A közgazdaságtan elsőre talán bonyolultnak tűnik, pedig valójában nagyon nem az, főleg ha valaki a jövő helyett a múltba tekint.
Nincs új a Nap alatt, a jelen gazdaságpolitikai dilemmái ugyanilyen fejtörést okoztak az elmúlt évszázadok, sőt évezredek gazdasági vezetőinek is. Nincs más dolgunk, mint megvizsgálni, hogy a múltban a hasonló problémákat milyen módszerekkel próbálták kezelni, és ezek közül a módszerek közül melyek voltak azok, amik működtek. (Bővebben lásd "Ami ott nem működött, az itt se fog" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A jelen válságot szokás az 1929-33-as krízishez hasonlítani, ahol ugyancsak egy korábbi boom végéhez ért a világ, gyors összeomlással, majd elhúzódó recesszióval, munkanélküliséggel, bankcsődökkel, kezelhetetlennek tűnő adósságokkal. Az akkori „válságkezelés” nagyban hasonlított a jelenlegi európai próbálkozásokra, azzal a különbséggel, hogy az 1929-33-as válság során az USA vezetése viszonylag hamar rájött, hogy rossz úton jár.
Egészen 1933-ig ugyanis úgy gondolták, hogy először a költségvetést kell rendbe tenni, és utána minden jó lesz. A központi kormányzat elzárkózott az élénkítéstől, sőt néhány kezdeti próbálkozástól eltekintve a jegybank sem indította be a pénzpumpát. A recesszió egyre csak mélyült, a defláció erősödött, a munkanélküliség nőtt.
Az ördögi kört végül a John Maynard Keynes tanácsait követő Franklin D. Roosevelt törte meg, aki felismerte, hogy az államnak kell megadnia a kezdőlökést a gazdaságnak, kerül amibe kerül. Az állami élénkítő programok, a beruházások ösztönzése és a jegybanki stimulus végül elindította az USA gazdaságát a növekedés útján, ehhez azonban az kellett, hogy a fél évtizednyi szenvedést követően a választók megvonják bizalmukat az addig regnáló, a költségvetés kiegyensúlyozására törekvő kormányzattól.
A változást tehát végül is a választók kényszerítették ki, az új vezetés pedig felismerte, hogy az addig követett út téves, és elindította az országot egy másik, kezdetben talán kicsit ismeretlen ösvényen. A közgazdaságtanban az események időről időre ismétlik önmagukat, nem lenne meglepő, ha 80 évvel később Európa is hasonló utat járna be…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Milliókat vágtak zsebre a bankárok
Utánozzuk a németeket!
Nem segítek! Inkább vesszen az euró!
Még húsz év válság
A munkanélküliség csapdájában
Ki lesz a következő áldozat?
Ne gondolkodj, inkább koppints!
2012.07.16. 08:34 Pénzügyi Szemle
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr885365213
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
