Éveken keresztül riogattak bennünket azzal, hogy Görögország összeomlik az adósság terhe alatt, kilép az eurózónából, ami így összeomlik. Ez a rémkép ugyanakkor a múlté - állítólag.
A görög államadósság ugyanis már teljes mértékben fenntartható pályára került, vagyis hiába rúg a GDP 170 százalékára, a terhek után fizetett kamat annyira kedvező, hogy még az ezer sebből vérző görög gazdaság számára is kigazdálkodható. Mi több, a görög költségvetés elsődleges egyenlege – vagyis a kamatfizetés nélküli egyenleg – idén már nullás lesz, a soron következő évekre pedig az IMF szakemberei sorrendben 1,4, 3,0 és 4,5 százalékos többletet várnak, ami az elsődleges egyenleg 2009-es -10,5 százalékos értékét követően óriási előrelépésnek tekinthető. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Vagyis, jelenleg arról van szó, hogy a legrenitensebb eurózóna tag költségvetése a kamatfizetést nem számolva hamarosan többletet fog termelni, ami azt is jelenti, hogy a költségvetés egyenlege és az államadósság finanszírozhatósága szinte kizárólag attól függ, hogy a görögöknek mekkora kamatot kell fizetniük a GDP 170 százalékára rúgó államadósság után.
Itt jön a lényeg: ha a görögök a piaci kamatot fizetnék – kb. 9 százalékos éves kamat a 10 éves kötvényekre -, akkor azonnal összeomlanának, 170 százalékos adósságot ugyanis évi 9,0 százalékos kamat mellett lehetetlen finanszírozni. Az országot az tartja életben, hogy ennél a piaci kamatszintnél jóval kevesebbet fizetnek, átlagosan mindössze 2,4 százalékot, köszönhetően annak, hogy az adósság nagy részét az IMF és az EU finanszírozza, akik megelégednek ezzel a szerény kamattal is.
Ha pedig az ember 2,4 százalékon kap hitelt, és a bevételei fedezik a folyó kiadásait, akkor még a 170 százalékos adósság is viszonylag könnyedén finanszírozható. (Arról nem is beszélve, hogy öt évnyi recessziót követően egyszer csak jön majd egy-két GDP-növekedést hozó év, ami az adósság finanszírozhatóságát még tovább javítja.)
A lényeg az, hogy amíg az IMF és az EU hajlandó alacsony kamat mellett finanszírozni a görögöket, addig Görögország talpon, az eurózóna pedig egyben maradhat. Ez a „baráti” finanszírozás természetesen évi jó néhány milliárdjába kerül az európai adófizetőknek, ez ugyanakkor a „béke” ára, vagyis annak az ára, hogy a görögök rendben legyenek, és ne veszélyeztessék az eurózóna stabilitását.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Vihart kavart Ferenc pápa
Enged szorításából a svájci frank
Kiken segítettek a munkahelyvédelmi adókedvezmények?
Nyugdíj: az emberiség legnagyobb pilótajátéka!
Újra célkeresztbe kerülhet a forint?
Íme Európa talpra állításának kulcsa
