Komoly szociális, társadalmi és gazdasági problémákat okozhat az Egyesült Államokban az, hogy a mai fiatalok egyre nagyobb hányada kényszerül felnőtt életének elejét a szülői házban tölteni.
Egy ember élete során az az általánosan elfogadott elméleti forgatókönyv, hogy amíg tanul – általánosban, majd esetleg gimnáziumban -, addig otthon él, majd ha dolgozni kezd, esetleg egyetemre, főiskolára megy, akkor albérletbe, szerencsésebb esetben saját lakásba költözik, munkahelyet, pénzt keres, párt választ, gyermekeket vállal. Mint a mesében, mondhatnák az amerikai fiatalok, akik közül egyre többen képtelenek, többnyire anyagi okokból kirepülni a szülői fészekből. A részletes elemzés elérhető itt.
Tucatjával olvashatjuk a közgazdasági elemzéseket a válság hatásairól, most itt egy újabb, ami a krízis és az azt megelőző időszak egyik súlyos szociológiai problémájára világít rá: ma a 25 és 44 év közötti amerikaiak mintegy 17 százaléka kényszerül a szülői házban lakni, szemben az 1980-ban mért 9, vagy az 1960-ban feljegyzett 12 százalékkal. A legtöbben, akik még mindig a szüleikkel élnek, egyedülállók, egyetemi vagy főiskolai diplomával nem rendelkezők, és férfiak. Az együtt élés valóban kényszer, amíg ugyanis 1960-ban még többnyire azért maradtak a szülői házban a fiatalok, hogy gondoskodjanak szüleikről, addig ma azért, mert nincs pénzük elköltözni.
1960-óta világosan kirajzolódik a trend: az idősek egyre kevésbé vannak rászorulva gyermekeik pénzügyi segítségére vagy gondviselésére, miközben a fiatalok – ugyancsak pénzügyileg és lakhatás tekintetében is - egyre inkább függnek szüleiktől. Mindez egyrészt örömteli, hiszen azt mutatja, hogy az USA az elmúlt 50 évben előrelépett az időskori pénzügyi és szociális biztonság tekintetében, vagyis az egészségügyi- és nyugdíjrendszer érezhetően jobban működik most, mint fél évszázada.
Másrészt viszont elkeserítő, hiszen az látszik, hogy az USA nem tett eleget annak érdekében, hogy a fiatal generációk munkához, otthonhoz, és biztos megélhetéshez jussanak. A minimálbér stagnálása, a közoktatás minőségének romlása és a felsőoktatás megdrágulása mind-mind oda vezetett, hogy a mai fiatal egyre nehezebben kezd neki felnőtt életének.
Claude Fischer, a Berkeley professzora szerint a fenti tendenciának nagyon komoly hosszú távú szociális, társadalmi és gazdasági hatásai lesznek, melyekkel az amerikai államnak a lehető leghamarabb foglalkoznia kellene. A professzor a megoldásra is utal: jobb minőségű közoktatásra, olcsóbb felsőoktatásra, magasabb minimálbérre és a fiatalok munkához jutásának támogatására van szükség.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Óvakodj a saját lakástól!
Elég volt a nagyvállalatok uralmából!
Adóemelés, megszorítás? - Ezt alaposan benéztük
Nem hinnénk, hogy ezek a világ legdrágább városai
Rábíznánk-e a pénzünket egy polipra?
És még köszönjük is meg a bércsökkentést...
Még mindig a szüleiddel laksz?
2013.08.05. 08:30 Pénzügyi Szemle
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kacsa232 2013.08.06. 18:07:45
Bicepsz Elek 2013.08.06. 18:31:47
ta igy van!!!