Az elmúlt évtized fekete báránya, Argentína újabb „unorthodox” lépéssel hívta fel magára a figyelmet: bejelentette, hogy államosítani kívánja az ország legnagyobb olajtársaságát, a spanyol Repsol többségi tulajdonában lévő YPF-et.
A bejelentés természetesen jókora nemzetközi felháborodást keltett, a spanyol kormány minden létező jogi és gazdasági ellenlépést „beígért”, az Európai Bizottság nemtetszésének adott hangot, a nemzetközi pénzügyi szaksajtó pedig arra figyelmeztetett, hogy az Argentína iránt meglévő maradék befektetői bizalom is elszállhat, ha nem lépnek vissza az államosítás ötletétől. (Bővebben lásd "Mennyire unorthodox az argentin olajtársaság államosítása?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A nagy port kavaró bejelentés kapcsán két kérdés merül fel: vajon tényleg ennyire ördögtől való-e az államosítás gondolata, és hogy meddig folytatható az argentin különutas gazdaságpolitika.
Az első kérdés viszonylag „könnyű”, az olajkitermelő országok többségében ugyanis komoly állami befolyás jellemzi a stratégiainak minősítet energiaszektort. És itt nem csak Venezuelára kell gondolni. Az OPEC-tagok többségénél állami irányítás/ellenőrzés alatt maradtak az olajcégek, de példaként említhető Mexikó, Norvégia, és a Mol-pakett kivásárlását követően egészen halkan, még Magyarország is.
A második kérdés már sokkal nehezebb. Itt is van természetesen „magyar szál”, az elmúlt években ugyanis itthon megtapasztalhattuk, hogy milyen nehéz a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel - például az IMF-el - és nagybefektetőkkel szembe menve gazdaságpolitikát alakítani.
Argentína ugyanakkor egészen más utat jár, mint amit például Washingtonban elképzelnek. A különutas történet még 2001-ben kezdődött, amikor az ország csődöt jelentett államadósságára és leértékelte a devizáját, rálépve ezzel egy „külföldi tőke” által rossz szemmel nézett útra. Az ország iránti nemzetközi bizalom elillant, a befektetők elmaradtak, a nemzetközi hitelpiacok bezárultak – az argentin CDS 1000 pont közelében ingadozik -, mégis, a csőd utáni recesszióból felállva 2002 és 2011 között az ország 90 százalékos reál GDP növekedést mutatott föl, amivel megszerezte az aranyérmet a déli félteként.
Argentína elmúlt 10 éve mindenképpen kiemelt helyre kerül a közgazdasági történelemkönyvekben, a folytatást illetően pedig kíváncsian várjuk, hogy a „fekete bárány” megmarad-e a jelenlegi úton, és azt, hogy ez az út végül hova vezet...
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Belefulladunk a pénzesőbe?
Közös bankszámla a szegény rokonokkal?
Magyarország mindent megpróbált
Tovább ketyeg a nyugdíjbomba
Jajj, csak EU-s pénzt ne!
Tévedhetetlen-e az IMF és az EU?
______________________________________________________________
