbb utóbb kontraproduktívvá válnak, a választott forgatókönyvtől való eltérést, a célok elérhetetlenné válását von(hat)ják maguk után, annak minden társadalmi, gazdasági következményével együtt” – vélik a szerzők.

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Tovább ketyeg a nyugdíjbomba

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?

Hatástalanított adósságbomba

Miért nem jön az IMF?

Minden évre jut egy államcsőd
______________________________________________________________

Idővel vagy hatástalanítunk, vagy jön a robbanás.

A fejlett gazdaságokban - Japánban, Nyugat-Európában - komoly fejtörést okoz a gazdaságpolitikusoknak az elöregedő népesség és az ezáltal fenntarthatatlanná váló nyugdíjrendszerek, az igazán aggasztó azonban az, hogy a nem túl távoli jövőben a most még problémamentesnek tűnő feltörekvő világ is hasonló gondokkal fog szembesülni.

A magyar nyugdíjrendszer kapcsán korábbi posztjainkban már írtunk, most az IMF egyik elemzését vizsgáljuk meg, melyben a Valutaalap szakemberei a feltörekvő gazdaságok nyugdíjrendszereit vették górcső alá. (Bővebben lásd "A feltörekvő világot is utolérhetik a nyugdíjgondok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az eredmények elgondolkodtatóak, a feltörekvő országok ugyanis könnyen az elöregedő népesség, és az elégtelen nyugdíjellátás csapdájába kerülhetnek. Ezek az országok most még fiatalnak számítanak, átlagosan ugyanis mindössze a lakosság 14 százaléka idősebb 65 évnél, ez az arány ugyanakkor 2050-re akár megduplázódhat. Eközben viszont az idősek töredéke részesül nyugdíjellátásban, például az ázsiai feltörekvő országokban mindössze 26 százalék ez az arány.

A lakosság egyre nagyobb hányada éri el tehát a nyugdíjas kort, a rendszerek azonban egyelőre nem rendelkeznek az időskori ellátás biztosításához elegendő forrással. A nyugdíj jellegű kiadások emelkedése természetesen jelentős terhet róna a költségvetésekre, maradva az ázsiai példánál: az ellátásban részesülők arányának 26 százalékról 34 százalékra történő emelése elvinné a GDP 1 százalékát. A 42 százalékra emelés a GDP 2 százalékát, az 50 százalékra emelés 3-at...

A probléma még nem égető, hiszen 2050-ig még bőven van idő, a politikusoknak azonban hamarosan cselekedniük kell az érintett feltörekvő országokban. Érdekes kérdés, hogy mindez hogyan írja át a GDP-növekedésre adott prognózisokat például Kínában. Sikerül-e fenntartani a távol-keleti óriásgazdaság 8-10 százalékos növekedési tempóját, ha az autópálya vagy felhőkarcoló építésre szánt dollár milliárdokat elviszik a nyugdíjkiadások?

Egy valami biztosan kijelenthető az IMF szakemberei szerint: a feltörekvő világban is zajló „elöregedés” komoly kihívások elég fogja állítani a gazdaságpolitikusokat a következő évtizedekben, és az embernek sajnos az az érzése, hogy ez a folyamat Magyarországot fokozottan érintheti majd…

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?

Hatástalanított adósságbomba

Miért nem jön az IMF?

Minden évre jut egy államcsőd

Megjósolhatatlan volt az összeomlás?
______________________________________________________________

A spanyolokat épp az euró taszíthatja mély gödörbe, a megoldás talán a közös európai államkötvénypiac megteremtése lehetne.

Miről is van szó? A spanyol gazdaság a globális visszaesés és az ingatlanbuborék kidurranását követőn mély recesszióba esett, amire a vállalatok és a háztartások azonnal reagáltak: elkezdték visszafizetni korábban felvett hiteleiket, azaz megtakarítottak. A magánszektor megtakarítása pedig nem jelent mást, mint hogy visszafogják a fogyasztást és a beruházást, ami tovább gyengíti a gazdaságot. (Bővebben lásd "Spanyol válság: megoldást jelenthet a közös eurókötvény" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ebben a helyzetben kellene a kormánynak színre lépnie, és különböző élénkítő programokkal életet lehelni a gazdaságba – épp ahogy az amerikaiak csinálták -, erre azonban a spanyoloknál megint csak nem volt lehetőség, miután az állampapírpiac összeomlása megszorításokat kényszerített a kormányra.

A spanyoloknál tehát az állam megszorít, a lakosság és a vállalatok nem fogyasztanak, és ami a történet igazi tragédiája: a spanyol magánszektorban képződő megtakarítások nem a spanyol államkötvényekbe vándorolnak, hanem biztonságot keresve német vagy holland állampapírokba.

Közös eurókötvény nélkül nehéz lesz

Itt érkeztünk el a történet tanulságához: az a tény, hogy az eurózónában közös deviza működik, de minden országnak megvan a külön állampapírpiaca, a bajban lévő országokat még mélyebb recesszióba taszítja. A tőke ugyanis menekül a bajban lévő eurózóna tagoktól, és az egészséges eurózóna tagok állampapírpiacára áramlik.

Emiatt viszont a spanyol/olasz/portugál állampapírpiacok összeomlanak, és a kormányokat újabb megszorításokra kényszerítik. Az újabb megszorítás viszont még mélyebb recessziót okoz… és az ördögi körből látszólag nincs kiút…

Megoldásként a közgazdász társadalomban két ötlet is felmerült: egyrészt korlátozni lehetne a tőkemozgásokat, és kötelezni a spanyol megtakarítókat, hogy hazai állampapírba fektessenek. Másrészt a közös eurózóna államkötvényekkel egységes piacot lehetne teremteni, ahol eleve nincs különbség spanyol és német papírok között. Érvek és ellenérvek szép számmal vannak, kíváncsian várjuk, hogy megvalósul-e valamelyik forgatókönyv.

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?

Hatástalanított adósságbomba

Miért nem jön az IMF?

Minden évre jut egy államcsőd

Megjósolhatatlan volt az összeomlás?