Pénzügyi Szemle Online Blog

A blogot a penzugyiszemle.hu szerkesztői írják. A portálon cikkeink, tanulmányaink teljes terjedelemben megtalálhatók, és teret adunk a szakmai vitának is. Ingyenes regisztráció itt.

Kövessen minket a Linkedin-en!

A Pénzügyi Szemle online hírei

    • Japán és a folyamatos monetáris lazítás
      Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy további hosszú évekig fenntartsa a laza monetáris politikáját, hisz óvakodnia kell az inflációtól. De mi a helyzet azokban az országokban, ahol a gazdaság természetes folyamataiból eredően folyamatos a deflációs nyomás?

    • Az újraelosztás lehet a megoldás a gazdasági problémákra
      Ha van stabil gazdasági növekedés, akkor a felmerülő problémákra megvan a megoldás: maga a növekedés. Hiába jön tehát egy válság, egy fenntarthatatlan adósság, a problémákat megoldja a stabil növekedés. De mi a helyzet akkor, ha ez a stabilitás elvész?

    • Szükség van az 500 eurósokra az eurózónában
      Az 500 eurósok legnagyobb használója az alvilág, az EKB korábbi igazgatója mégis úgy látja, hogy a bankjegyekre szükség van, mégpedig biztonsági okokból. Az eurózónát ugyanis egyszer már megmentették az 500 eurós bankók.

    • Nyugdíjak: egyre fontosabb az előtakarékosság
      Az Egyesült Államok társadalma elöregedőben van, csakúgy, mint számos más fejlett országban. Ebben a környezetben az állami nyugdíjak vásárlóértéke egészen biztosan csökkenni fog, ami különösen az alsó jövedelmi harmadban okozhat nehézségeket.

    • Ronald Coase - itt és most
      Ronald Coase szerint a közgazdászokra az igazán érdekes kérdések az intézmények - vagyis a társas játékszabályok - középső szintjén várnak. Súlyos tévedés, pontosabban tudatlanság azt hinni, hogy a piacgazdaság intézményei triviálisak, és elintézhetők az olyan sommás állításokkal, mint hogy „magántulajdonra és szerződéses szabadságra van szükség".

    • Amerikai állampapírokat vásárolhatna az EKB
      Az eurózónában komoly problémát okoz a rendkívül alacsony infláció és a lassú gazdasági növekedés. Ha az Európai Központi Bank amerikai állampapírokat vásárolna, azzal egyszerre oldhatná meg a gondokat, úgy, hogy az uniós szabályok sem sérülnének.

    • Rossz célpontra lőttek a görög megszorításokkal
      Miközben Írországban és Portugáliában remekül halad a válság utáni felépülés, Görögország továbbra sem képes a tartós növekedésre. Pedig a megszorítások rendbe tették a költségvetést és a folyó fizetési mérleget is.

Minden napra egy tanulmány

A blog küldetésének tekinti a magyar közgazdasági és pénzügyi kultúra emelését, a gazdasági és pénzügyi kérdések iránt érdeklődők látókörének szélesítését. Ennek részeként minden nap egy-egy, jellemzően külföldi szerzők által jegyzett tanulmányt, elemzést, szakcikket ajánlunk az olvasók figyelmébe. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi tapasztalatok segítik a magyarországi kihívások és problémák jobb megértését, az ezekről való színvonalas vitákat és a megfelelő válaszok megtalálását is. A bejegyzések a szerzők, illetve a Pénzügyi Szemle Online szerkesztőinek véleményét tükrözik. A kommenteket moderáljuk, melynek során az általános moderálási elveket követjük.

Akik figyelnek ránk

ecohu_logo.jpg

hirf.jpg

Bomba befektetés a diploma - Az államnak is!

2013.07.04. 08:15 Pénzügyi Szemle

Magyarországon az államnak is bomba biznisz a felsőoktatás, vagyis a diplomások által befizetett adóból sokkal több bejön, mint amennyibe az oktatás kerül.

Ha az állam finanszírozza egy diplomás fiatal taníttatását, az költség. Ha a fiatal az értékes tudással és a diplomával a kezében jól fizető állásban helyezkedik el, és élete során vagyonokat fizet be adók és járulékok formájában az államkasszába, az az államnak bevétel. Költség és bevétel, hosszú távú megtérülés, ez egy tipikus befektetés, ami az OECD számításai szerint sehol sem éri meg annyira, mint Magyarországon. A részletes elemzés itt érhető el.

Felsőoktatás társadalmi költségei és hasznai (dollárban, 2009-es adatok)

OECD.jpg


Az OECD frissen kiadott „Education at a Glance 2013” tanulmánya egy sor statisztikai adatot és kimutatást közöl, melyek közül Magyarország az egyik táblázatban vezeti az OECD-országok listáját. Ez a kimutatás a felsőoktatásból származó állami kiadásokat és bevételeket veszi számba, és következtetésként leszögezi, hogy Magyarországon a felsőoktatás egy busásan megtérülő befektetés, nem csak a diplomásnak, de magának az államnak is.

A számok azt mutatják, hogy egy átlagos diploma az államnak megközelítőleg 25 ezer dollár kiadásába kerül, az adó- és járulékbevételeken keresztül viszont 275 ezer dollár bevételt hoznak, vagyis a diploma, mint befektetés az államnak – fejenként természetesen – megközelítőleg 250 ezer dolláros hasznot, vagyis nettó jelenértéket jelent. Ezzel Magyarország csúcstartó az OECD országok között, vagyis az államnak sehol nem éri meg annyira diplomásokat képezni, mint hazánkban.


És hogy mi az oka annak, hogy az első helyen állunk (pontosabban álltunk 2009-ben, amikor a kimutatás készült)? Az ok kettős, melyek közül ugyanakkor a második félig-meddig már érvényét veszítette. Az OECD kutatói ugyanis hangsúlyozzák, hogy azokban az országokban számíthat az állam komoly megtérülésre a felsőoktatásban, ahol a társadalmon belül nagyok a jövedelmi különbségek, vagyis a diplomások sokkal többet keresnek, mint a diplomával nem rendelkezők.

A másik ok az adórendszerrel függ össze, vagyis jellemzően azokban az országokban magas a diplomások által fizetett adó és járulék, ahol több kulcsos, progresszív adórendszer működik, ahol a diplomások már egy súlyos terhet jelentő felső adózási kategóriába esnek. Magyarországon ez 2009-ben még megvolt, azóta viszont az adórendszer olyan mértékben változott, ami a felső kulcsot fokozatosan kivette a rendszerből. A diplomások így ma arányaiban kevesebbet fizetnek az államkasszába, ami az állam hosszú távú megtérülését rontja.

Ezzel együtt az okok közül az első továbbra is fennáll, és bár szinte bizonyos, hogy 2009-óta az állam megtérülési mutatója romlott, a diplomások képzése még így is bomba üzlet. Ennek alapján az állam számára remek befektetés a felsőoktatás, és a számok alapján érdemes lenne arra törekednie, hogy minél többen szerezzenek - használható! - diplomát Magyarországon.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Miért ne legyintsünk a sok magyar válásra?

Pusztító a nyugdíj-bizonytalanság

Roskadozunk az adósság-teher alatt

Miből élnek a magyar családok?

Szinte csak Magyarországról nincs vita

Tömegek élnek napi 300 forintból

A bejegyzés trackback címe:

https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr325389248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bankvezér 2013.07.04. 09:18:15

Azért hadd javítsam ki az írás alapvető hibáját.
Nem az a bomba üzlet, hogy valakit diplomásnak képezzünk, hanem az, hogy adóztassuk, amikor dolgozik.
Ezért aztán Európa nyugati részén nem képeznek magyar fiatalokat orvosnak, ellenben szívesen foglalkoztatják és adóztatják a másutt képzett képzett orvosokat.

Kivlov 2013.07.04. 09:57:58

Ezt eddig se vitatta senki. A viszont kevésbé bomba üzlet, ha kiképezzük őket drága pénzen, aztán eltipliznek az országból...

na4 2013.07.04. 12:22:35

Hát a műszaki szakok biztosan, de könyvtár-büfé, szófosó szakok ill. diplomák biztosan nem. Meg persze ha itthon maradnak a diákok, de ez ma már nem nagyon vonzó és jelentős az elvándorlás.

Husz_János_Puszita 2013.07.04. 12:36:49

Remek, mar csak a sok jol fizeto munkahely hianyzik es el is eri a diplomasok atlagbere az osztrak munkanelkuli segely szintjet. Csak igy tovabb.

egy szavazó 2013.07.04. 14:50:51

A magyar felsőoktatás állami támogatása évről évre csökken, jelenleg évi 400 millió euro. Ez 100 millióval kevesebb, mint a drezdai műszaki egyetem éves költségvetése.

Az európai centrum sok egyetemén ingyenes az oktatás, csak a túlfogyasztók fizetnek. Sok helyen, ahol pedig van tandíj, ott marginális tétel a családok költségvetésében.

A legszélesebb társadalmi körnek a legszélesebb hozzáférés a legmagasabb szintű tudáshoz: ez együtt a nemzeti versenyképesség megőrzésének a záloga.

A középosztály nem töpreng azon, hogy az ő adójából vajon miért is tanulnak az alulról jövők, mert tudják: minél többen jutnak feljebb, annál többen biztosítják majd a vásárlóerőt az egész gazdaság számára, annál többen adják hozzá tudásukat a közös sikerhez, annál nagyobb merítésből választhat párt magának a középosztályos csemete. Végeredményben a középosztály valóban erősebb lesz. Nem veszhet el egy tehetség sem! Ellenkező esetben a fizika nyers törvényei működnek: gyorsuló mozgás lefelé. Minél nagyobb tömeg marad esélytelen és nincstelen, annál nagyobb erővel és egyre nagyobb mértékben húzza magával lefelé az egyre vékonyabb középosztályt. A legfelső jövedelmi réteg és a jómódú, képzett középosztály nem reprodukálja önmagát – sehol a világon, soha a történelemben -, így a létszám tartásához vagy a még kívánatosabb növeléséhez egyszerűen matematikailag szükségszerű a lentről jövők mobilitásának biztosítása.
A periféria dilemmája, hogy milyen mértékben finanszírozza, vagy egyáltalán finanszírozza-e az állam a felsőoktatást, mert sok diplomás elmegy az országból, és oktatásuk ára így kidobott pénznek tűnik. A válasz: igen, finanszírozza minden erővel! Az, hogy ki jut be a felsőoktatásba, csak a teljesítmény alapján dőlhet el, nem a szülők anyagi lehetőségei szerint. Jelenleg a GDP fél százalékát sem költi az állam a felsőoktatásra. Az OECD-átlag másfél százalék. Így nem fogunk felzárkózni sehova. Természetesen nem csupán több pénz kell a felsőoktatásra, hanem hatékonyabb struktúrában kell a több pénzt elkölteni. Nem kell csodákra gondolni, hanem meg kell próbálni lemásolni a fejlett és az újabban sikeres országok felsőoktatását. Olyan egyszerű dolgokat kell megnézni, hogy egy adott méretű országban hány darab egyetem van, mekkora egyetemek vannak, mit tanítanak, a lexikális tudást sulykolják vagy inkább a problémamegoldó készségeket fejlesztik. Biztosan akadnak kevésbé fontos projektek az országban (pl. államosítások, stadionok, választási nyugdíjemelések, hangulatjavító rezsicsökkentések, egykulcsos szja, stb. stb.), ahonnan át lehetne csoportosítani még egy százalékot, ha a tudásalapú társadalmakhoz akarunk felzárkózni. Ezt kell eldönteni!

Ha a piaci igényeknek megfelelő struktúrában több diplomás van az országban, szívesebben telepednek le magas hozzáadott értékű termelést és szolgáltatást végző vállalatok. A skandináv országok a drága, viszont magasan képzett munkaerejükkel sokkal több tőkét vonzanak, mint a déli országok az olcsó, de alacsonyan képzett tömegeikkel.
A felsőoktatás amerikai típusú finanszírozása egy olyan országban, ahol a középosztály sem tehetős, erősen kontraszelektál, lefojtja a társadalmi mobilitást. A felső középosztály ugyan megengedhetné magának ezt a luxust, azonban a felsőoktatás ezen a módon száz évet repülne vissza a történelemben. Sokan úgy gondolják majd, minek tanulni, a papa úgyis befizet. Mások úgy gondolhatják, minek tanulni, a papa úgysem tud befizetni. Az egyetem meg úgy gondolhatja, nem rúgom ki, mert ő fizet. Mennyi képességet, ambíciót veszít el így a társadalom, amikor minden egyes tizedszázalékra szükség van a felzárkózáshoz!?

Ha a felsőoktatás nem közszolgáltatás, hanem privilégium, akkor túl sok tehetség vész el, és ez végzetes hiba egy olyan ország számára, amely nem képes úgy beszippantani a világ szellemi elitjét, mint az Egyesült Államok. A túlfogyasztást – amely minden ingyenes szolgáltatás esetén fennáll - teljesítményen alapuló szabályozással kell korlátozni. Csak a renitensek fizessenek!

Itt érdemes megállni egy gondolatra: Baden és Württemberg, XIX. század: Carl Benz édesapja mozdonyvezető volt, aki korán meghalt, a fiút édesanyja egyedül nevelte. Gottlieb Daimler apja vendéglős volt. Wilhelm Maybach árvaházban nőtt fel. Nem éppen a felső középosztály. Ezért nem veszhet el egyetlen tehetség sem!

egy szavazó 2013.07.04. 14:52:08

Az ingyenességgel szemben nem lehet érv a diplomás kivándorlás. Az ország elhagyása nem lakodalmas menet, hanem a legtöbb esetben súlyos gazdasági kényszerhelyzet és családi tragédia. Mivel képtelenség - még az állami szférában is -, hogy az állam tízezerszámra garantálja a végzettségnek megfelelő munkahelyeket, ezért az is képtelenség, hogy az állam röghöz kösse a hallgatókat. Hihetetlen, hogy Európában egy olyan alapjogról, mint a szabad költözés, ádáz vitát kell folytatni az állammal.

Ha egy diplomás elmegy, mert nem talált munkát, legalább nem terheli a szociális rendszereket, talán még a szülőket is támogatni tudja. Például Törökországba és a balkáni országokba több milliárd eurót utalnak évente a kivándorolt családtagok. Ha viszont van megfelelő munka, akkor itthon adózik, a szaldó mindenképpen pozitív az állam számára.

Ha széles tömegek kizáródnak a felsőoktatásból, sokan már a középiskola után elhagyják az országot. Ők talán fizessék vissza a gimnáziumi képzés árát? Aki itthon marad, terheli a szociális rendszereket, szerencsésebb esetben betanított munkát végez.

Az alacsonyan képzett tömegek növelése arra predesztinálja az országot, hogy a tömegtermelő, összeszerelő jellegű beruházásokért versenyezzen Ázsiával, ami be is betonozza helyünket az európai periféria szélén. Ez lenne Magyarország helye?

Az egész társadalom feladata, hogy értékválasztásaival, hétköznapi, szakmai és politikai viselkedésével vonzó országot teremtsen a végzősök számára, az állam feladata pedig a vonzó beruházási környezet megteremtése, és akkor tényleg kevesen mennek el. Olyan országot kell teremteni, ahol – hazai híján – a külföldi működőtőke bátran terjeszkedhet, ezzel teremtve munkaalkalmat a magasan képzett munkaerőnek. Mindig lesz kivándorlás, a mérték változik attól függően, hogy milyenek a hazai kilátások. Ez a folyamat megatrend, nem lehet visszafordítani – a centrum-periféria viszony determinálja -, tehát alkalmazkodni kell hozzá.

Minden erőszakos kísérlet – mint például a diplomás jobbágyság intézménye - csak taszítóbbá teszi az országot. Befektetést kell vonzani, ami itthon tartja a mérnököt! A legtöbb tehetség pedig a legnagyobb merítésből kerülhet elő. Ezen a téren is nemzetközi verseny van: ha nagy tömeg kiszorul a felsőoktatásból, akkor sokan már egyetemre is külföldön fognak járni, és ők már biztosan nem jönnek haza.

Kétségtelenül több szakmunkásra is szükség van. Ezt a létszámhiányt azonban nem a továbbtanulni szándékozók „lefelé nyomásával” kell pótolni, hanem az alig iskolázott tömegek „felfelé tolásával”! Mindenkit felfelé kell irányítani, motiválni, ambicionálni, és így is kialakulhat az egészséges arány a szakmunkások és a diplomások között egy magasabb szinten. A társadalom átlagos minőségét minden erővel felfelé kell tolni, így nőhet hosszú távon a foglalkoztatási ráta, így nőhet a gazdaság minőségi tőkevonzó képessége, produktivitása, adóteljesítménye, végeredményben a közösen - állami redisztribúció útján - felhasználható javak mennyisége. Így javulhat az egészségügy színvonala, így maradnak itthon az orvosok is.

Összegezve: az állami felsőoktatásban inkább a közszolgáltató jelleg domináljon, ne az elitképző jelleg! Ez utóbbira vállalkozhatnak privát intézmények. Tíz ok, amiért érdemes a piaci megatrendeket közelítő struktúrában a lehető legtöbb diák tanulmányait közpénzből támogatni:

1./ a magasabban képzett munkaerő a magasabb hozzáadott értékű beruházásokat vonzza; ehhez persze szükséges a barátságos befektetési klíma biztosítása is;

2./ több itthon alkalmazható diplomás arányon felül több adót fizet;

3./ aki éppen tanul, az nem munkanélküli; jobb valakinek a tanulmányait támogatni valamilyen perspektívával, mint ugyanőt segélyezni minden perspektíva nélkül;

4./ a felsőoktatásba integrálható diákok helyét a középszintű szakképzésben alulról kell feltölteni, így az egész társadalom munkaerő-kínálata nő minőségben és mennyiségben is;

5./ a magasan képzett munkavállalók sokkal tovább tarthatók a munkapiacon; évekkel később muszáj nyugdíjba menniük, mint a fizikai dolgozóknak; ez kulcsfontosságú körülmény a demográfiai folyamatokra tekintettel;

6./ a magasan képzett munkaerő kevésbé szorul az egészségügyi és szociális ellátásokra;

7./ csak a munkaerő minőségi emelésével együtt nőhet a foglalkoztatási ráta, hiszen a tisztán fizikai jellegű munkákat – a tömegtermelést - Ázsiában olcsóbban elvégzik;

8./ munkahely híján kivándorló diplomások nem növelik itthon a munkanélküliséget;

9./ a kivándorolt diplomások képesek lesznek szüleiket támogatni, amire szükség is lesz a nyugdíjak csökkenése miatt; a hazautalások 2011-ben a GDP 1,7 %-át tették ki;

10./ a kivándorolt diplomások hazautalásaival javul az ország devizamérlege;
süti beállítások módosítása