Az Egyesült Államok súlyos problémával néz szembe: a felnőtt férfiak egyre nagyobb hányada nem tud, sőt már nem is akar dolgozni.
Azt olvashatjuk a hírekben, hogy az amerikai munkanélküliségi ráta a válság legnehezebb időszakában mért, 10 százalékhoz közeli értékről mára 7,6 százalékra csökkent, továbbá hogy a Fed arra számít, hogy a belátható jövőben el lehet érni a 6,0 százalékot, ami már megnyugvással töltené el a jegybankárokat. Ezek alapján azt gondolhatná az átlag amerikai, hogy valóban jó úton halad a válság utáni felépülés, és hamarosan visszatérnek a békeévek. A valóság ezzel szemben az, hogy a munkaerőpiaci recesszió - a férfiak körében! - már 60 éve tart, és egyelőre esély sincs a pozitív fordulatra. Az elemzés itt érhető el.
Aktivitási ráta alakulása az USA-ban (felnőtt férfiak)
A munkanélküliségi ráta ugyanis nem veszi számításba azokat a felnőtteket, akik nem is akarnak dolgozni, vagyis a statisztikusok őket nem tekintik munkanélkülinek. Itt van a kutya elásva - hangsúlyozza Nicholas Eberstadt, az American Enterprise Institute kutatóintézet szakembere -, az USA-ban ugyanis a felnőtt férfiak mintegy harmada ma nem is akar dolgozni, míg 60 éve ez az arány még mindössze 14 százalék volt (a fönti grafikonon a meredeken csökkenő kék vonal mutatja ezt az arányt, vagyis az aktivitási rátát). Ezek a férfiak nem szerepelnek a 7,6 százalékos hivatalos munkanélküliségi rátában, azaz a címlapokon olvasható statisztika, mint mindig, a valóság nagy részét most is eltakarja.
Ma az USA-ban mintegy 76 millió férfi dolgozik, és ha ez az aktivitási ráta ugyanannyi lenne, mint 60 éve, akkor nem kevesebb, mint 96 millió férfinak lenne munkája. Ekkor gyakorlatilag nem is lenne munkanélküliség, a GDP sokkal magasabb is lehetne, és nem kéne bajlódni egy sor szociális és társadalmi problémával sem, amelyeket a munka rendszerint magától megold.
A feltételes mód azonban értelmét veszíti, miután a munkaerőpiacon mind a kínálati, mind a keresleti oldalon olyan gyökeres változások mentek végbe, melyek jó okot adtak az aktivitási ráta csökkenéséhez. Egyrészt ma a vállalatok a munkaerő egyre nagyobb hányadát gépekkel helyettesítik, vagyis arányait tekintve ma kevesebb munkaerőre van szükségük, mint 60 éve. Másrészt a nők aktivitási rátája stabilan emelkedett az elmúlt 60 évben, azaz a hölgyek jó néhány munkahelyet elvittek az urak orra elől. És harmadrészt, az életszínvonal olyan mértékben emelkedett 60 alatt, hogy ma már egyre több férfi teheti meg, hogy egyszerűen nem dolgozik, hiszen megélhetését egyéb jövedelmeiből finanszírozza.
Az aktivitási ráta, és különösen a férfiak körében mért aktivitási ráta évtizedes csökkenő trendjéről viszonylag kevés szó esik a tengerentúlon, a politikusok egyelőre ezt nem értékelik súlyos problémának. Nicholas Eberstadt ugyanakkor úgy véli, hogy a tendenciát mindenképpen meg kell fordítani, az USA ugyanis hosszú távon csakis úgy maradhat meg egy fenntartható növekedési pályán, ha a felnőtt férfiak akarnak is és tudnak is dolgozni.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Magániskola vagy állami? - Hova vigyük a gyereket?
Ezért csúszott le Olaszország
Hátulról is támadnak a devizahitelek
Így érhetnénk utol Svédországot
Sírjunk-e a londoni magyarokért?
