A papírpénzrendszerben túl nagy a kísértés, hogy az államok a problémákat pénznyomtatással kezeljék, amely pénzpumpa azonban hosszú távon magát a rendszert veszélyezteti.
Hetek, sőt hónapok óta találgatják a befektetők, hogy vajon az amerikai jegybank mikor kezd el szigorítani a monetáris politikán. Talán már decemberben lassítja/leállítja a pénzpumpát, és elképzelhető, hogy 2014-ben már kamatot is emel? A térdek eközben remegnek, attól félnek ugyanis a tűzhöz közel állók, hogy ha a Fed valóban rálép a fékre, akkor a kamatok emelkedésnek indulnak, ami a világszerte végletekig eladósodott piaci szereplőket – államok, bankok, lakáshiteles magánszemélyek – végleg a víz alá nyomhatja. Valami itt nincs rendjén. A jelenlegi gazdasági rend csakis úgy maradhat fenn, ha a kamatok a fejlett világban sosem emelkednek 0 százalék fölé? Az eredeti elemzés itt érhető el.
Philipp Bagus, a Ludwig von Mises Institute kutatóintézet közgazdásza úgy látja, hogy ez a kínos kérdés természetes velejárója a papírpénzrendszernek, amely hosszú távon önpusztító. Túl nagy a kísértés ugyanis a rendszerben ahhoz, hogy ha valami nagy baj van – államcsődök, pénzügyi rendszer összeomlása, hitelválság -, akkor az államok pénzt nyomtassanak. Ez a legkönnyebb út, a pénzpumpa, a politikus pedig mindig a legkönnyebb utat választja. Könnyebb pénzt nyomtatni, és abból kifizetni az adósságokat, mint takarékoskodni és felelős gazdaságpolitikát folytatni.
Ez egy előre jól látható ördögi kör, feltételezve, hogy a gazdasági vezetők mindig a kisebb ellenállás felé haladnak (sodródnak). Békeévekben a politikus nem takarékoskodik, hisz miért is tenné? Beüt a válság, a deficit felmegy, a bankrendszer a csőd szélére kerül. Lehet megszorítani és egy évtizedig szenvedni, vagy pénzt nyomtatni. Utóbbi az egyszerűbb. Az államadósság felmegy, a kamatokat nullára viszik, így látszólag kezelhető a helyzet, egészen addig, amíg a kamatok nem kezdenek el emelkedni. Ekkor ugyanis az adósság összeroppantja a rendszert.
A kutyaszorítóból hét kiút létezik: (1) az adósságok elinflálása (2) Állami kiadások (nyugdíj, szociális kiadások) drasztikus visszavágása (3) Részleges államcsőd (4) Pénzügyi elnyomás, vagyis tartósan negatív reálkamat, ami gyakorlatilag a megtakarítások adóztatása (5) Az adósságok visszafizetése adóemelésekkel (6) Csőd, és új papírpénz bevezetése (7) Bankbetétesek adóztatása ciprusi mintára.
Az adósság-spirálból, amelybe az egyes országokat a papírpénz-rendszer kormányozta, ezek jelentik a kiutat, innen lehet csemegézni. Visszatérve a feltételezésre, hogy a politikusok mindig a könnyebbik utat igyekeznek követni, feltételezhető, hogy a jelenlegi adósságválságot továbbra is az (1)-es és a (4)-es opciókkal igyekeznek majd kezelni. Túl nagy a kísértés, túl egyszerűnek tűnik eladósodni, majd nyomtatni a pénzt, a gond csak az, hogy ezzel a látszatmegoldással a vezetők pont a rendszer létét veszélyeztetik.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Kell-e minden második magyarnak diploma?
Vitatkoznak a közgazdászok Ferenc pápával
Svájcifrank-hitelek: ezért emelkednek a kamatok!
Beteg gyermek Európa szívében
Megszakadsz a munkában? - A szüleid a hibásak!
Egyesüljön az USA és Kanada?