Az, hogy hogyan tekintünk a munkánkra, nagyrészt a szüleinktől, a szülőktől kamaszként ellesett mintától függ.
A University of Michigan kutatói arra a kérdésre keresték a választ, hogy az amerikaiak felnőttként hogyan tekintenek a munkájukra, és hogy vajon a munkához való hozzáállás mely tényezőre vezethető vissza. Arra jutottak, hogy három tipikus munkavállaló van: a karrierista, az önmegvalósító és a pénzkereső. Az eredeti elemzés itt érhető el.
A három kategória élesen elkülönül egymástól. A karrierista rengeteget dolgozik, mindene a munka, az hogy minél tovább, minél feljebb jusson. Elsősorban nem is a pénz motiválja, hanem a hatalom, a státusz, a feljebb jutás. A munkában teljesedik ki, személyiségét a munka alakítja, számára ez az első és legfontosabb.
A pénzkereső számára a legfontosabb az, hogy a munkával megkeresse azt a szükséges és elégséges pénzt, ami lehetővé teszi számára az élet más területein történő kiteljesedést. A munka számára nem több pénzkeresetnél, a pénz pedig ahhoz kell, hogy a munkán kívüli életében teljes életet élhessen.
A harmadik kategória az önmegvalósító, világmegváltó, kicsit talán művész lélek. Sem a pénz, sem a karrier nem érdekli, számára a munka elhivatottság. Azért csinálja, mert hisz benne, sőt, úgy látja, hogy a munkájával jót tesz a világnak és a körülötte élő embereknek.
És hogy mitől függ, hogy melyik kategóriába tartozunk? Talán a végzettségünktől, a vallásunktól, avagy velünk született tényezőktől, hogy mennyi ésszel áldottak meg minket az égiek, esetleg a személyiségünktől? Nem, az első számú befolyásoló tényező a szülői magatartásminta, egészen pontosan az, hogy kamaszként mit látunk a szüleinktől. Hiába sodor például más iparágba minket a sors, a munkához való hozzáállás alapvetően olyan lesz, mint amilyet otthon tizenévesként láttunk.
Érdekesség, hogy az apa karrierista hozzáállása erősebben hat a fiatalokra, miközben az anyától könnyebben átveszik az önmegvalósító magatartást. Az is kimutatható, hogy azok a gyermekek, akiket gyakran bevisznek a munkahelyre könnyebben lesznek karrieristák, mint ahogyan az is, hogy azok a fiatalok, akik az anyához álltak közelebb tizenévesként, kisebb eséllyel lesznek felnőttként pénzkereső mentalitásúak. Még egy megállapításra rávilágítottak a kutatók: a munkahelyi stressz átmenetileg képes elnyomni az otthonról hozott magatartásmintát, vagyis ha nap, mint nap üvölt velünk a főnök, akkor hirtelen elfelejtjük, hogy pontosan miért is vagyunk ott…
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Egyesüljön az USA és Kanada?
Nem mindenki örül Londonban a magyaroknak
Stiglitz már temeti az eurót
Ne féljünk az adócsökkentéstől!
Soha semmi nem lesz már a régi
Görögország megmenekült, segítettek a "barátok"
