A ciprusi mentőcsomagba a betéteseknek is be kell szállniuk, amivel Brüsszel a válságkezelésben átlépte a Rubicont. Lesznek-e sorok az eurózóna bankjai előtt, és hitelesek-e a továbbiakban a kiszámíthatósággal kapcsolatos uniós ajánlások és kritikák?
Bekövetkezett, ami régóta várható volt, Ciprus külső segítségért folyamodott, hogy elkerülje a pénzügyi összeomlást. A meglepetés nem is ezen a ponton következett, hanem a feltételekben, az EU ezúttal ugyanis szokatlan szigorúsággal jelezte: csak akkor ad pénzt, ha a szigetország egyszeri illetéket vet ki a bankbetétekre. (Bővebben lásd "Veszélyes precedens Cipruson" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A bankbetétek megadóztatásának ötletét - amely első hallásra gigantikus öngólnak tűnik - az illetékesek azzal indokolják, hogy a túlzott méretűre duzzadt és részben adóelkerülésre optimalizált ciprusi bankrendszerben több milliárd eurónyi - elsősorban orosz - offshore pénz pihen, amely pénzek központi kimentését nehezen lehetne eladni az európai adófizetőknek.
Az elv érthető, félő ugyanakkor, hogy az EU ezzel veszélyes precedenst teremt, és azt sugallja: többé már a bankbetétek sincsenek biztonságban egyetlen eurózóna tagországban sem. A gond az, hogy ha ezt a betétesek is így látják, akkor megindulhat a pénzek kimenekítése, előbb csak Ciprusról, de később Spanyolországból, Olaszországból is, ami már az európai bankrendszer teljes összeomlásával fenyegetne.
Wolfgang Münchau, a The Financial Times publicistája rámutat, hogy az „egyszeri eset” hangsúlyozása itt most kevés lesz a pánikhangulat elkerülés érekében, a betétesek megnyugtatásához legalább arra lenne szükség, hogy a 100 ezer eurós értékhatár alatti betétek - ekkora summára érvényes a 2008-ban egységesen felemelt európai betétbiztosítás - mentesüljenek a különadó alól.
A szakember hangsúlyozza, hogy jelenleg teljesen racionális döntés minden egyes ciprusi bankbetétet átköltöztetni valamely német-holland-francia bankba, ami azonban könnyen láncreakciót indíthatna el az eurózónában. Egy esetleges bankpánik ugyanis hamar átterjedhetne a valódi rendszerkockázatot jelentő olasz-spanyol bankszektorra, mondván ha a ciprusi betéteket meg lehet adóztatni, akkor miért ne lehetne hasonló sarcot kivetni mondjuk a spanyol pénzekre is?
Az is érdekes fejlemény, hogy az EU vezetői több tagországot azért kritizáltak az utóbbi években, mert nem tartották elég kiszámíthatónak a helyi szinten követett gazdaságpolitkát és veszélyben érezték a jogbiztonságot. Kérdéses ugyanakor, hogy a ciprusi precedens után mennyire lesznek hitelesek a brüsszeli kritikák és ajánlások - hisz az EU a bankbetétek megadóztatásával olyan - mondjuk így - "unortodox" lépésre szánta magát, ami épp a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot zúzta szét, miközben az EU saját garanciális szabályait is félre dobta.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A gazdag költözik, a szegények maradnak?
Az új pápa és az IMF
Az IMF-csomag színe és fonákja
A világ legrejtélyesebb intézményei
Gyerekként kapni a svájcifrank-pofont
Nem kell félni a sok nyugdíjastól
