Az ingatlan- és hitelválság nagy vesztesei a közalkalmazottak.
Bár a legfrissebb amerikai munkaerőpiaci jelentés összességében csalódást okozott, a magánszektor kapcsán mégis arról árulkodott, hogy a három éve tartó lassú felépülés folytatódik. Az ingatlanpiaci összeomlás által okozott károk jelentősek, melyek helyreállításához még jó néhány évre szükség lesz, a folyamatok azonban a korábbi két recesszióban megfigyeltekhez hasonlóan alakulnak. (Bővebben lásd "Az amerikai állam is keményen megszorít" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az állami szférában ugyanakkor más szelek fújnak, itt az említett két recesszióval szemben nem növekedés, hanem ellenkezőleg, folyamatos leépítés zajlik, ami szövetségi és állami szinten három év alatt már több mint 600 ezer elbocsátott közalkalmazottat jelent.
Az Economic Policy Institute kutató azt is kiszámolták, hogy ha az USA népességnövekedésének – három év alatt közel 7 millióval nőtt a népesség - megfelelően alakultak volna a munkaerőpiaci trendek, akkor az állami alkalmazottak arányának fenntartása mellett nem 600 ezerrel kellett volna leépíteni, hanem 500 ezerrel növelni a közalkalmazottak számát. Több amerikaihoz több tanár és rendőr kell(ene), nem pedig kevesebb…
Arról nem is beszélve, hogy az elbocsátott közalkalmazottak visszafogják fogyasztásukat, ami a magánszektorból is munkahelyeket von el, ez pedig tovagyűrűzve a gazdaságban újabb munkahelyek megszűnéséhez vezet.
A tengerentúlon tehát szépen csöndben, de mégis határozottan zajlik az állami szféra leépítése, ami a teljes munkaerőpiacra negatívan hat. Nincs mese, költekezni nem lehet, az államadósság ugyanis már a GDP 100 százalékánál is nagyobb, a költségvetés hiánya pedig alig marad el a 10 százaléktól, így borítékolható, hogy az állami alkalmazottakra a tengerentúlon is - mint ahogyan Európában és Magyarországon is - nehéz évek várnak.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Milliókat vágtak zsebre a bankárok
Utánozzuk a németeket!
Nem segítek! Inkább vesszen az euró!
Még húsz év válság
A munkanélküliség csapdájában
Ki lesz a következő áldozat?
Nagy bajban a közalkalmazottak
2012.07.15. 22:13 Pénzügyi Szemle
Unod a válságot? Még 200 év!
2012.07.13. 10:31 Pénzügyi Szemle
Az európaiak egy szót se szóljanak, az Amerikai Egyesült Államok átalakulása egy működőképes gazdasági közösséggé mintegy 200 évig tartott!
Újságírók, befektetők és gazdasági „megmondóemberek” gyakran méltatlankodnak azon, hogy az európai politikusok évek óta képtelenek összerakni egy életképes eurózónát. Az igazság azonban az, hogy egy jól működő gazdasági közösség megalkotása legalább évtizedeket vesz igénybe, a követendő példaként felhozott Amerikai Egyesült Államok megalkotása például az 1776-ban aláírt Függetlenségi Nyilatkozattal kezdődött, és mintegy 200 évig tartott. (Bővebben lásd "Fiskális unió: mit tanulhat az EU az USA-tól?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az európai integráció a maga gyermekbetegségeivel szépen lassan halad előre, hiba lenne azonban arra számítani, hogy a törekvések akár a következő években beérjenek. Az USA mintájára több nagyon fontos változás vár még az eurózónára. Ezek közül az egyik az ún. „no-bailout" szabály elfogadása és betartása, amely kimondja, hogy az egyes tagállamokat nem menti meg a központi kormányzat, egy esetleges csőd esetén a veszteséget a hitelezőknek kell viselniük. Szép is lenne, ha mindig mindenkit kimentenének, akkor igencsak elkanászodnának a helyi politikusok…
Ezen túl szükség van egy erősebb központi elosztásra. Az eurózónában a GDP mindössze 1 százalékát osztja újra a központ, míg az USA-ban ez az arány 24 százalék. Nem lesz könnyű elérni, hogy mondjuk a finnek vagy hollandok lemondjanak az adóbevételeik negyedéről, és elfogadják, hogy ezeket a pénzeket Brüsszel osztja el. Egy jól működő transzferrendszer kiépítése is elengedhetetlen, ami szintén nem lesz egyszegyszerű: gondoljunk csak bele mit szól majd egy holland ha azt látja, hogy az általa Brüsszelbe „beküldött” adó mondjuk a görögökhöz vándorol.
Emellett természetesen kellő függetlenséget kell biztosítani az egyes tagállamoknak a bevételekről és kiadásokról hozott döntésekben, azaz kell központi elosztás, de azért hagyni kell kellő mozgásteret a tagállamoknak is.
Végezetül az egységes valutaunió nem képzelhető el közös kötvénypiac nélkül, ami Európában ugyancsak erős ellenállásba ütközik, az alacsony állampapír-hozamokkal működő hollandok, németek és finnek ugyanis nagyon nem akarnak a szégyenpadra száműzött olaszokkal vagy spanyolokkal közösködni.
Az átalakulás világosan elindult Európában, és bár a folyamatot felgyorsította a gazdasági válság, az eurózóna egészen biztos, hogy még hosszú évekig nem lesz „készen”.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Milliókat vágtak zsebre a bankárok
Utánozzuk a németeket!
Nem segítek! Inkább vesszen az euró!
Még húsz év válság
A munkanélküliség csapdájában
Ki lesz a következő áldozat?
Milliókat vágtak zsebre a bankárok
2012.07.13. 09:16 Pénzügyi Szemle
Van, aki nem csábulna el akkor, ha naponta milliárdok pörögnének át a kezén és egy kis trükkel ennek egy részét zsebre tehetné?
Londonban, a világ legnagyobb bankjainak alkalmazottai közül sokan elcsábultak még a válság előtti években, aminek eredménye szép kis botrány lett a bankszektorban. A vezető bankokról ugyanis kiderült, hogy éveken keresztül manipulálták a bankközi kamatlábakat, amely piac méretét tekintve összesen 700 ezer milliárd dollár értékű. (Bővebben lásd "Libor-botrány: ide-oda tologatták a milliókat" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Elképzelhető, hogy ha egy ekkora összegből csak a százalék töredékét zsebre tudja tenni valaki, az micsoda pénz, hirtelen jött lottó főnyeremény lehet.
David Nowakowski, közgazdász és publicista az érintett bankárok nyilvánosságra került e-mailjei alapján számolgatott egy kicsit. Egy pénzpiacon kereskedő bankár a megtermelt nyereség 10 százalékát teheti zsebre, a többi a banké. Egy tipikus banki üzlet, aminek alapja a Libor bankközi kamatláb, mondjuk 30 milliárd dollár értékű, ezen a kamatláb manipulálásával a szakember számításai szerint mintegy 300 ezer dollár haszon volt elérhető, amiből a bankár 30 ezret kapott. Ez forintban kifejezve megközelítőleg 7 milliónak felel meg. Nem rossz, néhány percnyi „munkáért”…
A vicc az egészben az, hogy ezt a fajta manipulációt szinte minden bank csinálta. És minthogy a bankok többnyire egymással üzletelnek, megrövidíteni csak egymást tudják, azaz amit az egyik a manipulációnak köszönhetően nyer, azt a másiktól veszi el. A másik bank ugyanakkor szintén manipulál, amivel az első bankot károsítja, így végeredményben egyik bank nem nyer semmit, csak ide-oda tologatják a virtuális milliókat.
Pontosabban aki nyer, az a kereskedő, aki a nyereség 10 százalékát hazaviheti. A turpisság persze kiderült, a büntetés pedig súlyos, milliós bírságok, elbocsátott vezérigazgatók, évekig húzódó vizsgálatok. Nem biztos, hogy megérte…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Utánozzuk a németeket!
Nem segítek! Inkább vesszen az euró!
Még húsz év válság
A munkanélküliség csapdájában
Ki lesz a következő áldozat?
Lecsaptak a csaló bankárokra
Utánozzuk a németeket!
2012.07.12. 08:50 Pénzügyi Szemle
Rövid idő alatt fel lehetne számolni a munkanélküliséget a fejlett világban, egyszerűen követni kellene a német receptet: elbocsátás helyett kevesebbet dolgozni.
Érdekes javaslattal állt elő Dean Baker, amerikai közgazdász, aki szerint a német munkanélküliség csökkenésében nincs semmi ördögi, egyszerűen arról van szó, hogy a németek bevállalták, hogy kevesebbet dolgoznak. (Bővebben lásd "Munkanélküliség: követni kellene a németeket?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A német és holland munkanélküliség 5-6 százalékon áll, szemben az amerikai 8 százalékkal, miközben a németek és hollandok átlagosan 20 százalékkal kevesebbet dolgoznak tengerentúli kollégáiknál. Az egyes munkavállaló így kevesebbet keres ugyan, mintha teljes munkaidőben dolgozna, a gazdaság egésze ugyanakkor egészségesebb, miután a munkanélküliség alacsony.
Ha csak pusztán a pénzügyi szaksajtó szalagcímeit olvasnánk a fejlett világ válságáról, akkor könnyen elszorulhatna a szívünk, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nyugati világ nem azért került válságba, mert szegény, hanem épp ellenkezőleg, azért mert túl fejlett.
Az alap probléma az, hogy azt a keresletet, amit a világ a nyugati termékek és szolgáltatások iránt támaszt, a fejlett technológiának köszönhetően kevesebb alkalmazottal is ki lehet elégíteni. Két megoldás van, vagy serkentjük a keresletet – a magánszféra erre nem hajlandó, így marad az állami szféra -, ez azonban csakis adósságból lenne lehetséges, vagy ugyanazt a ledolgozott munkaórát több ember között osztjuk el.
Dean Baker hangsúlyozza, hogy kutatások világosan bizonyítják, hogy a gazdaság és a társadalom számára is előnyösebb, ha többen dolgoznak, egyenként kevesebb munkaórát. Érdemes feltenni a kérdést, mi egy közösség tagjaként mit választanánk: szükség van havi 100 ledolgozott munkaórára egységnyi fizetésért és vagyunk erre 15-en. Választhatunk, hogy 12-en dolgoznak kb. 8 órát, miközben 3-an munkanélküliek, vagy mindenki dolgozik kb. 6,5 órát, vállalva az arányosan alacsonyabb fizetést.
A németek az utóbbit választották…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Nem segítek! Inkább vesszen az euró!
Még húsz év válság
A munkanélküliség csapdájában
Ki lesz a következő áldozat?
Lecsaptak a csaló bankárokra
Olaszország vs. Németország: 2 - 0
Nem segítek! Inkább vesszen az euró!
2012.07.11. 09:14 Pénzügyi Szemle
Alig telt el néhány nap a június 28-29-ei EU-csúcs óta, és a friss hírek máris arról szólnak, hogy az európaiak nem akarnak egymáson segíteni, akkor már inkább veszni hagynák az eurót.
Az EU-csúcson a vezető európai politikusok ígéretes válságkezelő tervet állítottak össze – bankunió alapjainak letétele, gazdaságösztönző csomag, olasz/spanyol kötvénypiacok megtámasztása, bankok feltőkésítése -, a finn pénzügyminiszter ugyanakkor már pénteken jelezte, hogy Finnország inkább kilép az euróövezetből, mintsem hogy kezességet vállaljon más eurózóna tagországok adósságáért. Később kiderült, hogy Hollandia sem járul hozzá ahhoz, hogy az eurózóna mentőalapja, az EFSF/ESM spanyol és olasz állampapírokat vásároljon. (Bővebben lásd "Bankunió: legyen, vagy ne legyen?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Ha ez nem lenne elég, több mint 150 német közgazdász - a legismertebb szakemberek vezetésével – felszólította Angela Merkel kancellárasszonyt, hogy az EU-csúcson vállaltakkal szembe menve ne támogassa az európai bankuniót.
Finnek, hollandok, németek… ők azok az országok, akiket a pénzpiacok „mintaországoknak” könyveltek el. Nekik nincs gondjuk a költségvetéssel, nem kell megszorítani, a munkanélküliség irigylésre méltó, a kötvényhozamok történelmi mélységben, az államadósság fenntartható. Lehetne még sorolni, a lényeg az, hogy ezekben az országokban nyoma sincs adósságválságnak, ők köszönik szépen, rendben vannak.
A júniusi EU-csúcson elfogadott válságkezelő intézkedésekkel kezelhető lenne az euróválság – ebben többé kevésbé egyetértenek a szakemberek -, mindez azonban az eurózóna egészséges tagországainak hozzájárulása nélkül lehetetlen. Nekik ugyanakkor egyelőre eszük ágában sincs segíteni, továbbra is a „mindenki oldja meg a saját problémáit” hozzáállással figyelik a spanyolok és olaszok vesszőfutását.
Ez a mentalitás, azaz a szolidaritás teljes hiánya ugyanakkor az eurózóna széteséséhez vezet, függetlenül attól, hogy az egyes csúcsértekezletek milyen eredménnyel záródnak.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Még húsz év válság
A munkanélküliség csapdájában
Ki lesz a következő áldozat?
Lecsaptak a csaló bankárokra
Olaszország vs. Németország: 2 - 0
Falnak ütközhet Kína
Még húsz év válság
2012.07.09. 18:03 Pénzügyi Szemle
Az EU vezetői olyan megállapodást kötöttek, aminek semmi realitása.
Húsz évig tartó válságnak néz elébe Európa, legalábbis Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája szerint. Münchau ezt arra alapozza, hogy szerinte a legutóbbi európai uniós csúcsértekezleten született megoldási javaslat egy jelentős lépés volt – csak éppen a rossz irányba („Az eurózóna válsága 20 évig fog tartani” című írását lásd a jobb oldali hasábban).
A publicista logikusan érvel. A csúcson ugyanis abban állapodtak meg az európai vezetők, hogy lesz közös bankfeltőkésítés, de csak akkor, ha tető alá hozzák a bankuniót. Annyi csupán a baj, hogy a Bundesbank már egyértelművé tette, hogy ez utóbbi csakis politikai unió esetén reális lehetőség, ami pedig jelen állás szerint messze van a megvalósulásra esélyes projektek halmazától. Vagyis rendezkedjünk be egy még húsz évig tartó krízisre!
Münchau szerint az eurózóna nem fenntartható és nem is igen alkalmas az önkorrekcióra. Ebben az esetben két dolgot lehet tenni: (1) türelmesen és passzívan várni az összeomlásig, ahogy az Európai Tanács teszi, illetve (2) elkezdeni felkészülni a szakításra. „Az eurózóna összeomlása korunk legnagyobb gazdasági sokkja lesz” – zárja gondolatait a nem túl optimista szerző.
Ne legyen igaza! Kár, hogy nehezen cáfolható, amit ír...
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A munkanélküliség csapdájában
Ki lesz a következő áldozat?
Lecsaptak a csaló bankárokra
Olaszország vs. Németország: 2 - 0
Falnak ütközhet Kína
Mégsem annyira bénák a politikusok?
Odaveszhet egy egész generáció
2012.07.09. 09:11 Pénzügyi Szemle
Addig nem lesz itt jó világ, amíg a fiatalok körében népbetegség a munkanélküliség.
„A költségvetés elszállt, az államadósság fenntarthatatlan, ezért történelmi csúcsra ugrott a csődkockázati mutató” - az ilyen és ehhez hasonló híreket már jól ismerjük az elmúlt évekből. Ilyet viszont egészen biztosan nem olvastunk: „Megközelítette az egymilliót a munkanélküli fiatalok száma, egy egész generáció veszhet el, éppen ezért a tőzsdeindex és az euró árfolyama összeomlott.”
Mi a különbség a két hír között? Európa rengeteg problémával küzd, a gazdaságpolitikusok azonban elsősorban azokra keresik a megoldást, melyek látványos pénzpiaci elmozdulásokat - többnyire meredek zuhanást - váltanak ki. (Bővebben lásd "Fiatalok a szakadék szélén" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Ezek többnyire a rövid távú gondok, amiket meg kell oldani. Stabil költségvetés kell, fenntartható állampapír hozamok, bankunió. Rendben. De mi a helyzet, a hosszú távú problémákkal, amik valamiért, ki tudja miért nem ütik ki a biztosítékot a londoni és frankfurti befektetőknél?
Mi a helyzet a spanyol és görög fiatalok körében mért 50 százalékos munkanélküliséggel? Hogyan fognak ők beilleszkedni a társadalomba, gyermeket nevelni, ha felnőtt életük első éveit munkanélküliként töltik? És a Magyarországon mért 20 százalékkal, továbbá a munkahely reményében tömegével külföldre költöző fiatalokkal?
Mi a helyzet a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerekkel? Lehet, hogy a nyugdíjgondok „csak” 20-30-50 év múlva lesznek nagyon fájók, de ha nem kezdjük már el most keresni a megoldást, akkor könnyen lehet, hogy kifutunk az időből.
A rövid távú pénzügyi stabilitás természetesen rendkívül fontos – különösen, ha épp omlanak a tőzsdék és szakad a forint -, a válságkezelés során azonban a hosszú távú gondokat, a nyugdíjrendszerek, az elöregedő társadalom vagy épp a fiatalok tömeges munkanélküliségének problémáját is kezelni kell. E kettő szorosan összefügg, azaz hosszú távon nem teremthető meg a költségvetési egyensúly sem egészséges demográfia, boldoguló fiatalok és fenntartható nyugdíjrendszer nélkül.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Olaszország vs. Németország: 2 - 0
Falnak ütközhet Kína
Mégsem annyira bénák a politikusok?
Ezért omlott össze Spanyolország
Kökemény politika és IMF-hitel
Ezért nem fizetnek a németek
A munkanélküliség csapdájában
2012.07.09. 08:46 Pénzügyi Szemle
A fiatalkori munkanélküliség az egész életútra rányomja a bélyegét. Márpedig az EU-ban sajnos elég jellemző.
Európa vezetői elsősorban azokra a problémákra keresik a megoldást, melyek látványos pénzpiaci elmozdulásokat - többnyire meredek zuhanást - váltanak ki. Na, de mi lesz azokkal a strukturális, a társadalmi és politikai stabilitást veszélyeztető, de csak hosszabb távon jelentkező gondokkal, amelyek tömegek mindennapjait érintik? (Bővebben lásd "Fiatalok a szakadék szélén" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Ezek többnyire a rövid távú gondok, amiket meg kell oldani. Stabil költségvetés kell, fenntartható állampapír hozamok, bankunió. Rendben. De mi a helyzet, a hosszú távú problémákkal, amik valamiért, ki tudja miért nem ütik ki a biztosítékot a londoni és frankfurti befektetőknél?
Mi a helyzet a spanyol és görög fiatalok körében mért 50 százalékos munkanélküliséggel? Hogyan fognak ők beilleszkedni a társadalomba, gyermeket nevelni, ha felnőtt életük első éveit munkanélküliként töltik? És a Magyarországon mért 20 százalékkal, továbbá a munkahely reményében tömegével külföldre költöző fiatalokkal?
Mi a helyzet a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerekkel? Lehet, hogy a nyugdíjgondok „csak” 20-30-50 év múlva lesznek nagyon fájók, de ha nem kezdjük már el most keresni a megoldást, akkor könnyen lehet, hogy kifutunk az időből.
A rövid távú pénzügyi stabilitás természetesen rendkívül fontos – különösen, ha épp omlanak a tőzsdék és szakad a forint -, a válságkezelés során azonban a hosszú távú gondokat, a nyugdíjrendszerek, az elöregedő társadalom vagy épp a fiatalok tömeges munkanélküliségének problémáját is kezelni kell. E kettő szorosan összefügg, azaz hosszú távon nem teremthető meg a költségvetési egyensúly sem egészséges demográfia, boldoguló fiatalok és fenntartható nyugdíjrendszer nélkül.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Olaszország vs. Németország: 2 - 0
Falnak ütközhet Kína
Mégsem annyira bénák a politikusok?
Ezért omlott össze Spanyolország
Kökemény politika és IMF-hitel
Ezért nem fizetnek a németek
Ki lesz a következő áldozat?
2012.07.06. 15:56 Pénzügyi Szemle
Az eurózóna adósságválsága szépen sorban szedi áldozatait, a célkeresztbe kerülő soron következő célpont Szlovénia.
A görög-portugál-ír-spanyol-ciprusi mentőcsomagokat követően az euróválság hatodik mentésre váró tagja Szlovénia lehet, miután az ország az ír/spanyol forgatókönyvhöz hasonlóan egy re súlyosabb bank- és ingatlanpiaci válságba süllyed. (Bővebben lásd "Szlovéniát is menteni kell?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az eurózónához 2007-ben vérmes reményekkel csatlakozó ország látványos ingatlanpiaci boomot élt meg 2005 és 2008 között, az ingatlanárak ezen időszak alatt közel 60 százalékkal emelkedtek, a bankok két kézzel szórták a hiteleket, az életszínvonal pedig már az EU átlagát közelítette. A fellendülést elsősorban külföldi hitelekből finanszírozták, mindez azonban nem okozott gondot egészen addig, míg a pénzcsapok el nem záródtak.
2008-ban beütött a krach, az ingatlanárak visszaestek, az építőipar mára harmadára esett, a nem teljesítő banki hitelek száma hirtelen megugrott, az ország pedig a GDP 10 százalékát felemésztő recesszióba süllyedt.
Klasszikus hitelboomot láthattak a befektetők, ami a már jól ismert szomorú forgatókönyvvel végződött: adott egy ország, melynek bankszektora tőkehiánnyal küzd, a lakosság tele van rossz hitelekkel, a versenyképesség a válság előtti évek magas inflációja miatt leromlott, a költségvetési hiány pedig magas szinten – 5-6 százalékon – stabilizálódott. Gazdasági növekedés nincs, sőt idén újabb lemorzsolódás jöhet, és bár az államadósság „csak” 2015-re érheti el a 60 százalékot, a folyamatokban egyelőre nem látszik fordulat.
A 10 éves állampapírpiaci hozam már a 7,0 százalékot közelíti, ami az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem jelent mást, mint hogy az ország egyre közelebb kerül egy nemzetközi mentőcsomaghoz.
Szlovénia kis ország – 2 milliós lakossággal -, így még egy mentőcsomag bejelentése sem rázná meg az eurót, kiválóan mutatja azonban, hogy a válság előtti ingatlan- és hitelboomok hosszú évekre/évtizedekre képesek vakvágányra tenni egy gazdaságot. Mellesleg az sem lenne jó ómen, hogy az első eurózónához csatlakozó kelet-európai országot alig fél évtizeddel a belépést követően máris menteni kell…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Odaveszhet egy egész generáció
Olaszország vs. Németország: 2 - 0
Falnak ütközhet Kína
Mégsem annyira bénák a politikusok?
Ezért omlott össze Spanyolország
Kökemény politika és IMF-hitel
Lecsaptak a csaló bankárokra
2012.07.06. 15:55 Pénzügyi Szemle
Manipulálták a bankközi kamatlábakat, ami akár 800 ezer milliárd dollár értékű pénzpiaci tranzakciót is érinthetett.
Szinte nincs olyan hét, hogy ne írhatnánk egy újabb banki botrányról. A JP Morgan bankház több milliárd dolláros veszteségét követően most itt az újabb felfordulás: kiderült, hogy még a válság előtti években a világ legnagyobb bankjai manipulálták a bankközi kamatlábakat. (Bővebben lásd "Libor-botrány: példát statuáltak a Barclays bankházon" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az ügy a londoni Barclays kapcsán robbant ki, amely együttműködve a hatóságokkal elsőként nézett szembe a bankfelügyelettel. Ennek eredménye a bank elnökének és vezérigazgatójának lemondása, és 290 millió font büntetés lett. Ha mindez nem lett volna elég, a Barclays tőzsdei árfolyama az elmúlt két hétben mintegy 20 százalékkal zuhant, ami kiválóan jelzi, hogy a befektetők az elmúlt évek negatív tapasztalatai után igencsak érzékenyek a banki trükkökre.
A Libor és az Euribor bankközi kamatlábakat a The Wall Street Journal számításai szerint közel 800 ezer milliárd dollár értékű pénzpiaci tranzakcióhoz - például jelzáloghitelek, vállalati hitelek, gépjárműhitelek kamatlábainak meghatározásához - használják referencia kamatlábként, azaz elképzelhető, hogy akár már csak egy hajszálnyi manipuláció is micsoda nyereséget vagy veszteséget okozhat egy nagybanknak.
A botrány szálai Európán kívülre is elérnek, és érintik a japán vagy amerikai pénzpiacokat is, a vizsgálatba pedig gyakorlatilag minden felügyeleti hatóság beszállt, aki szóba jöhet. A történet végkimenete még bizonytalan - a Barclays bankházzal példát statuálnak, de azért minden nagybank vezérigazgatóját és elnökét csak nem lehet meneszteni -, az ugyanakkor világosan látszik, hogy a bankfelügyeletek vasszigorral sújtanak le a renitens bankokra.
Bár a kamatlábak manipulációja nagyrészt még a válság előtt történt, a szabályozók a kemény büntetésekkel világosan jelzik, hogy a jövőben nem tűrik a bankárok ügyeskedéseit. A reakció teljesen természetes, a válságokat követően mindig keményen fogják a krízis alatt kimentett bankokat, kérdés, hogy a viharfellegek elültével a vasszigor meddig tartható fenn…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Odaveszhet egy egész generáció
Olaszország vs. Németország: 2 - 0
Falnak ütközhet Kína
Mégsem annyira bénák a politikusok?
Ezért omlott össze Spanyolország
Kökemény politika és IMF-hitel
