Még soha egyetlen feltörekvő piac sem vált fejlett országgá úgy, hogy a külföldtől és a külföldi tőkétől várta a megváltást.

Az elmúlt egy hónapban mást sem hallottunk a feltörekvő piacokkal kapcsolatban, mint hogy eljött számukra a vég, mondván a fejlett világ jegybankjainak monetáris szigorítása elszívja előlük a levegőt. A feltörekvő devizákra gyengülés vár, a kamatok felmennek, a fejlett világból érkező tőkebeáramlás elakad. Michael Spence, Nobel-díjas közgazdász rámutat ugyanakkor, hogy alaposan túl lett lihegve ez a kérdés. Az eredeti elemzés itt érhető el.

A professzor leszögezi, hogy az egész kérdés egy alapos félreértésen alapul, mégpedig azon, hogy a feltörekvő piacoknak feltétlenül szükségük van a külföldi tőkére ahhoz, hogy stabilan növekedjenek. Ez a megállapítás nagyon távol van az igazságtól, sőt kijelenthető, hogy a világháború óta egyetlen sikeres feltörekvő piac sem volt, amely a külföldi tőkének köszönhette volna a felemelkedését. Egytől egyig saját erőből, hazai megtakarításból és hazai pénzekből finanszírozott beruházásokból váltak sikeressé.

Két gond adódik ezen a ponton. A vizsgált időszakban, vagyis az elmúlt mintegy hét évtizedben alig volt olyan feltörekvő piac, amely fejlett gazdasággá tudott volna előlépni. Tajvan, Japán és Dél-Korea említhető pozitív példaként. Az országok többségének nem sikerült ez az átmenet, benne ragadtak az ún. közepes fejlettség csapdájában (middle-income trap), vagyis egy közepesen fejlett állapotot el tudtak érni, a fejlődésük azonban ezen a ponton megrekedt.

Hogy miért? Talán pont a fenti szemlélet miatt, vagyis azért, mert a többség túlságosan is a külföldről jövő tőkére alapozott a hazai megtakarítások helyett. Az elmúlt egy hónap eseményei remekül szemléltetik ezt a hibás gazdaságpolitikát, vagyis jól látható, hogy főleg azok a feltörekvő piacok kerültek bajba, akik korábban túlságosan is a külföldi tőkére alapoztak, vagyis tartósan mínuszos folyó fizetési mérleggel működtek.

A könnyebbik utat követve még soha senkiből nem lett fejlett ország, és vajon mi lenne annál könnyebb, mint úgy finanszírozni egy fellendülést, hogy az adott ország kölcsön vesz külföldről és abból igyekszik megvalósítani a növekedését. Ez a könnyű és egyben a hibás út, amit mindenképpen el kell kerülnie annak a feltörekvő országnak, amely a fejlettek közé szeretne előlépni.

A helyes út az, ha a feltörekvő ország a hazai megtakarítások felépülését ösztönzi, a fejlődéshez szükséges beruházásokat hazai tőkéből valósítja meg, a külföldi tőkére pedig csak korlátozott mértékben alapoz (negyedik javaslatként természetesen érdemes megemlíteni, hogy tartósan többletes folyó fizetési mérleggel működik). A professzor szavai minket magyarokat optimizmussal tölthet el, a hazai gazdaságpolitikán ugyanis mintha pontosan ezeket a törekvéseket lehetne felfedezni az elmúlt években…

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

A nagy nyugdíj-kutyaszorító

Nem lehet minden csődöt elkerülni

Ide kellene felkerülni Magyarországnak

Áldatlan háromszög: devizaadósok – bankok – állam

Így látják mások az egykulcsos adót

A részeges férfi esete az előrejelzéssel