A valaha élt egyik legnagyobb hatású közgazdász 1930-ban azt jósolta, hogy ma már elegendő lesz heti 15 órát dolgoznunk. Vajon hogy tévedhetett ekkorát?
John Maynard Keynes nem csak zseniális közgazdász és befektető volt, de mint ahogyan az elmúlt évtizedek igazolják, látnok is. Megjósolta ugyanis - még 1930-ban -, hogy a jövő technológiai munkanélküliséggel fenyeget, melynek során a gépekkel könnyen helyettesíthető képzetlen társadalmi rétegek tartósan állás nélkül maradnak. Ebben igaza volt Keynesnek, abban ugyanakkor tévedett, hogy a jelen kor munkavállalóinak elegendő lesz sokkal kevesebbet dolgozniuk. (Bővebben lásd "Keynes előre látta a technológiai munkanélküliséget" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!
Keynes ugyanis 1930-ban még úgy számolt, hogy ha a technológiai fejlődés kitart, akkor a termelékenység olyan mértékben javulhat, aminek köszönhetően az életszínvonal szinten tartása mellett az ezredfordulón már elegendő lehet mindössze 15 órát dolgozni. Heti 40 óra helyett mindössze 15, a gépek termelik a pénzt, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint hogy azon gondolkozzunk, hogy a felszabaduló 25 óránkat mivel töltsük el. Nem hangzik rosszul, de vajon miben tévedett a zseniális közgazdász?
Keynes két dologgal nem számolt. Egyrészt, hogy az életszínvonal emelkedni fog, és való igaz, hogy az 1930-as színvonal fenntartásához elegendő lenne kevesebb munka, a jelen igényeinek kielégítéséhez azonban ugyanannyit kell dolgozni, ha nem többet. Ezek az igények ugyanakkor a fejlett világban tudatosan vannak megemelve, a nagyvállalatok marketingesei ugyanis mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél többet és minél magasabb színvonalon akarjunk fogyasztani. Nincs idő és lehetőség leállni, pihenni, lazítani…
A másik tényező, ami a Keynes-féle számítást felborította, az a jövedelmi különbségek növekedése. Való igaz ugyanis, hogy a modern technológiával a termelékenység, a GDP és a nyereség megugrott, ez a plusz pénz azonban nem egyenlően oszlik meg a társadalomban, hanem a tőkésekhez vándorol. Az USA-ban és Nagy-Britanniában például az elmúlt 30 évben a társadalom leggazdagabb rétegei még sokkal gazdagabbak lettek, a fizikai munkából élők reáljövedelme azonban stagnált.
A mai gazdasági rend tehát arra épül, hogy akit nehéz helyettesíteni – szellemi munka –, annak biztosnak tűnik a megélhetése, akit könnyű – fizikai munka -, azt egyre jobban fenyegeti a technológiai munkanélküliség. Ezzel egy időben a rendszer folyamatosan azt sugallja, hogy fogyasszunk minél többet, ha kell, akkor hitelből. A profit a tőkésekhez vándorol, akik gazdagodnak, a szélesebb tömegek reáljövedelme stagnál, a technológiai munkanélkülieket eltartja az állam, az állam a növekvő adósság alatt összeroppan. Keynes ezen a ponton bizonyára azt kérdezné, hogy hogyan tovább, a logikus válasz pedig minden bizonnyal az, hogy a gazdag tőkéseket meg kell adóztatni. A kérdés csak az, hogy erre van-e reális lehetőség.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Elszabadultak a kapzsi bankárok
Lenne mit tanulnia a magyaroknak Japántól
Brüsszel súlyos tévedése
Milliók kés alatt a Gangnam Style miatt
A forintra kell lőni!
Magyarországot is megmentik a fiatalok?
