A csonka családok nem tesznek jót a gazdaságnak sem, márpedig a magyar családok egyre csonkábbak.
Egyre több a válás, egyre kevesebb a házasság, egyre több a házasságon kívül született, illetve csak az egyik szülő által felnevelt gyermek – a nyugati világban talán ma a családdal, a házassággal kapcsolatosak a legélesebb társadalmi és közpolitikai viták. Mindennek az etikai és morális vonatkozásaiba nem szeretnénk belebonyolódni, de talán érdekes lehet a folyamatok gazdasági következményeit legalább megpróbálni végigvenni, végiggondolni. Ezt teszi Nick Schulz, az American Enterprise Institute (AEI) kutatója, aki „Home Economics: The Consequences of Changing Family Structure” címmel jelentette meg ezzel foglalkozó kötetét. A részletes elemzés itt érhető el.
A Brookings Institution egyik tanulmánya szerint statisztikailag egy fiatal amerikainak mindössze 2 százaléka esélye van az elszegényedésre, ha a tanulmányai befejezése után el tud menni dolgozni, és még azelőtt megházasodik, hogy gyermekei születnek. Ugyanennek a tradicionális családmodellben gondolkodó amerikainak 75 százalékos esélye van a múltbeli tapasztalatok alapján arra, hogy az évi 50 ezer dollárt kereső középosztály tagjává váljon. Szintén statisztikai tény, hogy a nem kétszülős családban felnövő gyermekek kétszer akkora eséllyel esnek ki a középiskolából, kétszer akkora eséllyel lesz gyermekük 20 éves koruk előtt, mint a két szülővel együtt felnövőknek. A számok alapján tehát a „csonka család” rosszabb esélyeket jelent, mint a teljes.
Schulz rámutat, hogy ez nem véletlen. A minél teljesebb család ugyanis elősegíti a humántőke fejlődését (tudás, oktatás, szokások, akaraterő, vagy akár motiváltság, önbizalom tekintetében), a társadalmi tőke képződését (ismeretség, viselkedés, kapcsolatok), illetve a nem kognitív képességek megerősödését (az érzelmek kontrollálása, ismerősi és baráti hálózatok fenntartásának képessége, a fair-play elsajátítása).
A családban empátiát és önkontrollt lehet tanulni: az első a többiek jogainak, igényeinek és érzéseinek, a második a tetteink hosszabb távú következményeinek figyelembe vételét jelenti. Mindeközben az empátia az egyén társadalmi tőkéjének fontos eleme, az önkontroll pedig a humán tőkéjének. Márpedig empátia és önkontroll nélkül nincs egészséges társadalom és gazdaság, azaz a család szerepe gazdasági szempontból is kiemelkedően fontos.
A család ugyanis az első olyan intézmény, ahol mindezt el lehet sajátítani. Empátia és önkontroll kell a produktív gazdasági élethez, illetve ahhoz is, hogy a gazdasági eredmények társadalmi jólétet teremtsenek. Megfelelő és biztos alapokkal rendelkező, erélyes, a hatalom csábításának ellenálló, a kockázatokat felismerő és kezelni képes polgárok nélkül a gazdasági prosperitás és a társadalmi stabilitás csak időlegesen tartható fenn.
Schulz a családdal kapcsolatos társadalmi változásokkal kapcsolatban felhívja a figyelmet, hogy mindez egy kicsit olyan, mint a fogkrém – az egyik irányba könnyen el lehet indulni, de a visszaút sokkal nehezebb, ha nem lehetetlen.
És ne felejtsük el: Magyarország nem áll különösebben jól a családi mutatók tekintetében… 1980-ban még több mint 80 ezer házasság köttetett Magyarországon, 2011-ben pedig kevesebb, mint ennek a fele (35 ezer), miközben az ezer házasságkötésre jutó válások száma 346-ról 649-re nőtt.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Pusztító a nyugdíj-bizonytalanság
Roskadozunk az adósság-teher alatt
Miből élnek a magyar családok?
Szinte csak Magyarországról nincs vita
