A világ legtitkosabb, legkevésbé transzparens intézményei a jegybankok - legalábbis egy ikonikus amerikai libertariánus gondolkodó szerint. Tény, hogy a monetáris politikát a jegybanki függetlenség miatt senki sem ellenőrzi, pedig nagyon sok pénzről van szó.
Állítsák meg, tolvaj! - egy rajtakapott betörő állítólag ezt a mondatot kiabálva menekülhet el a legtöbb eséllyel. Ehhez hasonlóan viselkednek a folyamatosan az inflációval riogató jegybankok is, legalábbis a fölöttébb kritikus libertariánus amerikai gondolkodó és közgazdász, Murray Rothbard szerint (lásd "Érinthetetlenség versus elszámoltathatóság a jegybankok esetében" című írásunkat a jobb oldali hasábban).
Az osztrák iskola neves képviselője 1995-ben hunyt el, de egyik fontos művét - The case against the Fed - újra elővette az amerikai Mises Institute. Rothbard alapvetően az amerikai jegybankkal, a Feddel foglalkozik ebben az írásában, de van egy pár olyan gondolata is, aminek Európában is lehet relevanciája.
Rothbard alapállítása szerint az amerikai állam legtitkosabb intézménye nem a CIA, vagy valamelyik másik titkosszolgálati szervezet, hanem a Federal Reserve, azaz az amerikai központi bank. A Fed ugyanis nem elszámoltatható, nincs valódi költségvetése, nem auditálják a beszámolóit, a monetáris politikát pedig végső soron senki nem képes ténylegesen ellenőrizni.
A szerző emlékeztet, hogy 1993-ban volt egy olyan előterjesztés, ami változtatott volna ezen a speciális státuszon, de - elsősorban a Fedet akkoriban irányító Alan Greenspannek köszönhetően - a tervezet elbukott. A jegybanki logikát elfogadó Clinton elnök szerint az indok az volt, hogy egy ilyen reform aláásta volna a Fedbe vetett piaci bizalmat. A központi bank tehát továbbra is fekete doboz maradt.
Rothbard szerint ez problémás, mert ellentétes a demokratikus állam alapeszményével. A jegybankárok véleménye általában az, hogy minden elszámoltathatósági és átláthatósági reform a jegybanki függetlenség elleni támadás, márpedig független jegybank nélkül nincs jól működő pénzügyi rendszer. Ezen a ponton lehet érdemes Európában is elgondolkodni Rothbard szavain, a jegybanki függetlenség eszméje ugyanis a világon sehol sem olyan erős, mint épp itt.
Kétségtelen, hogy a jegybanki függetlenség egy olyan erős előírássá vált, ami szinte példa nélküli a modern demokratikus rendszerek történetében, hisz nem nagyon van még egy olyan adófizetői pénzből fenntartott intézmény, amelyre ilyen kevés rálátása és befolyása lenne a polgárok közösségének. Az állam minden intézménye a köznek tartozik felelősséggel, kivétel egyedül a jegybank.
A központi bankok elszámoltathatatlanságát jellemzően arra vezetik vissza, hogy az gyakorlatilag politikai befolyást jelentene, ami lehetetlenné tenné, hogy a jegybank hatékonyan küzdjön az infláció ellen - a jegybanki függetlenség kimunkálói, Kydland és Prescott valószínűleg nem gondolta az 1970-es években, hogy az idő-inkonzisztencia probléma leírásával átírják a nyugati világ gazdaságpolitikai alapvetéseit és alapjaiban határozzák meg évtizedekre a gazdaságirányítás mindennapjait.
A jegybanki függetlenség logikája, hogy meg kell akadályozni a választások előtti monetáris lazítást, ez ugyanis rövid távon felpörgeti a gazdaságot, de hosszabb távon az árak emelkedését, instabilitást és recessziót hoz. Greenspan szavait átformálva: a jegybanki politikai elszámoltathatóságának hiánya nem magas ár azért, hogy ne a politikusok kezében legyen a monetáris gyeplő. Van, aki szerint azért mégis elég magas.
Rothbard szerint a jegybanki logikának egyetlen eleme van, ami igaz, mégpedig az, hogy az infláció monetáris jelenség - azaz ha az árak emelkednek, akkor az a pénzmennyiség túlzott növekedésére vezethető vissza. Mindebből az is következik, hogy a jegybankok egy olyan ellenséggel (a krónikus és perzisztens áremelkedéssel) küzdenek, aminek kialakulása alapvetően az ő felelősségük. „What we need is not a totally independent, all-powerful Fed; what we need is no Fed at all." - zárja a fölöttébb radikális gondolatsort Rothbard.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Gyerekként kapni a svájcifrank-pofont
Nem kell félni a sok nyugdíjastól
Nyugati nyugdíjhoz keleti növekedés?
Brüsszel téved, Magyarország fizet?
Bombabiznisz 1-2 forintosokból
Még több hipermarketet Magyarországra?
