A jegybank jobban tenné, ha az infláció elleni küzdelem során eszközként nem az alapkamatot, hanem a forint árfolyamát használná.
A jegybanki politika az ún. inflációs célkövetés rendszerével primitívvé vált, és többnyire alkalmatlan arra, hogy az inflációt kezelje és az árstabilitást biztosítsa. A rendszer lényege az, hogy a jegybank meghatároz egy inflációs célt, negyedévente elkészít egy jelentést, és ha a vizsgált időhorizonton a jelentés a cél fölötti inflációt jelez, akkor a jegybank kamatot emel, ha cél alattit, akkor kamatot csökkent. A gond csak az, hogy minden bizonnyal nem a kamatláb a leghatékonyabb eszköz az inflációs cél elérésében, mint ahogyan az is valószínű, hogy jóval hatékonyabb lehetne a jegybank, ha nem a kamatlábat, hanem a devizaárfolyamot használná első számú eszközként. (Bővebben lásd "Európa, ébresztő! (2)" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!
Ennek két jó oka is van. Egyrészt egy Magyarországhoz hasonló kis nyitott gazdaságban a hazai fizetőeszköz leértékelődése nyomán fellépő importár-növekedés közvetlenül áttételek nélkül hat és növeli az inflációt, miközben az alapkamat csökkentése jó néhány áttételen keresztül van hatással a beruházásokra, a keresletre és ezen keresztül az inflációra.
A másik jó ok az, hogy egy olyan ország, ahol a devizahitelek aránya magas, az árfolyam jóval nagyobb hatást fejt ki a gazdasági szereplők jövedelmére és ezen keresztül a fogyasztására, mint a kamatok változása. A devizahitellel rendelkező magyar például a forint jelentősebb leértékelődését azonnal megérzi, egy komolyabb kamatcsökkentést viszont meglehet, hogy észre sem vesz. Ilyen módon a fogyasztásra és a gazdasági teljesítményre is jóval nagyobb hatással bír az árfolyam ingadozása, mint az jegybanki alapkamat változása.
A magyar jegybanknak nincs deklarált árfolyamcélja, nagyon valószínű ugyanakkor, hogy ha úgy próbálna küzdeni az infláció ellen, hogy első számú eszközként az árfolyamot használná, akkor hatékonyabb lehetne. Ezzel együtt a jegybanki politika kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a központi banknak nem feltétlenül csak az inflációra kellene koncentrálnia, kérdéses ugyanis például, hogy megéri-e minden áron leszorítani az inflációt akkor, ha ez a munkanélküliség jelentős emelkedésével jár együtt. Ezt a kérdést elsősorban a gazdasági válság vetette fel, amely rávilágított, hogy ha az infláció eltér a kitűzött céltól, az a lakosságot a legkisebb mértékben sem érdekli, viszont ha sorozatban szűnnek meg a munkahelyek, az már annál inkább. Ennek megfelelően kérdéses, hogy az árstabilitás minden más makrogazdasági mutatóval szemben elsődlegességet élvezzen-e.
A monetáris politika minden bizonnyal jelentős változások előtt áll a soron következő években, amely érintheti a kitűzött célokat, a jegybank által használt eszközöket, sőt akár alapjaiban írhatja át a válság által alkalmazott jegybanki rendszereket.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Így segíthetne Magyarországon az MNB
A gyerekkel szúrsz ki, ha szórod a pénzt
Jöhet az üres ingatlanok megadóztatása
Teljesen új közgazdászok kellenek
A börtön nem a bankároknak való?
Valóban „gonosz” lenne az IMF?
A forintra kell lőni!
2013.05.25. 11:59 Pénzügyi Szemle
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr245364907
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
