Papíron akár 1000 milliárd dollárt is nyerhetett Kína azon, hogy manipulálta az ingatlanpiaci adatokat.
Számtalan cikket olvashattunk arról, hogy Kína a belátható jövőben a világ legnagyobb gazdaságává fog válni, megelőzve ezzel az Egyesült Államokat, mint ahogyan az is köztudott, hogy a kínai vezetés árgus szemekkel figyeli a gondosan megálmodott növekedési adatok teljesülését, továbbá az is egyre többek számára gyanús, hogy a kínai statisztikai adatokkal nincs minden rendben. Valóban lehetséges lenne, hogy a világ második legnagyobb gazdasága manipulálja a statisztikákat, hogy ezzel szerezzen magának gazdasági előnyöket? Christopher Balding, a Peking University professzora szerint igen. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Balding professzor a statisztikai adattenger egy szeletét, az ingatlanpiaci adatsorokat vizsgálta, és arra jutott, hogy a lakásárak és a lakáscélú kiadások manipulációjával Kína akár évi 1,0 százalékponttal is „félreárazhatta” az inflációt, ami egy évtized alatt akár 1000 milliárd dolláros többletet is jelenthetett a reál GDP-ben.
Meglehetősen gyanús például, hogy miként emelkedhettek az átlagos lakásárak mindössze 8,0 százalékkal 2000 és 2011 között, miközben az éves átlagos (hivatalos) infláció 2,43 százalék volt, az éves reál GDP-növekedés pedig többnyire 8-10 százalék között ingadozott. Az is furcsa, hogy a városokban tapasztalt lakásár-növekedés hogyan lehetett mindössze harmada a vidéki Kínában tapasztalt áremelkedésnek akkor, amikor a városi lakosság létszáma másfélszeresére emelkedett.
Továbbá, elképzelhető-e, hogy a kínai lakosság többet költ oktatásra és kultúrára, mind lakhatásra? Vagy reális lehet-e az a statisztika, ami azt mutatja, hogy a kínai lakosság mindössze 12 százaléka él albérletben, miközben csak az ingázó munkavállalók a lakosság 17 százalékát teszik ki? Balding professzor szerint arról van szó, hogy a kínai statisztikusok minden eszközzel igyekeznek elérni, hogy papíron a lakosság minél kevesebbet költsön albérletre és lakhatásra, és ezáltal minél alacsonyabb legyen az ingatlanszektorban kimutatható infláció.
De miért jó, ha alacsony az infláció? Egészen egyszerűen azért, mert minél alacsonyabb az infláció egy gazdaságban, a kimutatott teljes gazdasági növekedés annál nagyobb hányada származik a reál GDP növekedéséből. Nem mindegy, hogy a nominális GDP azért nőtt 10 százalékkal, mert 10 százalékkal emelkedtek az árak, vagy azért, mert épült 10 százaléknyi új ház, autópálya, vagy bármi más…
Egyre több szakember veszi biztosra, hogy a kínai vezetés masszívan manipulálja a statisztikai adatokat, ami felveti a kérdést, hogy ha csak az ingatlanpiaci statisztikák kreatív kezelésével ekkora összegeket lehet megnyerni, akkor vajon mekkora tételekről lehet szó a teljes gazdaságra vetítve? Újabb költői kérdés, hogy vajon mi lesz akkor, ha ez a vélt statisztikai légvár egyszer összedől, és maga alá temeti az országot? A válaszokat egyelőre senki sem tudja, annyi bizonyos, hogy egyre többen tekintenek aggodalommal a távol-keleti szupergazdaság felé…
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Segítsen az állam, ha nincs saját lakásod?
Autópályát igen, tanári fizetést nem!
Még mindig a szüleiddel laksz?
Óvakodj a saját lakástól!
Elég volt a nagyvállalatok uralmából!
Adóemelés, megszorítás? - Ezt alaposan benéztük
