A közgazdász szerint komoly hiba lenne a pénzpumpa beindításával mesterségesen felpörgetni az inflációt.
A fejlett gazdaságok kapcsán gyakran hallani, hogy az áremelkedés üteme olyan mértékben lassult le, hogy már egyenesen defláció fenyeget, vagyis egy olyan állapot, maikor az árak hosszú éveken keresztül stagnálnak/esnek. A defláció rendkívül káros jelenség - sokkal károsabb, mint az infláció -, hisz ilyenkor jellemzően a növekedés is leáll, a fogyasztás csökken, az adósságok finanszírozása pedig egyre nehezebbé válik. De vajon tényleg meg kell rettenni az inflációs lassulásától? Az eredeti elemzés itt érhető el.
Inflációs mutatók (pirossal az USA, zölddel az eurózóna, kékkel Japán)
A közgazdász szakma tipikus jellemzője, hogy mindig van mitől félni és van miért aggódni. Az infláció az egyik legjobb példa, ha ugyanis magas az infláció, akkor attól lehet rettegni, hogy az árak elszállnak és pénz értéktelenné válik, ha pedig alacsony, akkor rögtön fel lehet festeni a falra a deflációs rémet. A fenti grafikonról leolvasható, hogy a fejlett világban valóban alacsony az infláció értéke, és mind a három vizsgált régióban elmarad a hivatalos 2,0 százalékos céltól. Ráadásul az eurózónában és az USA-ban még csökken is, vagyis a mutató értéke valóban közelít a deflációs zónához.
Mickey Levy, közgazdász kutató elemzésében kifejti ugyanakkor, hogy miközben Japánban a rendkívül laza monetáris politikának köszönhetően ma már biztatóan alakulnak az inflációs folyamatok - a grafikon is alátámasztja ezt az állítást, a mutató stabilan emelkedik -, addig az USA-nak semmiféle félnivalója nincs a deflációtól, az eurózóna pedig az integráció és a válság utáni természetes felépülés folyamatát éli át.
Az USA-ban a nominális GDP 2013 második felében mintegy 5,0 százalékkal bővült, a lakossági vagyon történelmi maximumon van, a munkanélküliség pedig stabilan csökken, vagyis elvileg nem látszanak a deflációs fenyegetés jelei. Az infláció csökkenése elsősorban a technológiai fejlődésnek és az élesedő piaci versenynek köszönhető, nem pedig az elégtelen keresletnek és a gazdaság lassulásának, ami nem hogy pesszimizmusra, de egyenesen optimizmusra adhat okot. A bérek növekedési üteme a közgazdász szerint gyorsulni fog a soron következő években, ami egészen biztosan felpörgeti majd az inflációt, vagyis a jelenlegi alacsony éték azt jelenti, hogy van honnan emelkedni anélkül, hogy a valós inflációs veszélyek jelentkeznének.
Az eurózóna helyzete ugyancsak speciális, a rendkívül lassú infláció ugyanis elsősorban a periféria országokra jellemző, akik bér- és árcsökkentésekkel igyekeznek helyreállítani a versenyképességüket. Ez egy átmeneti és elkerülhetetlen folyamat, melynek végén az infláció természetes módon normalizálódni fog. Mickey Levy az eurózóna kapcsán úgy látja, hogy komoly hiba lenne a pénzpumpa beindításával mesterségesen felpörgetni az inflációt, ezzel szemben azt javasolja, hogy a jelenlegi, 0 százalékhoz közeli alapkamat mellett türelemmel várják ki, míg az ár- és bérszintek kiegyenlítődnek az egyes tagországok között.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Érvek a gazdagok adóztatása mellett
Ezért nem omlott össze Magyarország
A nagy nyugdíj-kutyaszorító
Nem lehet minden csődöt elkerülni
Ide kellene felkerülni Magyarországnak
Áldatlan háromszög: devizaadósok – bankok – állam