A héten jelent meg Ferenc pápa Evangelii Gaudium című apostoli buzdítása, aminek gazdasággal kapcsolatos részein az bizonyosan érződik, hogy nem bajor, hanem dél-amerikai tapasztalatokból születtek. A vita nem is maradt el.
Ferenc pápa első saját dokumentuma, az Evangelii Gaudium című apostoli buzdítás elég nagy visszhangot váltott ki. És nem abban az értelemben, hogy egyes nem egyházi körök forradalmi reformot látnak benne, ez ugyanis Ferenc pápa esetében akkor is így szokott lenni, ha erről szó sincs, és kizárólag a katolikus hagyományt ismétli meg. Hanem abban az értelemben, hogy az Egyházon belül is komoly vita alakult ki egyes, valóban újszerű megállapítások, illetve korábban nem megszokott megfogalmazások miatt, különös tekintettel a gazdasági témákkal kapcsolatban.
Az apostoli buzdítás ugyanis olyan kritikus a piaccal és a jelenlegi gazdasági rendszerrel szemben, amit Ferenc pápa elődeitől nem szokhattunk meg. Születtek is szép számmal kritikus cikkek és kommentárok. Az alábbiakban Samuel Gregg, az amerikai Acton Intézet deklaráltan katolikus kutatójának elemzését ismertetjük, nem állítva, hogy neki lenne igaza. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Mindenki döntése el, kinek ad igazat ebben a csöppet sem egyszerű kérdésben.
1. A pápa elítéli a piacok teljes autonómiáját ("absolute autonomy of markets"), ezt ugyanis jelenkori problémáink egyik gyökerének tartja, mivel támaszt annak a hozzáállásnak, hogy miért nem kell a szűkölködőkön segítenünk. Gregg ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy egyrészről nincsen olyan állam jelenleg a Földön, ahol érvényesülne az abszolút autonómia, mivel az államok a megtermelt jövedelmek mintegy felét elvonják még a piacgazdasági elveket valló nyugati államokban is, ami így is magas, és nem lenne szerencsés tovább növelni. A piacgazdaságok ezen felül kétségtelenül felettébb szabályozottak is.
2. Az Evangelii Gaudium szerint veszélyesek azok az ideológiák, amelyek megtagadják a közjót képviselő állam jogát arra, hogy kontrollt gyakoroljon a gazdaság felett. Gregg ezzel nem vitázik, csak felhívja a figyelmet, hogy a szabad piacgazdaság hívei esetében erről szó sincs. Nem ugyanaz ugyanis elvetni a szabályozást, és kétségeket megfogalmazni annak hatékonyságával kapcsolatban.
3. Ferenc pápa kritizálja azokat is, akik szerint a piacgazdaság által biztosított gazdasági növekedés nagyobb igazságot hoz majd a világnak, ezt ugyanis eddig semmilyen tény nem támasztotta alá, így nem más, mint „naiv bizalom" azokban, akik a gazdasági hatalommal rendelkeznek. „Nem bízhatunk többé a piac láthatatlan erőiben és a láthatatlan kézben" ("We can no longer trust in the unseen forces and the invisible hand of the market"). Gregg szerint több sebből is vérzik a fenti gondolatmenet. Egyrészről mert a piacok megnyitása csökkentette a világméretű szegénységet, különösen Ázsiában. Másrészről senki nem állítja, hogy a piac önmagában elegendő a szegénység csökkentéséhez - kell például infrastruktúra, stabil kormányzat, jogállam, a „haverok" kapitalizmusának és a korrupciónak a visszaszorítása. Gregg felidézi, hogy az intézményi közgazdaságtan sok területen finomított azon a képen, miszerint a láthatatlan kéz mindent megold... (lásd például Edmund Phelps és Douglass North munkásságát).
4. Gregg szerint végül ki kell emelni a jövedelemelosztás kérdését. Ferenc pápa szerint igazságosabb elosztásra lenne szükség mind a társadalmakon belül, mind nemzetközi szinten, ez ugyanis a szegénység és az éhezés egyik fő oka. Gregg szerint a jövedelmek eloszlásáról lehet és kell is vitázni, de szerinte ezekből a vitákból épp az derül ki, hogy a szegénységet nem olyan könnyű csökkenteni, mint sokan hiszik. A külföldi segélyek például a tapasztalatok szerint nem alkalmasak erre.
Gregg írásában hangsúlyozza, hogy nem azt állítja, hogy Ferenc pápa minden kijelentése naiv, illetve téves, már csak azért sem, mert a buzdítás számos ponton kiáll a gazdasági szabadság és az ezt megtestesítő piac mellett, illetve hangsúlyozza a jóléti programok csak átmeneti válaszoknak tekinthetőek, a vállalkozás pedig társadalmilag hasznos ("noble vocation".)
Gregg szerint ezzel együtt a dokumentumba számos olyan állítás, feltételezés került, ami nem feltétlenül megalapozott - a pápa is érzi, hogy többen kritizálni fogják, ezt írja ugyanis: "If anyone feels offended by my words," (...) "I would respond that I speak them with affection and with the best of intentions, quite apart from any personal interest or political ideology".
Bár Gregg szerint ő nem érezte mindezeket támadásnak, de az bizonyos, hogy sokakat legalábbis gondolkodásra késztettek Ferenc pápa buzdító sorai.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Enged szorításából a svájci frank
Kiken segítettek a munkahelyvédelmi adókedvezmények?
Nyugdíj: az emberiség legnagyobb pilótajátéka!
Újra célkeresztbe kerülhet a forint?
Íme Európa talpra állításának kulcsa
Az egykulcsos adó nyertesei és vesztesei
