Ki fog rólunk gondoskodni idős korunkban, amikor már nem tudjuk ellátni magunkat? Meg tudjuk majd fizetni, megbízható lesz-e és szakképzett?

A társadalmak elöregedésével rohamosan emelkedik az önmagukról gondoskodni nem tudók aránya, ami felveti a következő évtizedek egyik legfontosabb gazdasági és társadalmi kérdését: ki, hogyan, és legfőképp mennyiért fog gondoskodni az arra rászoruló idősekről? Ezeket a kérdéseket járja körül az OECD legfrissebb tanulmánya.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Bal grafikon: 80 éven felüliek aránya 2010-ben és 2050-ben; 
Jobb grafikon: időskori állandó ellátásra fordított források GDP-hez mért aránya

Az OECD országokban a 80 éven felüliek aránya a mai 3,9 százalékról 2050-re 10 százalékra fog emelkedni, és ha lehet hinni az előrejelzéseknek, akkor ezeknek az időseknek közel fele valamilyen szintű állandó - egészségügyi, szociális - ellátásra kényszerül majd. Ahogy a fenti grafikon bal oldaláról leolvasható, Japánban, Németországban vagy épp Spanyolországban a helyzet még kiélezettebb lesz, de ha csak az OECD-átlaggal számolunk, akkor is azt mondhatjuk, hogy 2050-ben húsz emberből egy valamilyen szintű állandó öregségi ellátásban fog részesülni.

Azon túl, hogy egy rendkívül gyorsan növekvő „iparágról” van szó - az egyes országokban az időskori állandó ellátásra fordított források GDP-hez mért aránya a grafikon jobb oldalán olvasható -, ez a tervezett növekedési ütem számos kérdést felvet. Először is azt, hogy az ellátás milyen forrásokból lesz finanszírozható.

Az időskori ellátás jóval nagyobb terhet ró a társadalmakra, mint a klasszikus egészségügyi ellátás, melynek oka részben az, hogy a szolgáltatás az esetek egyre nagyobb arányában nem az erre szakosodott intézményben, hanem az idősek saját otthonában zajlik. Az OECD országokban az elmúlt tíz évben az időskori ellátásra fordított összegek évi átlagban 9,0 százalékkal nőttek, míg a klasszikus egészségügyi ellátásra fordított források „mindössze” évi 4,0 százalékkal.

Szakemberek szerint ez a bővülési ütem egészen biztosan kitart majd a következő évtizedekben is, ami finanszírozási oldalról egyre súlyosabb terhet ró majd a társadalomra. Úgy is mondhatnánk, hogy egyre kevesebben teremtik majd meg egyre többek ellátását, vagyis a dolgozó/adófizető társadalom alighanem egyre nehezebb helyzetbe kerül majd.

De ez még csak az egyik megválaszolatlan kérdés. Az időskori állandó ellátás egy speciális szakterület, melyben még nem állnak rendelkezésre a rendszer biztonságos működéséhez szükséges jogi keretek. Az állam feladata ugyanis megvédeni az időseket a különböző visszaélésektől, és vagyoni jellegű csalásoktól. Ezen túl meg kell teremteni az ellátást biztosítók oktatásának feltételeit, amit rögtön össze is kell hangolni az OECD országokon – de különösen az Európai Unión – belül, továbbá fel kell állítani az államilag ellenőrzött rendszerbe belépni kívánó magánintézmények számára egy szigorú feltételrendszert, gondoskodni kell a minőségellenőrzésről és az ellátást biztosító intézmények közötti választás lehetőségéről is…

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Eleve bukásra van ítélve Európa?

Kevesebb adót, több munkahelyet!

Ennyi volt a „Made in China”?

Nem mindegy, mit teszünk az árvíz ellen

Jönnek a zombi bankok

Napi pár órát kellene csak dolgozni