Pénzügyi Szemle Online Blog

A németek szerint a görögöknek nem jár több hitel, ebben az esetben viszont elkerülhetetlen a csőd. Rizikós blöff egy veszélyes pókerjátszmában, melyben azonban nagyon úgy tűnik, hogy a németeknél vannak a rosszabb lapok.

„Úgy tűnik, hogy Görögország képtelen teljesítni a vállalásait, ebben az esetben viszont nem kaphat több hitelt” - nyilatkozta Philipp Rösler német gazdasági miniszter, akivel a hírek szerint több befolyásos német politikus, sőt még az IMF is egyetért. (Bővebben lásd "Csupán blöff a német fenyegetés?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Görög költségvetés elsődleges egyenlege (%)

Viszont ha a görögöknek nem adnak több hitelt, akkor csődbe mennek, és végső esetben kiszorulnak az eurózónából. Ekkor azonban a fizetési övezet megroppanhat, aminek legnagyobb kárvallottjai épp a németek lennének.

A németeknek tehát elemi érdekük, hogy nyugalom legyen az eurózónában, így nehezen hihető el, hogy ne segítenének a görögöknek. A politikusok nyilatkozata így sokkal inkább tekinthető blöffnek, mint valódi fenyegetésnek.

Ez ugyanakkor kétélű fegyver, ami könnyen balul sülhet el, különösen akkor, ha a görögöknek egyszer tényleg elegük lesz, és köszönik szépen, kilépnek. A fönti grafikon alapján egyébiránt igazán nem vádolhatók azzal a görögök, hogy nem teljesítenék a vállalásokat. Az ábrán jól látszik, hogy a válság előtt tetemesre hízott költségvetési egyenleget mára szépen rendbe tették.

Egy ilyen mértékű megszorítás és hiánylefaragás után - közben volt egy 20 százalékos recesszió és a fiatalok körében 50 százalék fölé ugró munkanélküliség - nem biztos, hogy jogos a fönti fenyegetés. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a hozzáállással a válság után nehéz lesz egy csónakba ülni a németekkel, és közösen felépíteni egy működőképes gazdasági közösséget…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Hogy lesz így nyugdíjunk?

Olajmilliárdok vagy környezetvédelem?

Kevesebb közalkalmazottat!

Európa: miért kéne összeomlani?

Csodafegyver a svájcifrank-hitel?

Évi 100 milliárd - Kaszálnak a németek

Európa lakossága elöregedőben, folyamatos a hiány orvosból, mérnökből, egyre kevesebben tartanak el egyre többet. Hogyan lesz így nyugdíjunk, növekvő gazdaságunk és működő szociális rendszerünk, ha még a bevándorlók előtt is becsapjuk az ajtót?

Európa lakossága öregszik, becslések szerint az évszázad közepére a kontinensen közel harmadával csökken a munkaképes korúak száma. Miközben egyre kevesebb gyermek születik, a nyugdíjas korúak aránya növekszik. Nagyon úgy tűnik, hogy ilyen demográfiai kilátások mellett az európai gazdasági és szociális rendszer csakis a bevándorlás aktív támogatásával tartható fenn. (Bővebben lásd "Európának szüksége van a bevándorlókra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az európai retorika azonban épp nem ebbe az irányba mutat. A gazdasági válság által felszínre hozott problémák egy részét ugyanis divatos lett a bevándorlók nyakába varrni, épp akkor, amikor a képzett, vállalkozni és dolgozni vágyó fiatalokra Európának nagyobb szüksége van, mint valaha.

Ezek a fiatalok ugyanakkor szívesebben választják lakhelyül Brazíliát, Indonéziát, Mexikót vagy épp Dél-Afrikát, mint a bevándorlókra egyre ferdébb szemmel néző, ráadásul a gazdasági kilátásokat illetően egyre borúsabb képet festő Európát.

Szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy semmi sincs veszve az öreg kontinensen, az eddigi negatív folyamatok megfordíthatók. Igaz ugyan, hogy Európa elszalasztott egy remek lehetőséget azzal, hogy az arab világban 2010-ben végigsöprő forradalom-hullám idején nem csábította magához a képzett fiatalokat, a hiba azonban könnyen orvosolható.

Annyit kell tenni „mindössze”, hogy első körben abba kell hagyni a gazdasági válság miatti bűnbakkeresést, másodsorban a már jól bevált lépésekkel - egyetemi ösztöndíjak, külföldiek számára kiírt álláslehetőségek, beruházási kedvezmények - ösztönözni kell a bevándorlást, harmadsorban pedig minden eszközzel segíteni kell a külföldiek integrációját.

Ha Európa nem így tesz és a jelenleg tapasztalható demográfiai trendek fennmaradnak, akkor a most még távoli jövőben nem vár rá más, mint elöregedő társadalom, összeomló szociális- és nyugdíjrendszer valamint folyamatos szakemberhiány. A szomorú az, hogy mindez Magyarországra fokozottan is igaz…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Olajmilliárdok vagy környezetvédelem?

Kevesebb közalkalmazottat!

Európa: miért kéne összeomlani?

Csodafegyver a svájcifrank-hitel?

Évi 100 milliárd - Kaszálnak a németek

Spanyolország menthetetlen?

Mennyire lesz fontos a környezetvédelem, ha a prognózisok bejönnek, és 2020-ra az USA lesz a legnagyobb olajtermelő a világon?

Az Egyesült Államok 2008-ban olajfelhasználásának kétharmadát még importból fedezte, az elemzői prognózisok szerint ugyanakkor 2020-ra teljesen önellátóvá válhat, sőt a világ legnagyobb olajkitermelőjévé nőhet ki magát. Az energiaszektornak az elmúlt három évben mintegy 600 ezer új állást köszönhet az USA, és ha a fönti jóslat beigazolódik, a soron következő évtizedben akár több millió új unkahely jöhet létre. (Bővebben lásd "Olajszektor és az USA: robbanó profit vagy környezetvédelem?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Eközben az aszály miatt Colorado államban a pusztító erdőtűz, a legfontosabb termőterületeken pedig a kiszáradó kukorica okozott milliárdos károkat. A világ szén-dioxid kibocsátása becslések szerint 2030-ra - elsősorban a kínai és indiai gazdaságok fellendülésének köszönhetően - akár 50 százalékkal is nőhet, miközben Obama elnök egyre kevesebbet szól a környezetvédelem fontosságáról, az előző elnöki kampányban említett 5 millió zöld-munkahely ígérete pedig már a feledés homályába vész.

A globális felmelegedés, a jövünk szempontjából nagyon nem mindegy, hogy az USA milyen energiapolitikát folytat a soron következő évtizedekben. Tétlenül nézi, amint a világ károsanyag-kibocsátása emelkedik, és a robbanó kitermeléséből származó olajat és földgázt jó áron értékesíti, avagy zászlajára tűzi a környezetvédelem eszméjét, és elesik több százezer új munkahelytől és az olajban rejlő hihetetlen lehetőségektől?

Rengeteg ismeretlen van ebben az egyenletben, és 15-20 év alatt sok minden fog változni – mennyit változott a világ az elmúlt 5 évben? –, ha azonban az amerikai olajkitermelés ilyen ütemben növekszik, a kínai és indiai gazdaságok olajéhsége pedig nem szűnik, akkor igencsak izgalmas évek várnak a világ olajszektorára.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Évi 100 milliárd - Kaszálnak a németek

Spanyolország menthetetlen?

Ne gondolkodj, inkább koppints!

Unod a válságot? Még 200 év!

Milliókat vágtak zsebre a bankárok

Utánozzuk a németeket!

Rövid idő alatt fel lehetne számolni a munkanélküliséget: elbocsátás helyett kevesebbet kellene dolgozni.

Érdekes javaslattal állt elő Dean Baker, amerikai közgazdász, aki szerint a német munkanélküliség csökkenésében nincs semmi ördögi, egyszerűen arról van szó, hogy a németek bevállalták, hogy kevesebbet dolgoznak. (Bővebben lásd "Munkanélküliség: követni kellene a németeket?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A német és holland munkanélküliség 5-6 százalékon áll, szemben az amerikai 8 százalékkal, miközben a németek és hollandok átlagosan 20 százalékkal kevesebbet dolgoznak tengerentúli kollégáiknál. Az egyes munkavállaló így kevesebbet keres ugyan, mintha teljes munkaidőben dolgozna, a gazdaság egésze ugyanakkor egészségesebb, miután a munkanélküliség alacsony.

Ha csak pusztán a pénzügyi szaksajtó szalagcímeit olvasnánk a fejlett világ válságáról, akkor könnyen elszorulhatna a szívünk, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nyugati világ nem azért került válságba, mert szegény, hanem épp ellenkezőleg, azért mert túl fejlett.

Az alap probléma az, hogy azt a keresletet, amit a világ a nyugati termékek és szolgáltatások iránt támaszt, a fejlett technológiának köszönhetően kevesebb alkalmazottal is ki lehet elégíteni. Két megoldás van, vagy serkentjük a keresletet – a magánszféra erre nem hajlandó, így marad az állami szféra -, ez azonban csakis adósságból lenne lehetséges, vagy ugyanazt a ledolgozott munkaórát több ember között osztjuk el.

Dean Baker hangsúlyozza, hogy kutatások világosan bizonyítják, hogy a gazdaság és a társadalom számára is előnyösebb, ha többen dolgoznak, egyenként kevesebb munkaórát. Érdemes feltenni a kérdést, mi egy közösség tagjaként mit választanánk: szükség van havi 100 ledolgozott munkaórára egységnyi fizetésért és vagyunk erre 15-en. Választhatunk, hogy 12-en dolgoznak kb. 8 órát, miközben 3-an munkanélküliek, vagy mindenki dolgozik kb. 6,5 órát, vállalva az arányosan alacsonyabb fizetést.

A németek az utóbbit választották…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Évi 100 milliárd - Kaszálnak a németek

Spanyolország menthetetlen?

Ne gondolkodj, inkább koppints!

Unod a válságot? Még 200 év!

Milliókat vágtak zsebre a bankárok

Utánozzuk a németeket!

„Nincs szükség több tanárra vagy rendőrre, csökkenteni kell az állami alkalmazottak számát…” – nyilatkozta Mitt Romney, republikánus elnökjelölt.

Hozzátette még, hogy a kisebb állam az amerikaiak érdeke, és az amerikai kormánynak az állami alkalmazottak számának gyarapítása helyett az amerikai embereket kellene segítenie. Felmerül a kérdés – amely nem csak az Egyesült Államok számára, de Európa, azon belül is Magyarország számára is érdekes -, hogy a kisebb állam valóban jó-e az embereknek. (Bővebben lásd "Valóban nincs szükség több tanárra, rendőrre?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A Chief Executive Magazine minden évben készít egy felmérést, melynek során amerikai vezérigazgatókat kérdeznek meg arról, vajon melyek az üzleti élet szempontjától a legjobb államok. A kép egyértelmű, a biznisz szempontjából az a jó, ha minél kisebb az állam, minél kisebbek az adók, és minél lazábbak a szabályok.

A cégeknek így jó, ez rendben is van. De vajon mi a jó az embereknek? Nos, esetükben pont az ellenkezője látszik, azaz azokban az államokban, ahol nagyobb az állam, magasabbak az adók és szigorúbbak a szabályok, ott jobb élni, magasabbak a fizetések, jobb a közbiztonság, jobb a kórházi ellátás, jobbak az iskolák, sőt magasabb az átlagéletkor is. Érdekes, hogy a legnagyobb cégek vezérigazgatói is ezekben az államokban szeretnek élni, holott a bizniszt szívesebben tudják a „lazább” államokban.

A felmérések tanulsága az - legalábbis Steven Strauss, a Harvard professzora szerint -, hogy a vállalatok termelőegységeinek valóban az a jó, ha minél szabadabban, minél olcsóbban termelnek, a társadalom egésze szempontjából azonban nem az a cél, hogy minél kisebb legyen az állam. Természetesen az sem, hogy az állam minél nagyobbra nőjön, és a végén már mindenhol jelen legyen.

A cél az, hogy az állam szigorú, de betartható szabályokat alkosson, továbbá hogy azokon a területeken, ahol a magánszféra nem kíván befektetni – oktatás, egészségügy, infrastruktúra… –, hosszú távon megtérülő beruházásokat valósítson meg.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Évi 100 milliárd - Kaszálnak a németek

Spanyolország menthetetlen?

Ne gondolkodj, inkább koppints!

Unod a válságot? Még 200 év!

Milliókat vágtak zsebre a bankárok

Utánozzuk a németeket!

Az euró elkerülte a kivégzést, és a legutóbbi EU-csúcson kapott egy kis haladékot a totális összeomlás előtt - véli Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász professzor. Élhet-e örökké az, akinek ennyiszer keltik halálhírét?

Az elmúlt években számtalan alkalommal olvashattuk, hogy az euró menthetetlen, hónapjai vannak hátra, Európa pedig nem kerülheti el sorsát, a totális összeomlást. Az embernek azonban egy idő után az az érzése, hogy akinek ennyi alkalommal keltik halálhírét, az örökké fog élni. (Bővebben lásd "Európa eddig megúszta" című cikünket a jobb oldali hasábban)

Miért ne? Valóban, az eurózóna válságára nem született megnyugtató recept, amire a közgazdászok is csak csettintenének, de az összeomlást eddig sikerült elkerülni. Az európai politikusok jól láthatóan a maguk lassú és esetlennek tűnő barkácspolitikájukkal mindig csak annyit javítanak az építményen, hogy az éppen ne omoljon rájuk.

Az elmúlt négy EU-csúcs előtt mindannyiszor felszínre kerültek komoly problémák, a pénzpiacok zuhantak, majd a megszülető félmegoldásokat látva megnyugodtak. És minden ment tovább.

A pénzügyi újságírók, elemzők, de még a Nobel-díjas közgazdászok is szívesen gondolkodnak szélsőségekben, és jósolják meg egy-egy ország, vagy akár egész régiók összeomlását. De végül a látványos összeomlás az esetek döntő többségében valahogy mégis elmarad.

Ha csak Magyarországra gondolunk, 2009 tavaszán és idén januárban a 10 százalék fölé emelkedő állampapírpiaci hozamokat látva a csapból is az folyt, hogy az ország össze fog omlani, meneküljön ki merre lát. Aztán valahogy mégsem omlott össze. Segített az IMF, a gazdasági vezetők megtették az elvárt lépéseket, a piacok megnyugodtak. A hozamok mára visszatértek 7 százalék közelébe, és ki tudja, ha megszületik az újabb IMF-megállapodás, akár eshetnek tovább. Megúsztuk.

A közgazdasági tanulmányok között böngészve az ember százat is talál, ami azt taglalja, hogy az eurózóna miért fog összeomlani, de olyanra nagyítóval is nehéz bukkanni, ami azt vizsgálja, hogy hogyan fog talpra állni. Nem lehet, hogy végül a sok toldozás-foltozás mégis eredményre vezet, és ha nehezen is, de az eurózóna mégis megússza?

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Évi 100 milliárd - Kaszálnak a németek

Spanyolország menthetetlen?

Ne gondolkodj, inkább koppints!

Unod a válságot? Még 200 év!

Milliókat vágtak zsebre a bankárok

Utánozzuk a németeket!

Csodafegyvernek gondoltuk a svájcifrank-hiteleket, a tengerentúlon pedig a jelzáloggal fedezett kötvényeket, no meg a CDS-eket, és mi lett belőle? Egy jó nagy bukó.

Miért van az, hogy azok a pénzügyi innovációk, melyek valóságos forradalmat jelentenek a pénzpiacon, időről-időre méretes összeomlást idéznek elő a világgazdaságban?

A válasz egyszerű – mint ahogy arra Kenneth Rogoff, a Harvard professzora rámutat, - a pénzügyi szektorban 10-15 évente megfigyelhető egy ciklikusság, melynek első felében új és ígéretes pénzügyi termékek jelennek meg, melyek a ciklus közepén sikert sikerre halmoznak, végül azonban a túláradó spekuláció és a határtalan kapzsiság miatt pénzügyi katasztrófát okoznak. (Bővebben lásd "Szűkös évek várnak a bankárokra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A csúcsponton már úgy tűnik, hogy ezekkel a pénzügyi termékekkel mindenki jól jár, a bank kaszál, a lakosság szinte bagóért jut hozzá egy új házhoz vagy autóhoz. Az ilyen csodaszerek azonban mindig gyanúsak, és többnyire nem véletlenül.

Rogoff rámutat, hogy a ciklus végén, azaz az összeomlás alatt/után a pénzügyi szabályozók rendszerint behúzzák a kéziféket, korlátozzák, vagy egyenesen betiltják az új csodafegyvereket – gondoljunk csak bele, hogy mi lett a sorsa a frankhiteleknek -, a bankárokat pedig szigorú szabályokkal kötik meg.

Ezek a szabályok ugyanakkor a viharfellegek elvonultával törvényszerűen lazulnak, majd az egyre szabadabban mozgó bankárok új pénzügyi varázsfegyvereket találnak ki, melyektől ismét gyors gazdagodást remélnek és ígérnek. Minden kezdődik elölről, gyors felfutás, Kánaán, végül összeomlás. És senki nem tanul semmiből, se a politikusok, se a bankárok, se a lakosság.

Rogoff szerint ezek a ciklusok 10-15 évente ismétlődnek, azaz ha minden jól megy, úgy 2020-ig nyugtunk lehet. De vajon mi lesz a 2020-as évek svájcifrank-hitele, CDS-e és jelzáloggal fedezett kötvénye?

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Évi 100 milliárd - Kaszálnak a németek

Spanyolország menthetetlen?

Ne gondolkodj, inkább koppints!

Unod a válságot? Még 200 év!

Milliókat vágtak zsebre a bankárok

Utánozzuk a németeket!

A német exportőröknek évente 100 milliárd eurónyi többlet nyereségük származik a gyengülő euróból, csoda, hogy Németország nem akarja gyorsan megoldani a válságot?

A Citigroup bankház vezető közgazdásza, Nathan Sheets és csapata kiszámolták, hogy Németországban nagyon is jól jön a válság és a gyengülő euró, sőt arra jutottak, hogy ha szétrobbanna az eurózóna és visszavezetnék a márkát, az még ennél a 100 milliárdnál is nagyobb bukót jelentene a németeknek. (Bővebben lásd "Nagyot nyernek a német exportőrök a gyengülő eurón" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ezzel párhuzamosan a Bank of America szakemberei is számolgattak, akiknek az jött ki, hogy az eurózóna felbomlásának legnagyobb vesztesei a németek lennének, akik az euró elvesztése miatt egy legalább 7 százalékos recessziót szenvednének el.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy a németeknek éppúgy nem érdekük az eurózóna felbomlása, mint a gyors megoldás, számukra az a legjobb, ha a közös pénz megmarad, de nem erősödik számottevően, sőt a legjobb az lenne ha még egy kicsit gyengülne is. Éppen ezért biztosan nem fogják támogatni a gyors megoldást, számukra az a legjobb, ha a bizonytalanság fennmarad és a mentőcsomagok finanszírozásánál nem kell mélyen a zsebbe nyúlni.

Elemzők szerint már a június végi EU-csúcson is azért bólintott rá több javaslatra Angela Merkel német kancellár, mert a spanyol és olasz kormányfők sarokba szorították, tovább már nem lehetett húzni az időt.

Zárógondolatként az idézett közgazdászok hangsúlyozzák, hogy a németeket különösebben nem zavarja, hogy egyre több európai tartja őket felelősnek a válság elhúzódásáért, sőt egyenesen azt javasolják a bajban lévő országoknak, hogy kövessék az ő példájukat: takarékoskodjanak, exportáljanak és beruházzanak…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Spanyolország menthetetlen?

Ne gondolkodj, inkább koppints!

Unod a válságot? Még 200 év!

Milliókat vágtak zsebre a bankárok

Utánozzuk a németeket!

Nem segítek! Inkább vesszen az euró!

Az ibériai állam belekeveredett egy súlyos lefelé tartó spirálba, melyből egyelőre nem látszik más kiút, mint a görög út.

Mint arról már korában írtunk, Spanyolország számára elsősorban nem az államadósság vagy a felelőtlen állami költekezés jelent komoly problémát, hanem az összeomló ingatlanszektor hitelei és a bankrendszer megroppanása. (Bővebben lásd "Spanyolország: tovább előre a görög úton?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az ingatlanboom idején rengeteg rossz minőségű hitelt utaltak ki a bankok, melyek most, a munkanélküliség emelkedésével, az ingatlanárak zuhanásával és a gazdaság recessziójával visszafizethetetlenné váltak.

A bankok nyakig ülnek a rossz hitelekben, a munkanélküliek tömegei képtelenek fizetni, az ördögi körből nem látszik más megoldás, minthogy a spanyol állam átvállalja a banki veszteségek egy részét. Ezzel ugyanakkor hirtelen megugrana az államadósság, már egy olyan szintre, amit nem lehetne sem kinőni, sem visszafizetni.

A spanyol állam - folytatva a gondolatmentet – két módon tudna megszabadulni az adóssághegytől: elinflálná, vagy részleges csődöt jelentene. Előbbi az eurózóna tagjaként bajos, a monetáris politikát ugyanis nem saját maguk alakítják. Utóbbi ugyanakkor több 100 milliárd eurós veszteséget okozna a külföldi hitelező bankoknak, akiket így ugyancsak fel kellene tőkésíteni.

A spanyol hólabda tehát szépen ütemesen dagad, és egyelőre semmi jele annak, hogy lassulna, sem annak hogy bárki megállíthatná. Kiutat jelenthetne, ha az eurózóna gazdasága növekedési pályára állna, ami Spanyolországot is kihúzhatná a gödörből, csökkentve a munkanélküliséget, javítva a bankok tőkehelyzetét, de egyelőre ennek jelei sem látszanak.

Szakmai berkekben mindenesetre elkezdtek arról cikkezni, hogy a görögök mintájára a spanyolok sem kerülhetik el a részleges csődöt, ami ha bekövetkezik, akkor újabb mozgalmas fejezetet nyithatna az eurózóna válságában.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Ne gondolkodj, inkább koppints!

Unod a válságot? Még 200 év!

Milliókat vágtak zsebre a bankárok

Utánozzuk a németeket!

Nem segítek! Inkább vesszen az euró!

Még húsz év válság

A közgazdaságtan elsőre talán bonyolultnak tűnik, pedig valójában nagyon nem az, főleg ha valaki a jövő helyett a múltba tekint.

Nincs új a Nap alatt, a jelen gazdaságpolitikai dilemmái ugyanilyen fejtörést okoztak az elmúlt évszázadok, sőt évezredek gazdasági vezetőinek is. Nincs más dolgunk, mint megvizsgálni, hogy a múltban a hasonló problémákat milyen módszerekkel próbálták kezelni, és ezek közül a módszerek közül melyek voltak azok, amik működtek. (Bővebben lásd "Ami ott nem működött, az itt se fog" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A jelen válságot szokás az 1929-33-as krízishez hasonlítani, ahol ugyancsak egy korábbi boom végéhez ért a világ, gyors összeomlással, majd elhúzódó recesszióval, munkanélküliséggel, bankcsődökkel, kezelhetetlennek tűnő adósságokkal. Az akkori „válságkezelés” nagyban hasonlított a jelenlegi európai próbálkozásokra, azzal a különbséggel, hogy az 1929-33-as válság során az USA vezetése viszonylag hamar rájött, hogy rossz úton jár.

Egészen 1933-ig ugyanis úgy gondolták, hogy először a költségvetést kell rendbe tenni, és utána minden jó lesz. A központi kormányzat elzárkózott az élénkítéstől, sőt néhány kezdeti próbálkozástól eltekintve a jegybank sem indította be a pénzpumpát. A recesszió egyre csak mélyült, a defláció erősödött, a munkanélküliség nőtt.

Az ördögi kört végül a John Maynard Keynes tanácsait követő Franklin D. Roosevelt törte meg, aki felismerte, hogy az államnak kell megadnia a kezdőlökést a gazdaságnak, kerül amibe kerül. Az állami élénkítő programok, a beruházások ösztönzése és a jegybanki stimulus végül elindította az USA gazdaságát a növekedés útján, ehhez azonban az kellett, hogy a fél évtizednyi szenvedést követően a választók megvonják bizalmukat az addig regnáló, a költségvetés kiegyensúlyozására törekvő kormányzattól.

A változást tehát végül is a választók kényszerítették ki, az új vezetés pedig felismerte, hogy az addig követett út téves, és elindította az országot egy másik, kezdetben talán kicsit ismeretlen ösvényen. A közgazdaságtanban az események időről időre ismétlik önmagukat, nem lenne meglepő, ha 80 évvel később Európa is hasonló utat járna be…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Milliókat vágtak zsebre a bankárok

Utánozzuk a németeket!

Nem segítek! Inkább vesszen az euró!

Még húsz év válság

A munkanélküliség csapdájában

Ki lesz a következő áldozat?