A fejlett országok hosszú távon nyernek a bevándorlással, a szegény országok pedig örülnek a hazaküldött zsíros csekkeknek. De mi a helyzet Magyarországgal?

Az elmúlt években különösen felerősödött a közgazdászok közötti vita, mely szerint hasznos-e, és ha igen, kinek az egyes gazdasági régiók közötti migráció. Pro és kontra érvek, no meg aggodalmak mindkét oldalon vannak. Azok az országok ugyanis, ahonnan folyamatosan vándorol el a munkaerő, a társadalom elöregedésével szembesülnek, ami nyomás alatt tartja a GDP-t és veszélybe sodorja a nyugdíjrendszert. A külföldön dolgozók ugyanakkor esetenként hazautalják a fizetésük egy részét, ami viszont jótékonyan hat az anyaország gazdaságára. A témát vizsgáló eredeti elemzés itt érhető el.

Így változna az OECD-országok népessége és jóléte, ha nem lenne migráció

A fogadó országokban megint máshogy látják a folyamatot, ők örülnek a képzett bevándorlóknak, akik minőségi munkát végeznek, a „rendbontó bevándorlókat” viszont nem látják szívesen. A kérdés az, hogy ki jár jól, és ki jár rosszul a munkaerő szabad áramlásával és a bevándorlással?

Közgazdász kutatók egy csoportja igyekezett választ adni a kérdésre, és megvizsgálták, hogy az OECD országokban hogyan alakulna a jólét és a népességszám, ha egyáltalán nem lenne migráció. Több érdekes következtetés is adódik a vizsgálat eredményeként:

- A fejlett országok hosszú távon akár 10-20 százalékkal is alacsonyabb népességgel rendelkeznének, ami az általános jólétet is csökkentené. Ennek oka, hogy a magasabb népesség hosszú távon nagyobb piacot jelent, ami a nagyvállalatok hatékonyságát és jövedelemtermelő-képességét javítaná és a munkahelyek számát pedig növelné.

- Rövid távon – meglepő módon – a fejlett országok a kisebb népesség ellenére nem szenvednének a hosszú távhoz hasonló jóléti visszaesést, aminek oka az, hogy a vállalati szektor fentebb említett alkalmazkodási folyamata tipikusan hosszú távú folyamat, így rövid távon nem jelentkezik.

- Az alacsony jövedelmű országok akár 10-20, sőt szélsőséges esetben akár 30 százalékkal is magasabb népességgel bírnának, ami ugyanakkor sem hosszú, sem rövid távon nem járna magasabb jóléttel. Ennek legfőbb oka az, hogy ezen országok kivándorlói szinte kivétel nélkül gazdagabb országokba költöznek, ahonnan jelentős összegeket utalnak haza az anyaországban élő rokonaiknak. Ezek a pénzek az alacsonyabb jövedelmű országokban érezhetően pörgetik az anyaország gazdaságát, ami bőven ellensúlyozza a kisebb népesség és a zsugorodó hazai piac negatív hatásait.

Összességében tehát úgy tűnik, hogy minél fejlettebb egy ország, hosszú távon annál inkább megéri bevándorlókat fogadnia, a szegény országokban ugyanakkor mind a kivándorlóknak, mind az otthon maradt családtagoknak, mind a teljes gazdaságnak jó, ha minél többen próbálnak szerencsét külföldön.

Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy Magyarország a két vizsgált eset között helyezkedik el, és a szabad munkaerő áramlás egyik vesztesének tekinthető: mi ugyanis sem a bevándorlás hosszú távú pozitív hatásait nem tudjuk élvezni - sőt, épp ellenkezőleg -, sem a külföldre települt magyaroktól nem várható komoly pénzügyi segítség, ami fellendítené a hazai gazdaságot és pótolná a zsugorodó hazai piacot. 

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Összeomlik, vagy tovább robog Kína?

Így törhetsz ki a szegénységből

Bomba befektetés a diploma - Az államnak is!

Miért ne legyintsünk a sok magyar válásra?

Pusztító a nyugdíj-bizonytalanság

Roskadozunk az adósság-teher alatt