Az olaszok nemcsak a foci EB elődöntőjében, hanem a hétvégi EU-csúcson is legyőzték a németeket, csak nehogy a gazdasági versenypályán is úgy járjanak, mint a spanyolok elleni fináléban.
Paolo Manasse, a University of Bologna professzora a kihagyhatatlannak tűnő párhuzammal teszi szemléletessé, hogy bár az EU-csúcs egyes lépései rövid távon jelentős könnyebbséget jelenthetnek Olaszország számára, hosszabb távon nem árt, ha összekapják magukat, mert a történet vége csúfos vereséggel járhat. (Bővebben lásd "Olaszország: hiába a németek felett aratott győzelem?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Itt van például az a megállapodás, mely szerint az EFSF/ESM mentőalapok számára rendelkezésre álló mintegy 700 milliárd euróból közvetlenül lehet eurózóna állampapírokat vásárolni, amely lépéssel megtámasztható lesz az olasz vagy spanyol kötvénypiac. A németek sokáig ellenálltak, Mario Monti olasz miniszterelnök azonban kiállt az elképzelés mellett, és elfogadtatta azt az európai vezetőkkel.
A gond csak az, hogy a mentőalap 700 milliárd eurója pont a harmada az olasz államadósságnak – és akkor még a spanyolról nem beszéltünk -, azaz félő, hogy ha a befektetők masszívan adni kezdik az olasz papírokat, a mentőalap pedig ígéretéhez híven támasztja a piacot, akkor a 700 milliárd elfogyhat, ebben az estben pedig az európai kötvénypiacok recsegve-ropogva összeomolhatnak.
A pénzpiacokra ugyanis jellemző, hogy ilyen helyzetekben előszeretettel feszegetik a határokat, ha ugyanis egy-egy ilyen gátat - mint például a mentőalap által jelentett védelmi vonal – sikerül áttörni, akkor az összeomláson milliárdokat lehet keresni. És hiába kemény ellenfél a 700 milliárdos EFSF/ESM, amíg a pénzügyi forrása véges, addig legyőzhető, és aki legyőzhető, azt a pénzpiacon jellemzően meg is próbálják térdre kényszeríteni.
A professzor szerint az első eufóriát követően a pénzpiacok tesztelhetik majd a mentőalapot, a próbálkozástól pedig egyedül az vehetné el a kedvüket, ha az európai politikusok korlátlan tűzerővel ruháznák fel a kötvénypiacok őrangyalának kinevezett EFSF/ESM-et, és mondjuk odaállítanák mögé az Európai Központi Bankot is.
Addig is a professzor azt tanácsolja az olaszoknak, hogy a németek fölött aratott győzelmet követően készüljenek fel, mert hamarosan újabb ellenféllel találhatják szembe magukat…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Falnak ütközhet Kína
Mégsem annyira bénák a politikusok?
Ezért omlott össze Spanyolország
Kökemény politika és IMF-hitel
Ezért nem fizetnek a németek
A tét 800 milliárd dollár
Olaszország vs. Németország: 2 - 0
2012.07.05. 08:25 Pénzügyi Szemle
Falnak ütközhet Kína
2012.07.04. 09:08 Pénzügyi Szemle
Európa előtt még hosszú az út, az USA nem süllyed recesszióba, Kína fölött azonban gyűlnek a fellegek a Harvard professzora szerint.
Az eurózóna a hétvégi EU-csúcson vásárolt magának némi időt, ami remélhetőleg elegendő lehet ahhoz, hogy elkerülje a szétesést és a gazdasági káoszt. Kenneth Rogoff, a Harvard University professzora szerint az európai vezetők jó irányba tettek lépéseket, a bankunió, a gazdaságélénkítés, a kötvénypiaci stabilizáció, a közös bankfelügyelet és a bankok központi alapból történő feltőkésítése mind-mind olyan lépés, ami szükséges az eurózóna stabilitásához. (Bővebben lásd "Jó irányba indult Európa, bajba kerülhet Kína" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az út azonban még rendkívül hosszú - fejti ki a Bloomberg hírügynökségnek adott interjúban -, Európa vezetőinek pedig további kemény csatákat kell majd megvívniuk egymással és a pénzpiacokkal, mielőtt az eurózóna stabilizálódna. Ebben a csatában lesznek áldozatok, Görögországra például a Harvard professzora szerint további „szenvedés" vár, melynek végén akár ismét csődöt jelenthet a hellén állam.
Hosszú távra tekintve Kenneth Rogoff hangsúlyozza, hogy az elkövetkező évek az adósságleépítés jegyében telnek majd. A világgazdaságban ennek megfelelően csak lassú növekedésre lehet számítani, miután az adóssághegy még hosszú évekig komoly visszahúzó erőt jelent majd. Az Egyesült Államok sem kerülheti el a sorsát, a súlyosan eladósodott gazdaság csupán szerény növekedési tempót mutat majd fel, recessziótól azonban egyelőre ott nem kell tartani.
Végezetül Kína kapcsán vészjósló előrejelzést ad a szakember, arra számít, hogy a soron következő években számottevő lassulást él majd meg a távol-keleti óriásgazdaság, ami komoly politikai és társadalmi feszültségekhez vezethet majd. Kína ugyanis nincs hozzászokva a válságokhoz, az elmúlt évtizedben az volt a kérdés, hogy évi 10, vagy a világgazdasági válság alatt „csak" 6 százalékkal növekszik-e.
Könnyen lehet, hogy addig tart a politikai és társadalmi stabilitás, amíg be nem üt egy komolyabb krízis, és a lakosság meg nem tapasztal egy vérbeli recessziót.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Mégsem annyira bénák a politikusok?
Ezért omlott össze Spanyolország
Kökemény politika és IMF-hitel
Ezért nem fizetnek a németek
A tét 800 milliárd dollár
Itt a brüsszeli terv
Mégsem annyira bénák a politikusok?
2012.07.03. 08:29 Pénzügyi Szemle
Az eurózóna válsága tulajdonképpen egy politikai válság, melynek alapja az, hogy az egyes országok vezetői - érthető okokból - foggal-körömmel ragaszkodnak a nemzeti szuverenitáshoz.
Egy valutaunió azonban így nem működhet, ahhoz hogy az eurózóna átalakuljon egy fenntartható gazdasági közösséggé, ahhoz meg kell valósítani mind a bankuniót mind pedig a költségvetési uniót, ez azonban törvényszerűen a szuverenitás egy részének elvesztésével jár. (Bővebben lásd "Miért ennyire nehézkes az európai válságkezelés?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Ahhoz hogy a rendszer működjön, nem elég a nemzeti devizáról és az önálló monetáris politikáról lemondani. A helyi bankok feletti felügyeletet, a feltőkésítés és betétbiztosítás jogát és feladatát át kell adni egy központi szervnek, a költségvetések megalkotásába beleszólást kell engedni a központi hatóságoknak, és az adószedés jogának egy részéről is le kell mondani.
A gond ott van, hogy ezekről a jogokról önszántukból nem mondhatnak le a politikusok – ezt ugyanis nehéz lenne „eladni a választóknak -, a változáshoz tehát kell egy válság, ami válaszút elé állítja a feleket, és kikényszeríti a változást. Ha például a német választó elé letesznek egy tanulmányt, mely szerint az eurózóna szétesése esetén a német GDP 10 százalékkal eshet, a 2,8 milliós munkanélküliség pedig 5 millióra ugorhat, akkor máris jobb szájízzel egyezik bele az elkerülhetetlennek látszó mélyebb európai integrációba és a spanyolokkal való közösködésbe…
A Peterson Institute kutatói hangsúlyozzák, hogy a hétvégi EU-csúcson az eurózóna elmozdult a jó irányba, ez azonban csakis annak köszönhető, hogy a politikusok eléggé megijedtek a pénzpiacok zuhanásától. Az eurózóna átalakulása egy rendkívül lassú és nehézkes folyamat, ez ugyanakkor nem a politikusok hibája, az ő ragaszkodásuk a nemzeti szuverenitáshoz teljesen érthető és logikus.
A folyamat tehát természetes, amely gyakorlatilag arról szól, hogy a pénzpiacok „kicsavarják” az egyes tagországok vezetőinek kezéből a banki és költségvetési ügyekkel kapcsolatos jogokat, és átadják azt az eurózóna központi intézményeinek. A szakemberek rámutatnak, hogy egészen addig, míg a szétesés nagyobb fájdalmat okoz, mint ezen jogok elvesztése, addig az eurózóna evolúciója folytatódni fog, sőt könnyen lehet, hogy a végeredmény a pénzpiacok számára komoly pozitív meglepetéssel szolgál majd.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ezért omlott össze Spanyolország
Kökemény politika és IMF-hitel
Ezért nem fizetnek a németek
A tét 800 milliárd dollár
Itt a brüsszeli terv
Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?
Ezért omlott össze Spanyolország
2012.07.02. 08:54 Pénzügyi Szemle
Spanyolország az euró miatt került szorult helyzetbe?
„A bajban lévő eurózóna tagállamok a válság előtt felelőtlenül túlköltekeztek, saját maguknak köszönhetik a bajt, így a problémákat oldják meg maguk" - kisarkítva nagyjából így foglalható össze a német álláspont az európai válságkezelés kapcsán. 
A félreértés ott van, hogy ez a gondolatmenet - legalábbis Martin Wolf, a népszerű publicista szerint - alapvetően téves. A spanyol költségvetés ugyanis a válság kirobbanása, azaz 2008 előtt éveken keresztül többletet mutatott, az államadóság pedig stabil csökkenő pályán mozgott, sőt a GDP-hez viszonyított 35-40 százalékkal fele akkora volt, mint a német adóság.
A spanyol közpénzügyek tehát látszólag kifogástalan állapotban voltak, só sem volt tehát felelőtlen állami költekezésről. (Bővebben lásd "Az eurón bukott meg Spanyolország" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A probléma gyökerei nem is itt, hanem az ingatlanpiacon keresendők. Az eurócsatlakozást követően ugyanis az állampapírpiaci hozamok, és így a banki hitelkamatok hirtelen a német, holland vagy épp osztrák szint közelébe estek le, az olcsó hitel pedig beindította az ingatlanárak növekedését. Az építőipar az alacsony kamatoknak köszönhetően felpörgött, a gazdasági növekedés gyorsult, a bérek nőttek, az adóbevételek megugrottak.
A tündérmese ugyanakkor egy illúzióra épült, ami csakis az eurótagságnak, a jobbára külföldi bankoktól érkező olcsó hiteleknek és a száguldó ingatlanárak által keltett látszat gazdaságságnak volt köszönhető.
Ekkor jött a válság, amely véget vetett a felelőtlen hitelezésnek. A kamatok felszöktek, a beruházások leálltak, az ingatlanárak összeomlottak, a munkahelyek megszűntek, az adóbevételek eltűntek. Egyszer fent, egyszer lent, mondhatnánk erre.
Kérdés, hogy mit tehetett volna a kormányzat, hogy a bajt megakadályozza. Adót emelnie értelmetlen volt a válság előtt, hisz a költségvetés többletet mutatott. Kamatot emelni nem tudott, hisz nem volt önálló monetáris politikája. A nemzetközi tőkeáramlást, a bankok hitelezését vagy a magánszféra ingatlanfejlesztéseit leállítani az Európai Unión belül megint csak nem lehet.
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy Spanyolország az eurócsatlakozás és az olcsó hitel áldozatává vált, mint ahogyan az is borítékolható, hogy külső segítség nélkül képtelen lesz talpra állni. Az előttünk álló napok/hetek nagy kérdése az, hogy ezt a segítséget megkapja-e...
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Kökemény politika és IMF-hitel
Ezért nem fizetnek a németek
A tét 800 milliárd dollár
Itt a brüsszeli terv
Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?
A bölcsin múlhat a nyugdíjunk
Munka helyett inkább aludjunk!
2012.06.30. 09:58 Pénzügyi Szemle
A válság miatt elveszített munkaidőt az amerikaiak alvással és TV-nézéssel töltik.
A jelen válság „Great Recession”, azaz „A Nagy Recesszió” néven vonul be a történelembe, ki gondolná ugyanakkor, hogy az átlag amerikai mindössze 14 perccel dolgozott kevesebbet 2011-ben, mint az utolsó békeévben, 2007-ben. (Bővebben lásd "Többet alszanak, kevesebbet dolgoznak a tengerentúlon"című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Amerikai statisztikusok ugyanis kimutatták, hogy a 15 év feletti lakosság 2011-ben átlagosan napi 3,57 órát töltött munkával, míg négy évvel korábban még 3,81 óra volt ez a szám. Ez az átlag, ami magában foglalja a teljes munkaidőben, részmunkaidőben foglalkoztatottakat és a munkanélkülieket is.
Az átlagosan mért 14 perces különbség nem tűnik tragikusnak, különösen akkor nem, ha megvizsgáljuk, hogy mivel töltötték szabaddá vált idejüket a derék tengerentúliak. Nos, az eredmény talán nem meglepő: 11 perccel többet alvásra, 8 perccel többet pedig TV-nézésre fordított az átlag amerikai, azaz összességében kijelenthető, hogy munka helyett alvással és tévézéssel töltik idejüket a tengerentúlon.
Mindezek fényében talán túlzásnak tűnik a „Great Recession” kifejezés, különösen ha az 1929-33-as válsággal hasonlítjuk össze a jelen helyzetet – amely „Great Depression”-ként is ismert -, amikor is közel 30 százalékkal zuhant az amerikai GDP, szemben a 2007-2011-es időszakban regisztrált 2,4 százalékos mínusszal.
Ezzel együtt az egyre inkább felpörgő amerikai elnökválasztási kampány első számú fókusza továbbra is a munkaerőpiac lesz, függetlenül attól, hogy történelmi összehasonlításban azért most jóval kedvezőbb a helyzet, mint a korábbi hírhedté vált gazdasági összeomlások alatti időszakokban.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ezért nem fizetnek a németek
A tét 800 milliárd dollár
Itt a brüsszeli terv
Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?
A bölcsin múlhat a nyugdíjunk
Kökemény politika és IMF-hitel
2012.06.30. 09:53 Pénzügyi Szemle
A Valutaalap hitelmegállapodásai nem mentesek a politikai és gazdasági érdekektől.
A krízis 2007-es kirobbanását követően a Valutaalap egyre aktívabb szerepet vállalt a válságkezelésben, a görög, portugál vagy ír mentőcsomagok finanszírozása mellett többek között segítséget nyújtott Magyarországnak, Romániának, Izlandnak, vagy épp Ukrajnának. Az elmúlt öt évben a Valutaalap több mint 300 milliárd dollárnyi hitelt hagyott jóvá a tagországoknak, amely summával komoly szerepet játszott a válsághullámok csillapításában. (Bővebben lásd "IMF: hitelezés politikai érdekek mentén?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A szervezet válságkezelése a korábbi gyakorlattól eltérően már nem csupán a rövid távú pénzügyi segítségre korlátozódott, az IMF mind a hitelkonstrukciók, mind a pénzügyi tűzerő tekintetében előrelépett.
Megjelentek az elővigyázatossági hitelkeretek, a rugalmas megoldások, az IMF feltőkésítésében pedig – aminek köszönhetően a szervezet pénzügyi tűzereje mintegy 400 milliárd dollárral, közel duplájára emelkedett - komoly részt vállaltak a legnagyobb feltörekvő országok is.
A Università Politecnica delle Marche kutatói ugyanakkor kimutatták, hogy az új konstrukciók hatékonynak bizonyultak a válságkezelés során, a hitelmegállapodások azonban nem mentesek a politikai és gazdasági érdekektől.
Világosan látszik ugyanis, hogy azok az országok, melyek politikailag és gazdaságilag közel állnak a világ legfejlettebb országaihoz - G-7 országok -, könnyebben, gyorsabban és nagyobb összegben kaptak hitelt, mint azok, akik nem az IMF és a G-7 országok szája íze szerint politizálnak. Szemléletes példáért nem kell messzire mennünk…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ezért nem fizetnek a németek
A tét 800 milliárd dollár
Itt a brüsszeli terv
Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?
A bölcsin múlhat a nyugdíjunk
Ezért nem fizetnek a németek
2012.06.29. 09:58 Pénzügyi Szemle
A június 28-29-ei EU-csúcs előtti hetekben valóságos európai népharag zúdult a németekre, mondván pont ők vétóznak meg minden mentőakciót, pont ők, akik a legnagyobb haszonélvezői az eurózónának és az eurónak. De vajon tényleg a németek húzták a legnagyobb hasznot az euróból?
Kétségtelen, hogy Németország a legnagyobb exportőr az öreg kontinensen, mint ahogyan az is, hogy a német kivitel 1998 és 2011 között 117 százalékkal bővült. Nem kérdés, hogy az exportnak jót tesz a közös belső piac és a közös deviza, mint ahogyan az sem, hogy az elmúlt évtizedben a német márka vélhetően jobban felértékelődött volna, mint tette azt az euró, ez a felértékelődés pedig visszavethette volna a német kivitelt. (Bővebben lásd "Valóban Németország az euró legnagyobb nyertese?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A németek ugyanakkor azzal védekeznek, hogy bár az export valóban szépen bővült, a teljes gazdasági növekedés a vizsgált időszakban elmaradt az európai átlagtól. Hogyan nevezhetnénk Németországot az euró legnagyobb haszonélvezőjének, ha az 1998 és 2011 között átlagos GDP-növekedés mindössze 1,4 százalékos volt, szemben például a francia 1,7 százalékkal, vagy a 2,0 százalékos hollanddal, esetleg a teljes eurózónára számolt 1,6 százalékos átlaggal - így védekeznek a németek…
Emellett, újabb érvként a takarékos németek rámutatnak, hogy az euró bevezetése óta a német munkanélküliség átlagosan meghaladta az eurózóna átlagát, és bár igaz ugyan, hogy az elmúlt években – a pusztító válság ellenére - trendszerűen csökkent, még ma is fölötte marad például a holland, svájci vagy osztrák munkanélküliségnek.
Íme két újabb érv: az eurózónában a német bérek nőttek a leglassabb ütemben az elmúlt évtizedben, továbbá a német államadósság is tetemes, a maga 82 százalékával.
Összességében tehát a „miért vétóztok meg minden eurómentő javaslatot” típusú európai népharagra a németek válasza rövid és tömör: „az elmúlt évtizedben takarékosabban éltünk, mint Ti, miért fizetnénk ki a számlát egy olyan gazdasági növekedésért, amit sosem éltünk meg?”
El kell ismerni, hogy mindkét oldal érveiben van igazság, az ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a fajta egymásra mutogatás nem visz közelebb az euróválság megoldásához.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A tét 800 milliárd dollár
Itt a brüsszeli terv
Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?
A bölcsin múlhat a nyugdíjunk
A tét 800 milliárd dollár
2012.06.27. 11:58 Pénzügyi Szemle
A sorsdöntő(nek gondolt) EU-csúcs előtt az aggódó tekintetek Európára szegeződnek, érdemes ugyanakkor fél szemmel az óceán túlpartjára tekinteni, ahol az Egyesült Államok hasonlóan súlyos kérdések megvitatására készül. A tét 800 milliárd dollár.
A tengerentúlon ugyanis év végén lejárnak a Bush-adminisztráció által elindított adókedvezmények, továbbá a kormányzat a 2011. júliusi adósságplafon-emelésért „cserébe” automatikus kiadáscsökkentésre kényszerül. (Bővebben lásd "USA: hamarosan jöhetnek a megszorítások" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Összességében 2013-ban megközelítőleg 800 milliárd dolláros – 180 ezer milliárd forint - megszorítás válik esedékessé, ami a GDP mintegy 5 százalékára rúg. Ez a summa bőven meghaladja azt az értéket, amiről az európaiak évek óta vitáznak, ami különösen így, az elnökválasztás előtt néhány hónappal teszi igazán pikánssá a tengerentúli helyzetet.
A GDP több mint 100 százalékára rúgó államadósság és a 8-9 százalékos költségvetési hiány ugyanis egyre égetőbbé tesz a büdzsé rendbe tételét, a 7-8 százalékos munkanélküliség és a lomha gazdasági növekedés azonban nem enged túl nagy mozgásteret a politikusoknak, főleg úgy, hogy a választások előtt Obama elnök részéről öngyilkosság lenne még csak megemlíteni is a megszorításokat.
William Cline, a Peterson Institute közgazdásza ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a lejáró adókedvezmények és a tavaly nyáron vállalat automatikus kiadáscsökkentések jobbkor nem is jöhetnének az Egyesült Államoknak. A költségvetést ugyanis így különösebb politikai áldozat nélkül rendbe lehet tenni, a válság előtti időszak adókedvezményeinek kifutása ugyanis sokkal könnyebben eladható, mint mondjuk egy hasonló volumenű adóemelés.
A szakember hozzáteszi, hogy arra természetesen nincs lehetőség, hogy az USA egyszerre engedje át a GDP 5 százalékára rúgó megszorítást, a következő négy éves elnöki ciklusra szétterítve ugyanakkor jól tervezhetően keresztül lehetne vinni, ami belátható időn belül egyensúly közeli helyzetbe hozná a költségvetést, és fenntartható pályára állítani az államadósságot.
Ígéretes terv, érdekes kérdés ugyanakkor, hogy az elnökválasztás mennyiben írja felül, és hogy a pénzpiacok adnak-e ennyi időt az USA politikusainak…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Itt a brüsszeli terv
Európának három napja maradt
Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?
A bölcsin múlhat a nyugdíjunk
Itt a brüsszeli terv
2012.06.27. 09:48 Pénzügyi Szemle
Brüsszelben elkészült a nagy kilábalási terv, ami ugyan még nem Európai Egyesült Államok, de a németeknek így is sok lehet.
Már reggel olvasni lehetett a nagyobb nyugat-európai lapokban, azóta pedig a brüsszeli Európai Tanács honlapján is elérhetővé vált az az euró- és EU-mentő terv, amit Herman Van Rompuy, a Tanács elnöke jegyez (a tervezet elérhető a jobb oldali hasábban).
A tervezet szerint a jövő Európája négy pillérre épül majd, melyek a következők:
(1) integrált pénzügyi keret (integrated financial framework), ami gyakorlatilag a magyarra amúgy tévesen és félrevezetően bankunióként fordított rendszert és mechanizmust jelenti;
(2) integrált költségvetési keret (integrated budgetary framework), ami azt jelenti, hogy az EU-nak el kell mozdulnia egy még koordináltabb költségvetési politika, a közös fiskális döntéshozatal és a közös adósságkezelés felé;
(3) integrált gazdaságpolitikai keret (integrated economic policy framework), vagyis európai és nemzeti politikákat kell elfogadni annak érdekében, hogy Európában fenntartható növekedés, magas foglalkoztatás és versenyképes gazdaság legyen;
(4) demokratikus legitimitás és elszámoltathatóság (democratic legitimacy and accountability), ami annak elismerése, hogy a fentiek megvalósítása irreális anélkül, hogy ennek a demokratikus alapjait megteremtenék.
Ambiciózus terv, kérdés, mit szólnak az eddigi előrelépéseket nagyban megakadályozó németek...
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Európának három napja maradt
Évtizedekre elástuk magunkat
Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?
A bölcsin múlhat a nyugdíjunk
Európának három napja maradt
2012.06.26. 09:09 Pénzügyi Szemle
Soros György szerint a június 28-29-re tervezett EU-csúcs az utolsó esély arra, hogy Európa vezetői megmentsék az eurózónát. A kulcs a németek kezében van.
A milliárdos befektető szerint az EU-csúcson a politikusoknak a már jól ismert politikai -, fiskális - és bankunió vázát kell megalkotniuk, amely eléggé hiteles és kivitelezhető ahhoz, hogy a pénzpiacok bizalmát elnyerje. 
Félreértés ne essék, egy működőképes Európai Egyesült Államok megalkotása nem mehet végbe egyetlen EU-csúcson, a fő csapásirány és a tagországok - elsősorban Németország - elkötelezettsége azonban első lépésként elegendő lehet. (Bővebben lásd "Így menthető meg az eurózóna" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Ennek a váznak Soros szerint két részből kell állnia. Az egyik a fiskális- és bankunió előfutára, az European Fiscal Authority (Európai Költségvetési Hatóság), melynek feladata többek között a tagországok költségvetéseinek vizsgálata, gazdasági reformok kidolgozása és nyugdíjrendszerek ellenőrzése lenne. A másik pedig a Debt Reduction Fund, amely egy óriás pénzügyi alapként működne, feladatául pedig a bajban lévő eurózóna tagok adósságának finanszírozását kapná.
A szükséges forrást az alap az eurózóna által garantált kincstárjegyek - rövid lejáratú hitelpapírok – kibocsátásával fedezné, amely papírokat Soros szerint akár több százmilliárd euró értékben lehetne piacra dobni, és a befektetők már 1,0 százalék alatti kamat mellett is megvennék.
Amint ezek a kezdeti lépésen működnek, az eurózóna elmozdulhatna a mélyebb integráció irányába, kibocsáthatna hosszú lejáratú közös állampapírokat, az adóbevételek egy részének központi elosztásával közös gazdaságösztönző lépésekről dönthetne, és kialakíthatná a fiskális-, politikai- és bankunió hosszú távon is működőképes formáját.
A kulcs a németek kezében van, akik eddig szinte valamennyi javaslatot gondolkodás nélkül elutasítottak. Nekik jó így, a gazdaságuk növekszik, az állampapírpiaci hozamok és a munkanélküliség a mélyben, a versenyképesség irigylésre méltó, sőt a válság miatt gyengülő euró még jót is tesz az exportszektornak. A németeknek eszük ágában sincs közös eurókötvényt kibocsátani és kockázatközösséget vállalni az olaszokkal vagy spanyolokkal, és eszük ágában sincs a német adófizetők pénzéből európai gazdaságélénkítő csomagot finanszírozni.
Mindez természetesen érthető. Soros szerint azonban elérkezett az a pont, amikor az eurózóna legnagyobb haszonélvezőjének túl kell lépnie önös érdekein, és a fizetési övezet megmentése érdekében hozzá kell járulnia a mélyebb integrációhoz szükséges változásokhoz. A tűzoltás itt már nem elég, hiteles és hihető terv kell, különben félő, hogy a pénzpiacok rövid úton elsodorják az eurózónát.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Évtizedekre elástuk magunkat
Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?
A bölcsin múlhat a nyugdíjunk
Se gyerek, se nyugdíj?
Nyugdíj: mi van, ha nincs munka?
A magyarokon csattanhat az ostor
