Gazdaságilag az a jó, ha valaki egyik napról a másikra pakol és költözik oda, ahol van munkahely. De már az amerikaiak se szívesen cuccolnak át egyik államból a másikba.
A rugalmas munkaerőpiac és a mobilitás rendkívül fontos, Magyarországon is hallani számos olyan nagyvállalatról, amely helyben nem talál megfelelő munkaerőt, odaköltözni pedig csak kevesen akarnak, mert hát… mi már csak ilyen röghöz kötött nemzet vagyunk. Az amerikaiak azonban gondolkodás nélkül elköltöznek az ország másik végébe, ha épp úgy hozza a sors.
Legalábbis eddig így tudtuk, most azonban a statisztikák azt mutatják, hogy ma már csupán feleannyi amerikai költözik el másik államba, mint két évtizeddel ezelőtt (évi kevesebb mint ötmillió lakos, ami a világháború óta mért legalacsonyabb adat). A nagy kérdés az, hogy minek köszönhető ez a látványos visszaesés, és hogy lesz-e ennek bármilyen negatív következménye a gazdasági kilátásokra. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Annie Lowrey, a New York Times publicistája bemutat két közgazdász véleményt - William H. Frey, a Brookings Institution és Greg Kaplan, a Princeton kutatója -, akik eltérően látják a munkaerőpiaci folyamatokat és kilátásokat. William H. Frey ugyanis úgy gondolja, hogy a visszaeső mobilitás tisztán a gazdasági válság következménye. Szerinte arról van szó, hogy kevesebb a munka, szigorúbb a jelzáloghitelezés, és kevesebb lakást adnak el, így nem meglepő, hogy az amerikaiak kisebb létszámban kelnek útra egy másik államba munkát vállalni.
Greg Kaplan ugyanakkor úgy gondolja, hogy az ok egy, a válságtól független, a mélyben meghúzódó szerkezetváltás. Egyrészt a szolgáltatószektor előretörése, és a feldolgozóipar részarányának csökkenése kevesebb mobilitást tesz szükségessé (ügyvéd vagy ápoló bárhol lehet az ember, vasipari munkás viszont már nem), továbbá az internet gyors elterjedése lehetővé teszi a távmunkát, ami megint csak a költözés ellen szól.
Ez a szerkezetváltás Kaplan szerint azt is jelenti, hogy a gazdaság nem feltétlenül lesz kevésbé rugalmas, csupán arról van szó, hogy ma már nem a munkavállalók utaznak, hanem maga a munkahely. William H. Frey ezzel szemben továbbra is úgy véli, hogy az amerikai gazdaság rugalmasságának egyik alapköve a mobil munkaerő, és ennek a mobilitásnak a visszaesése komoly hátrányt jelent majd a soron következő években.
Vajon kinek lesz igaza? Ezt most még csak megtippelni lehet, nekünk, kívülállóknak mindenesetre érdekes lesz látnunk, hogy vajon a legendásan mobil amerikai munkaerőpiac hogyan alakul át a következő években, és vajon a mobilitás csökkenése negatívan hat-e a növekedési kilátásokra.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Íme egy sikertörténet, amit lehet követni
Valóban kínai uralom vár ránk?
Az örökségek mentik meg a nyugdíjasokat?
Kell-e félnie a forintnak a tapírtól?
Valamit kezdeni kell a nyugdíjakkal - a spanyol példa
Be van kódolva az összeomlás