A lakástulajdonnal rendelkezők aránya és a munkanélküliség együtt mozog, a munkahelyeknek a bérházak és bérlakások eltűnése tett be.
A közgazdaságtan egyik régi kutatási területe a munkanélküliség, illetve a munkanélküliséget okozó tényezők azonosítása. A fejlett világban a munkát keresők nagyjából tizedének nincs állása, aminek hatása van az egyéneken és az érintett családokon túl a társadalom egészének jövedelmére, illetve mentális és egészségügyi állapotára, na és persze a nemzeti költségvetések alakulására is.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!
A közgazdászok számos modellt építettek és alkották már a munkanélküliség elemzésére, és jellemzően az inflációval, a munkaerőpiac állapotával hozták összefüggésbe az állástalanságot. A legtöbb tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a munkanélküliség alapvető oka a munkaerőpiac rugalmatlansága, azaz hogy a munkavállalók valamiért nem képesek kellő időben és a bérek változékonyságát (csökkenését) is elfogadva munkahelyet és szakmát is váltani.
Egy kicsit másképp látja Andrew J Oswald, aki szerint a munkanélküliség a társadalom működésének komoly problémáira utal. A kutató és kollégája David G Blanchflower úgy vélik, hogy a magas munkanélküliség oka nem más, mint... a magas lakástulajdon-hányad!
Az elemzés még elég kezdetleges, de abból indul ki, hogy a fejlett ipari államokban erős a korreláció a lakástulajdon és a munkanélküliség között. Vagyis ahol sokaknak van saját háza, ott sokaknak nincs munkája, és ahol sokan bérelnek, ott több a munkahellyel rendelkező is. Svájcban például 3 százalékos munkanélküliség ráta párosul 30 százalékos lakástulajdoni hányaddal, Spanyolországban pedig 25 százalékos és 80 százalék ez a két arányszám. A szerzők is elismerik, hogy a korreláció természetesen nem jelent automatikusan oksági kapcsolatot, de azért mégis elgondolkodtató.
Az elemzés amerikai államokat is összevet, mégpedig ökonometriai modellek használatával. Az eredmény szerint a lakástulajdon statisztikailag szignifikáns mértékben tekinthető a munkanélküliségi ráta alakulása előrejelzőjének – a lakástulajdon duplázódása nagyjából megduplázza a hosszú távú munkanélküliségi rátát is. A kutatók még nem támasztották alá, hogy mi magyarázhatja a korrelációt, de logikusan azt lehet feltételezni, hogy minél több a saját tulajdonú lakás, annál kisebb a munkaerő mobilitása, annál többet kell a munkahely eléréséhez utazni és annál kisebb a cégalapítási kedv (arra már nem jut forrás). A lakáspiacnak tehát hatalmas externális hatásai vannak, nagyjából úgy, ahogy ezt évtizedekkel ezelőtt már Milton Friedman megmondta.
Márpedig az előző évszázadban jelentősen nőtt a lakástulajdonosok száma, a 20. század elejének bérházai ma már csak nevükben bérházak Budapesten is… És ebben az esetben más megközelítésbe kerülnek a lakásépítési programok is...
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ezért okoztak ekkora bajt a frankhitelek
Óriási bakot lőtt az EKB
Erre számíthatnak a jövő nyugdíjasai
Eleve bukásra van ítélve Európa?
Kevesebb adót, több munkahelyet!
Ennyi volt a „Made in China”?