Mi valójában az IMF? Pénzügyi mentőangyal, vagy a gonosz gazdag nagybácsi? Vagy egyszerre mind a kettő?
Az IMF a válság alatt kapott hideget-meleget, volt ahol üdvözölték, volt ahol ferde szemmel néztek rá. Addig jellemzően rendben van, hogy a Valutaalap pénzt ad a bajba jutott államoknak, de azzal már sokaknak baja van, hogy a demokratikusan megválasztott kormányok ellenében és így a polgárok akaratát felülírva feltételeket is szab.
A demokrácia-vitát félretéve felmerül a kérdés, hogy vajon az IMF jó receptet ír-e fel, illetve stabilizáló hatású-e, ha megszületik a megállapodás a valutaalaposokkal? Egyesek szerint még az is meglehet, hogy a Valutaalap pont a sokat kritizált „feltételekkel” ágyaz meg a következő válságnak, illetve hogy az IMF-jelenlét erősíti a pánikhangulatot, és robbantja ki a bankpánikot. (Bővebben lásd "IMF-programok hatása a pénzügyi stabilitásra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Ezeket a kérdéseket a szkeptikusok világszerte felvetették, és bár végleges válasz nincs (főleg, mert sokféle hatással kellene egyszerre számolni és ezeket valamiképp aggregálni, illetve mert maga az IMF is bevallotta, hogy évekig lejárt receptet írt fel), de egy friss kutatás szerint annyi bizonyos, hogy az IMF jelenléte egy országban csökkenti a bankválság és pénzügyi pánik kialakulásának esélyét.
A Università Politecnica delle Marche professzorai 1965 és 2010 között vizsgáltak meg 70 bankválságot és 455 IMF-megállapodást, és arra jutottak, hogy a megállapodások stabilizálják a bank- és pénzügyi rendszereket. Azt is kimutatták, hogy azokban az országokban, ahol a hitelkérelmek feltételeivel szemben engedékenyebbek a politikusok, még inkább csökkenthetők a bankválság kockázatai.
Hogy mi lehet ennek a logikája? Vélhetően az, hogy a bankszektor a bizalomra épül, és a hitre, hogy a betétesek és hitelezők visszakapják a pénzüket. Az IMF-jelenlét pedig ezt a bizalmat erősíti, azaz jelzi, hogy a Valutaalap pénzével stabilizálható a pénzügyi rendszer.
Ha igazuk van a kutatást lefolytató közgazdászoknak, akkor következtetésként le lehetne vonni, hogy baj esetén nincs más dolguk egy ország politikusainak, mint az IMF feltételeit elfogadva kérni annak gyors beavatkozását. Az IMF jön, pénzt ad, és a viharfellegek tovatűnnek. Egyszerűnek hangzik, már-már túl egyszerűnek… És ha a válságkezelés ilyen egyszerű, akkor vajon miért nem csinálja mindenki ezt? Le lehet-e tudni ezt a kérdést egyszerűen azzal, hogy a választási logika populizmusa az ok? Vagy esetleg az IMF-csomag esetében egy olyan trade-off szituációval szembesülünk, ahol racionális tere van a választásnak, a nemnek és az igennek is?
Pénzügyi stabilitás versus társadalmi stabilitás, hogy csak a legevidensebbet említsük... természetesen van olyan szintje a pénzügyi instabilitásnak, ami már társadalmi felfordulással is jár, de van olyan is, aminek ugyan vannak társadalmi költségei, de ezek ellentételezhetőek. A választási lehetőség ez utóbbi esetben állhat fenn...
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A világ legrejtélyesebb intézményei
Gyerekként kapni a svájcifrank-pofont
Nem kell félni a sok nyugdíjastól
Nyugati nyugdíjhoz keleti növekedés?
Brüsszel téved, Magyarország fizet?
Bombabiznisz 1-2 forintosokból
