Pénzügyi Szemle Online Blog

Hitler bécsi bevonulásával állítja párhuzamba a görög és a francia választási eredményeket a Financial Times kolumnistája.

Stephen King, az HSBC vezető közgazdásza szerint az 1930-as évek sötét szellemei kísértenek Európában: erősödik a politikai szélsőségesség, és egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, hogy nem kell visszafizetni a külföldiektől kapott hiteleket.

A Financial Times publicistája szerint a görög Nikosz Mihaloliakosz és pártja, az Arany Hajnal, illetve a francia Marine Le Pen választási sikere azt mutatja, hogy egyre erősebb az európai választók elkeseredettsége, a mérsékelt politika pártok bizalomvesztése.

King egy 81 éves párhuzamot állít fel a cikkében. 1931-ben Ausztria nagyjából olyan megszorításokra kényszerült, mint mostanában a dél-európai államok. Az akkori aranystandard rendszerben a versenyképesség visszanyeréséhez a hazai béreket és árakat csökkenteni kellett. A folyamat azt eredményezte, hogy az osztrák gazdaság visszaesett, a nem fizető hitelek száma nőtt, a bankrendszer pedig az összeroppanás jeleit mutatta. A válság következtében végül tönkre is ment a bécsi Creditanstalt bankház, ami nagyjából ugyanazt jelentette akkor, mint 2008-ban a Lehman Brothers csődje. A gazdasági válság tovább mélyült, pár évvel később pedig Bécsben ünneplő tömeg fogadta a bevonuló Adolf Hitlert.

King szerint a mai válság megoldása nem lehet más, csak az, hogy a hitelezőknek el kell fogadnia: az adósok és a hitelezők egyazon érem két oldalát jelentik. Az európai integrációt erősíteni és mélyíteni kell – a baj csak az, hogy a szavazópolgárok egyre nagyobb tömege kevesebb Európával is beérné.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Itt a német ellentámadás

Magyar recept: orvos helyett segély

Államcsőd: a hiba az ön készülékében van

Így menekülhet meg Európa

Fiatalok tömegei munka nélkül

Fölöslegesen veszik el a pénzünket?
______________________________________________________________

A frissen végzett diplomások számára két oldalról is szorul a hurok: egyrészt a gyászos munkaerőpici helyzetben rendkívül nehéz elhelyezkedni, másrészt a diploma évről-évre egyre drágább.

A 2012-ben frissen végzetteknek ráadásul a munkaerőpiacon meg kell küzdeniük mindazokkal, akik a válság korábbi éveiben álltak föl az iskolapadból, de eddig képtelenek voltak megkapaszkodni a munkahelyi szamárlétrán. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy friss elemzés - melynek szerzői az Economic Policy Institute kutatóintézet szakemberei – ugyanakkor rámutat, hogy még abban az esetben is rendkívül nehéz helyzetben találja magát a friss diplomás, ha sikerül elhelyezkednie.

Az elemzés az amerikai munaerőpiacot veszi górcső alá, és kimutatja, hogy az elmúlt három évtizedben a diploma költségei – tandíj, kollégium, tanszerek, egyéb költségek – nyolcszor (!) gyorsabban emelkedtek, mint az átlagos jövedelmek. A tudás megszerzése tehát egyre drágább lett, amit a diákok ma már szinte csak hitelből tudnak finanszírozni: a végzett diplomások több mint kétharmada rendelkezik ma diákhitellel az Egyesült Államokban, melynek átlagos összege a 25 000 dollárt közelíti – 1993-ban még 14 400 dollár volt ez a szám -, ami forintban számolva több mint ötmillió.

Kétségtelen, hogy az „ottani” fizetésekből ez jóval könnyebben kigazdálkodható, mintha valaki Magyarországon tartozna ennyivel, a tendenciák ugyanakkor azt mutatják, hogy a diploma a jövőben az Egyesült Államokban (is) egyre drágább lesz, amit a hallgatók gyakorlatilag már csak hitelből fognak tudni finanszírozni.

Az elemzés két kérdést vet fel: vajon ezek a tendenciák idővel Magyarországon is megjelennek-e, a másik pedig az, hogy vajon eljön-e az a pont, amikor a drága diploma helyett érdemes lesz más útját választani a karrierépítésnek.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

A nyugdíjemelés a csodaszer?

Itt a német ellentámadás

Magyar recept: orvos helyett segély

Államcsőd: a hiba az ön készülékében van

Így menekülhet meg Európa

Fiatalok tömegei munka nélkül
______________________________________________________________

A világ szinte valamennyi országában – de a fejlett világban mindenképp - az most az egyik kulcskérdés, hogy vajon honnan lesz gazdasági növekedés. Az ötletek tárháza szinte végtelen, egy lehetséges válasszal pedig az amerikai National Institute on Retirement Security (NIRS) is előállt: meg kell emelni a nyugalmazott közalkalmazottak ellátását.

A közszférából nyugdíjba vonulók érdekképviseleti szervétől ez a tipp talán nem tűnik meglepetésnek, az érvelés már annál inkább: kiszámolták, hogy minden egyes dollár, amivel az amerikai állam megsegíti a volt közalkalmazottakat, 2,37 dollárnyi GDP-t „termel”. Ezen logika mentén, ha az állam 1 dollár adót emel és azt nyugdíjemelésre fordítja, azzal nettó 1,37 dollárnyi plusz GDP-t teremt a gazdaságban. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Elképzelhető ugyanakkor, hogy az első hallásra is gyanús érveléssel pont a kívánt hatás ellenkezőjét érik el a NIRS szakemberei, a javaslat ugyanis számolásra ösztönözte az American Enterprise Institute (AEI) kutatóintézet elemzőit is, akik kimutatták, hogy az amerikai költségvetés rendbetételének egyik legjobb módja pont a nagylelkű közalkalmazotti nyugdíjak megvágása lenne.

Az amerikai nyugalmazott közalkalmazottak ugyanis rendkívül nagyvonalú járandóságot kapnak, jóval bőkezűbbet, mint például a versenyszférából nyugdíjba vonulók. Mi több, az AEI kutatói azt is kimutatták, hogy a NIRS érvelésének homlokegyenest az ellenkezője az igaz, azaz a közalkalmazotti nyugdíjak csökkentésével éppen hogy növelni lehetne a GDP-t, ha az ott megtakarított pénzt például beruházásokra költené az állam.

Politikailag természetesen rendkívül érzékeny kérdések ezek, az AEI-tanulmány azonban ismét rámutat egy szakmailag többé-kevésbé elfogadott alaptételre: ha az állam hajlandó többet költeni, akkor hosszú távon mindenképpen akkor jár jól, ha beruházásokra, nem pedig nyugdíjemelésre fordítja a plusz forrásokat…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Itt a német ellentámadás

Magyar recept: orvos helyett segély

Államcsőd: a hiba az ön készülékében van

Így menekülhet meg Európa

Fiatalok tömegei munka nélkül

Fölöslegesen veszik el a pénzünket?
______________________________________________________________

A német jegybankelnök szerint nem a bajba jutottak igényeihez kell igazítani a pénzpolitikát.

Az új francia elnök gazdasági növekedést szeretne, miközben egyre többen és egyre hangosabban kérik az európai jegybankot a pénzcsapok kinyitására. A németek azonban ellentámadásba lendültek.

„A monetáris politika nem csodaszer Európa bajaira” – ezzel a címmel írt cikket a Financial Times-ba Jens Weidmann, a német Bundesbank elnöke.

A német szigort képviselő jegybankár szerint most, hogy a fiskális politika lehetőségei beszűkültek, sokan megváltóként tekintenek a monetáris politikára, és az Európai Központi Banktól várják a gyógyírt. Mit is jelent ez pontosan? Likviditást a piacokra, alacsony kamatokat és a problémásabb eszközök megvásárlását, vagyis a pénzcsapok kinyitását.

Weidman szerint azonban a jegybankok lehetőségei korántsem korlátlanok. A független jegybankok például nem tehetik meg, hogy a nem megfelelő banki működések kockázatait az adófizetőkre hárítsák. A monetáris enyhítés ezen felül azt is jelentené, hogy nem tanultunk semmit a válságból – a krízis egyik oka ugyanis épp az volt, hogy a pénzbőség miatt túlzott kockázatokat vállaltak egyesek. A német jegybankár szerint már most is problémát jelent, hogy egyes bankok és államok gyakorlatilag teljesen a jegybanki forrásokra és kötvénypiaci segítségre támaszkodnak, ami bizonyosan nem tesz jót a piaci és politikai ösztönzők működésének.

A válságot csak úgy lehet legyőzni, ha a rövid távú intézkedések összhangban vannak a hosszú távú stabilitással. A monetáris politikát nem szabad a válságkezeléssel túlterhelni. A monetáris politikának az eurózóna egészére figyelemmel kell lennie.

"Amennyiben a zóna egészében felfele irányuló inflációs kockázatok vannak, akkor annak ellenére is meg kell tenni a szükséges lépéseket, ha egy kevésbé expanzív politikának negatív következményei vannak a periférián" – véli a jegybankár, aki szerint az európai jegybanknak nem szabad elveszíteni legfontosabb értékét: a hitelességét.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Magyar recept: orvos helyett segély

Államcsőd: a hiba az ön készülékében van

Így menekülhet meg Európa

Fiatalok tömegei munka nélkül

Fölöslegesen veszik el a pénzünket?

Így léphetsz ki az eurózónából
______________________________________________________________

Magyarország 2002 után egyre többet kezdett költeni szociális kiadásokra, az egyensúly helyreállításához pedig az egészségügyből vont ki forrásokat.

A magyar gazdaságpolitika egyik fő bajának azt tekintik „szakmai" berkekben, hogy túl nagy az államháztartás mérete, vagyis túl nagy az elvonás és túl sokat költünk közös ügyeinkre. Tekintsünk el annak a filozófiai vitának a lefolytatásáról, miszerint „túlzásról" van-e szó, de azt mindenképp érdemes megnézni, hogy vajon másokhoz képest hogyan állunk.

Erre vállalkozott P. Kiss Gábor és Szemere Róbert, a Magyar Nemzeti Bank két elemzője, akik a visegrádi országok állami újraelosztásának és funkcionális kiadási szerkezetének összehasonlítását végezték el. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az elemzők érdekes következtetésekre jutottak. Szerintük a számok azt mutatják, hogy 2002 és 2006 között a magyar szociális kiadások relatív emelkedése miatt nőtt a régió többi országával szembeni kiadási többletünk. Ezt követően viszont a kiadási többlet lefaragása főként az egészségügy és az általános közszolgáltatások kiadásainak csökkentése révén valósult meg. Azt is mondhatnánk, hogy elkezdtünk a segélyekre költeni, amit csak úgy tudtunk ellensúlyoztni, hogy visszavettünk az orvosok munkájára, a gyógyszerekre és az egészségügy egészére szánt keretekből.

Mindez oly "jól" sikerült, hogy a 2010-es teljes magyar korrigált kiadási szint már elmaradt a többi régiós ország átlagától, ezen belül a szociális kiadási szint a legmagasabb, míg az egészségügyi kiadás a legalacsonyabb volt a régióban. Ehhez persze az is kellett, hogy a szomszédok elkezdtek egyre többet költeni minderre.

A tanulmányból az is kiderül, hogy a négy visegrádi ország között a legjelentősebb eltérést épp az államadósság és ebből adódóan a kamatkiadások mutatják - sajnálatos módon ezek szintje Magyarországon a legmagasabb. Ez azt is jelenti, hogy a középtávú stabilizálás érdekében a kamatkiadás többletét az elsődleges kiadások alacsonyabb vagy a bevételek magasabb szintjével kell ellentételeznünk.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy nem mindegy, miképp költjük el az adófizetők pénzét - szakszerűbben szólva „az újraelosztás optimális szintje és szerkezete függ a kiadások jólétet növelő hatásától is, ezt azonban befolyásolja az allokáció hatékonysága és célzottsága". Elméletileg tehát egyaránt sikeres lehet egy magas vagy egy alacsony újraelosztási szintű modell is, vagyis nem csak az állam visszaszorításából lehet kiindulni...

A végére egy kis módszertan: a szerzők szerint a régiós összehasonlítás csak akkor adhat hiteles képet, ha az adatokat megtisztítjuk az összkiadások szempontjából rövid távon "exogén" tényezőktől. Ezért kiszűrték a korábbi évek egyenlege által meghatározott kamatkiadásokat, a kiadások adórendszer által meghatározott adótartalmát, valamint az EU-támogatások költségvetésen átfolyó részét is.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Államcsőd: a hiba az ön készülékében van

Így menekülhet meg Európa

Fiatalok tömegei munka nélkül

Fölöslegesen veszik el a pénzünket?

Így léphetsz ki az eurózónából

Válassz: munkahely vagy stabil árak?
______________________________________________________________

Európa nagy bajban van, és úgy fest, a jelenlegi megszorító út nem vezet sehova. De mit kellene tennie a politikusoknak? Íme a talpraállás egy lehetséges receptje.

Rövid helyzetértékelés: a lakosság és a vállalatok a válság miatt megtakarítanak, tehát nem fogyasztanak, a kormányok pedig ugyancsak megszorítanak, így nincs aki lendületet adhatna a gazdaságnak. A munkanélküliség megállíthatatlanul emelkedik és küszöbön az újabb recesszió. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ebből az ördögi körből egy módon lehet kilépni: az államnak el kell kezdenie költeni, függetlenül attól, hogy az elköltésre szánt pénzt honnan teremti elő. Pontus Rendahl, a University of Cambridge egyetemi tanára rámutat: teljesen mindegy, hogy a kormányzat adóemelésből vagy deficit-felhalmozásból – azaz jövőbeli adóbevételekből – finanszírozza a plusz kiadásokat, a lényeg az, hogy költsön, és állítsa növekvő pályára a gazdaságot.

A trükk az egészben az, hogy minden, az állam által elköltött egy forint a gazdaságban egy forintnál több értéket hoz létre, ezt a jelenséget hívják a közgazdászok multiplikátor hatásnak. Gyors példa a multiplikátor hatásra: a kormány 100 forintot ad mondjuk útépítésre. Az útépítő alapanyagot vásárol, gépet bérel, munkaerőt vesz föl, fizetést ad, bérleti díjat fizet, amit az érintettek elköltenek a sarki közértben, aminek tulajdonosa bevételhez jut, amiből felújítja a házát, fizet a kivitelezőnek, aki cserepet/deszkát vesz… és így tovább. Az elköltött 100 forint végigfut a gazdaságon, hozzájárulva annak fellendüléséhez.

Minél magasabb és tartósabb a munkanélküliség, és minél jobban takarékoskodnak a háztartások és a vállalatok, annál erősebb ez a hatás, azaz minél mélyebb válságban van egy gazdaság, az államnak annál inkább érdemes költenie. Ismét érdemes hangsúlyozni, hogy mindez függetlenül attól, hogy az elköltött pénzt adóból vagy adósságnövekedésből finanszírozza. Pontus Rendahl szerint a jelenlegi környezetben Európában az állam által elköltött minden forint a gazdaságban 1,5-2 forintnyi értéket állít elő.

Végezetül érdemes hangsúlyozni, hogy természetesen szó sincs nyakló nélküli költekezésről. A kormánynak világos tervvel kell előállnia, hogy a jelenben elköltött pénzt hogyan fogja kigazdálkodni, el kell nyernie a háztartások és vállalatok bizalmát, a jegybanknak pedig vigyáznia kell az állampapírokkal kapcsolatos befektetői hit megőrzésére. Ha mindez sikerül, akkor van kiút Európa válságából, ha nem, akkor marad a hosszú és reménytelen helybenjárás…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Fiatalok tömegei munka nélkül

Fölöslegesen veszik el a pénzünket?

Így léphetsz ki az eurózónából

Válassz: munkahely vagy stabil árak?

Szemben az IMF-el, a nagytőkével

Belefulladunk a pénzesőbe?
______________________________________________________________

A válság során valóságos szitokszóvá vált a CDS-felár, melynek robbanásszerű emelkedéséről nap mint nap értesülhettünk a sajtóból. Elképzelhető, hogy a CDS a mai formájában nemcsak hogy nem tölti be eredeti funkcióját, de egyenesen káros is?

A CDS (Credit default swaps) ugyanis egyfajta biztosítás, melynek vásárlója egy adott állam vagy vállalat csődje ellen igyekszik bebiztosítani magát. Ha az állam csődbe megy, akkor a CDS tulajdonosa kárpótlást kap, azaz végeredményben „megússza” az államkötvény összeomlása miatti veszteséget. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az elmélet teljesen logikus lenne, ha a befektetők arra használnák a CDS-eket, amire valók, azaz csőd esetére biztosítanák magukat. Mára azonban a CDS-ek forgalmának nagy részét spekulánsok adják, akiknek eszük ágában sincs bármi ellen is biztosítani magukat, egy dolgot szeretnének: az adott ország vagy vállalat ellen vagy mellett spekulálni. Ha úgy érzik, hogy például Magyarország sorsa jobbra fordul, akkor eladnak CDS-eket, ha úgy érzik hogy rosszabbra, akkor vesznek.

Ezek a várakozások ugyanakkor gyakran öngerjesztők és önbeteljesítők lehetnek, azaz ha a CDS-felárunk emelkedik, akkor egyre többen spekulálnak ellenünk, ami végeredményben a forint és akár a magyar állampapírok piacán is pánikhangulatot idézhet elő.

A CDS-ek ilyen formában bonyolított kereskedése tehát nem biztosítás, hanem pusztán spekuláció, amely inkább káros, mint hasznos az adott ország pénzügyi stabilitására nézve. Éppen ezért Richard Portes, a „Credit default swaps: Useful, misleading, dangerous?” című tanulmány szerzője a CDS-piac szabályozását javasolja, mondván a hitelbiztosításokra szükség van, az egyes országok pénzügyi stabilitását veszélyeztető spekulációt azonban már érdemes korlátozni.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Fiatalok tömegei munka nélkül

Fölöslegesen veszik el a pénzünket?

Így léphetsz ki az eurózónából

Válassz: munkahely vagy stabil árak?

Szemben az IMF-el, a nagytőkével

Belefulladunk a pénzesőbe?
______________________________________________________________

A sikerállamok példája szerint téved, aki csak a piacban hisz, nagyot azok tudtak dobbantani, akik erős államot építettek fel és „unorthodox" utat követtek. Legalábbis a Harvard világhírű professzora szerint.

Azzá válsz, amit termelsz - Dani Rodrik, a Harvard világhírű közgazdásza szerint ezt az alapelvet kell követni, amikor egy ország a globális gazdaságban keresi a helyét. Márpedig mindenkinek el kell döntenie, hogy a centrumhoz, vagy a perifériához akar tartozni (erről szóló cikkünket lásd a jobb hasábban).

Az az ország, amelyik alapanyaggyártásra, alacsony hozzáadott érték előállítására rendezkedik be, kénytelen lesz elfogadni, hogy egykönnyen nem lesz képes kitörni ebből a helyzetből, vagyis a globális gazdaság perifériájára szorul. Ez azt is jelenti, hogy a gazdaság teljesítménye mindig erősen ki lesz téve a világpiaci ármozgásoknak és egy szűk hazai elit érdekeinek. Ezzel szemben azonban a magas hozzáadott értéket képviselő iparágak fejlesztése, fejlődése esélyt jelenthet a felzárkózásra, a konvergenciára, a középrétegek megerősödésére.

Rodrik szerint érdemes megnézni, hogy miképp lettek sikeresek az ázsiai államok, ezek ugyanis alapvetően szinte predesztinálva voltak arra, hogy perifériális gazdaságok maradjanak. A legtöbben a kistigriseket és Kínát említik, de elfelejtik, hogy ezen államoknak Japán volt az inspirálója - Japán volt ugyanis az egyetlen olyan nem európai állam, amely 1914 előtt elindult az iparosodás és a fejlődés útján.

Rodrik sorra veszi ezeket a pozitív és példákat, Japánt, Dél-Koreát, Tajvant, Hongkongot, Szingapúrt, Malajziát, Thaiföldöt, Indonéziát, illetve Kínát, és arra jut, hogy a globalizált gazdaságban kizárólag úgy lehet sikeres egy ország, ha megtalálja a piac és az állam megfelelő egyensúlyát.

Márpedig a professzor szerint ez az egyensúly a mai sztereotip gondolkodásból adódónál sokkal több államot, exportösztönzést, szabályozást, piackorlátozást és innovatív megközelítést jelent - azaz számos „unorthodox" lépést. „A globalizáció egy hihetetlen pozitív erő, de meg kell szelídíteni, hogy ne ellenünk, hanem értünk dolgozzon" - véli Rodrik, aki szerint nem szabad általános recepteket követni, hanem minden egyes országnak a saját érdekeit figyelembe véve kell lépnie.

Ha kell, be kell avatkozni a devizapiacon és egy jó ideig ki kell maradni a szabad kereskedelmi rendszerekből (Kína), ha kell, vámokkal kell megvédeni a hazai termelőket (Japán,) ha kell, állami cégeket kell létrehozni stratégiai iparágakban (Dél-Korea, Tajvan), ha kell, nemet kell mondani a privatizációs felszólításoknak (Kína).

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Fiatalok tömegei munka nélkül

Fölöslegesen veszik el a pénzünket?

Így léphetsz ki az eurózónából

Válassz: munkahely vagy stabil árak?

Szemben az IMF-el, a nagytőkével

Belefulladunk a pénzesőbe?
______________________________________________________________

A 25 éven alattiak közül minden második fiatal hiába keres munkát két európai államban is, miközben Németországban húsz éve nem volt ilyen jó a helyzet.

A számokat szemlélve egyértelmű, hogy valami nagyon nem stimmel Európában, mint ahogyan a grafikonra pillantva az is valószínűsíthető, hogy itt hamarosan robbanásszerű változásnak kell következnie. (Bővebben lásd "Meddig tartható az 50 százalékos munkanélküliségei ráta?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Forrás: Economonitor.com

Az ugyanis minden tekintetben tarthatatlan, hogy egy eurózóna tagországban a fiatalok 50 százaléka munka nélkül maradjon, miközben a politikusok sorozatos megszorításokat kényszerítenek a társadalomra, eközben pedig a megszorítások első számú – sőt talán már egyetlen – pártolójánál, azaz Németországban 20 éves mélypontra esik a munkanélküliség.

Ezt a fajta feszültséget sem az adott ország, sem a teljes eurózóna nem viselheti el sokáig, főleg úgy, hogy a statisztikai adatokat szemlélve egyelőre semmi jele annak, hogy a spanyol vagy a görög tendenciák megfordulnának.

A nyilatkozatok ugyanakkor egyre inkább arra engednek következtetni, hogy a német vasszigor enyhül a megszorításokat illetően, Angela Merkel német kancellár például már úgy nyilatkozott, hogy támogatna egy növekedésösztönző csomagot. Az ígéret szerint ennek összeállítására még a nyár elején sor kerülhet…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Fölöslegesen veszik el a pénzünket?

Így léphetsz ki az eurózónából

Válassz: munkahely vagy stabil árak?

Szemben az IMF-el, a nagytőkével

Belefulladunk a pénzesőbe?

Közös bankszámla a szegény rokonokkal?
______________________________________________________________

Könnyen lehet, hogy nem igaz az a feltevés, miszerint a magas államadóság miatt lassú egy gazdaság, az oksági kapcsolat inkább fordított.

„A súlyos államadósságot cipelő országok lassabb gazdasági növekedésre képesek, mint az alacsony eladósodottsággal bírók, éppen ezért a kormányoknak arra kell törekedniük, hogy csökkentsék a költségvetés hiányát és az államadósságot, javítva ezzel a gazdaság hosszú távú növekedési kilátásait” - jelenleg ez az európai csapásirány, a friss gazdasági adatok azonban egyre inkább arra utalnak, hogy valami nem stimmel ezzel a megállapítással.

Egy kutatás azt is bebizonyította (bővebben lásd "A magas államadósság miatt lassú a gazdaság?" című cikkünket a jobb oldali hasábban), hogy bár valóban igaz, hogy a magas államadósság az esetek többségében együtt jár a lassú gazdasági növekedéssel, az fent bemutatott oksági összefüggés azonban nem mutatható ki. Azaz nem igaz az, hogy a magas adósság miatt lassú a gazdaság, sokkal inkább valószínű, hogy a lassú gazdasági növekedés miatt duzzad fel az adósság.

Az európai politikusoknak ez alapján az államadósság ellen vívott - jelenleg kilátástalannak tűnő - harcban két dologra érdemes törekedniük. Egyrészt hogy a gazdasági növekedést beindítsák, és lehetőleg minél magasabb szintre tornásszák fel, a másik pedig az, hogy ha már magas az államadósság szintje, akkor a lehető legalacsonyabb finanszírozási költséget érjék el, azaz igyekezzenek alacsonyan tartani az állampapírok hozamait.

Előbbi téren Európában előrelépés látszik, miután Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter - a francia elnökválasztáson esélyes Francois Hollande követeléseire válaszul - vasárnap már úgy nyilatkozott, hogy támogatná az európai költségvetési konszolidálós programok mellett megvalósuló növekedésgeneráló lépéseket.

Utóbbival kapcsolatban pedig a jegybankok segítsége elengedhetetlen, akik még egy piaci pánik alatt is képesek elfogadható szinten tartani az állampapírok hozamait.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így léphetsz ki az eurózónából

Válassz: munkahely vagy stabil árak?

Szemben az IMF-el, a nagytőkével

Belefulladunk a pénzesőbe?

Közös bankszámla a szegény rokonokkal?

Magyarország mindent megpróbált
______________________________________________________________