A jegybankoknak ezután sokkal több tennivalójuk lesz, mint volt a válság előtt, többé már nem lesz „elég” csak a kamatokat tologatniuk.
A gazdasági válság azon túl, hogy romba döntötte a világgazdaságot és a tönk szélére sodort jó néhány országot, arra is rávilágított, hogy melyek az igazán sikeres gazdaságpolitika alapjai, és melyek voltak a válság előtti politikák hiányosságai. A gazdasági vezetőknek sok mindenen változtatniuk kellett, amiben eddig hittek, és jó néhány új eszközt is be kell vetniük, ha sikeresen akarnak alkalmazkodni az új gazdasági rendhez – mutat rá Olivier Blanchard, az IMF vezető közgazdásza. Az eredeti elemzés itt érhető el.
A közgazdász szerint a főbb következtetések és kihívások a következők:
- Először is a válság rámutatott a kiegyensúlyozott költségvetések fontosságára. Két okból is. Először is egy súlyos egyensúlytalansággal küszködő országot jóval súlyosabb csapások érnek egy válság kirobbanásakor, másrészt ezeknek az országoknak esélyük sincs kontraciklikus gazdaságpolitikát folytatni, vagyis a krízis első jeleire ők nem képesek élénkíteni. A tanulság a következő: a békeévek alatt takarékosan kell gazdálkodni, hogy aztán baj esetén legyen elég muníció.
- Ha beüt egy pénzügyi válság, akkor az államnak első feladata kell, hogy legyen a bankrendszer stabilizálása. A veszteségeket el kell tüntetni, a bankokat fel kell tőkésíteni, egy egészséges fellendülés ugyanis csak akkor lehetséges, ha a bankrendszer képes rendben működni és hitelezni.
- Egy válság alatt negatív reálkamatokat kell fenntartani, akár éveken keresztül. Ez vagy úgy lehetséges, hogy a jegybank leviszi a nominális kamatokat, vagy úgy, hogy pénzt nyomtat és ezzel felpörgeti az inflációt. Minél súlyosabb a válság, annál határozottabb lépések kellenek a negatív reálkamatok eléréséhez.
- A jegybanknak nem csak a bankok számára, de az államok számára is rendelkezésre kell állnia, mint „végső menedék”. Vagyis, ha az államok képtelenek a piacról finanszírozni az adósságot, akkor a jegybanknak kell megtámasztania a piacot, akár tettekkel, akár egy erős ígérettel.
- A feltörekvő piacokon az esetleges pénzügyi sokkok hatására kialakuló tőkekivonást nem érdemes tőkekorlátozásokkal kezelni. Engedni kell, hogy a tőke távozzon, gyengítve ezzel a helyi devizát. A gyengülő deviza javítja az export és a gazdaság versenyképességét, ami automatikus stabilizátorként működik.
- A deviza gyengülésekor ott van gond, amikor magas a devizahitelek aránya, vagy a devizaárfolyam esése pánikreakciót okoz a helyi kötvény- vagy részvénypiacon. Ilyen esetekben a jegybanknak lépnie kell, és megállítani a pánikreakciókat, amire az első számú eszköze a devizatartalék felhasználása.
Olivier Blanchard egyértelművé teszi, hogy a gazdaságpolitikának a válság előttinél jóval rugalmasabbnak kell lennie, és ez különösen a jegybanki politikára igaz. A jegybankokban szerinte már soha semmi nem lesz olyan, mint „régen”.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Görögország megmenekült, segítettek a "barátok"
Vihart kavart Ferenc pápa
Enged szorításából a svájci frank
Kiken segítettek a munkahelyvédelmi adókedvezmények?
Nyugdíj: az emberiség legnagyobb pilótajátéka!
Újra célkeresztbe kerülhet a forint?