A magyar felsőoktatás átalakításánál az is legyen fontos, hogy tudnak-e eleget a végzett hallgatók. Ha pedig nem, miért nem?
A magyar felsőoktatási rendszer a tapasztalatok szerint drága, fenntarthatatlan, és ami mindennél szomorúbb: olyan végzett hallgatókat bocsát ki, akik sokszor nem állják meg a helyüket a munkaerőpiacon. Vagyis az oktatás minősége nem elég jó (erről lásd a „Valóban csak a pénz számít a felsőoktatásban?” című cikkünket a jobb hasábban).
A felsőoktatás, az egyetemek és főiskolák minősége minden bizonnyal lehetne jobb, de kérdés, hogy miképp. Mik a fontos tényezők ebből a szempontból? Mitől lesz jobb vagy rosszabb egy-egy egyetemi képzés, egy-egy főiskolai szak. Móczár József fent említett tanulmánya szerint a magyar felsőoktatás színvonala azért romlott le, mert a rendszerváltás után az ország áttért a tömegoktatásra.
A megoldás ezért az lehetne, ha visszatérnénk ahhoz az amúgy más államokban is osztott alapelvhez, miszerint az államilag finanszírozott oktatást a legkiválóbb hazai egyetemeinkhez, a legtehetségesebb hallgatók képzéséhez rendelődjön. Az államilag finanszírozott felsőoktatás tehát legyen elitképzés, vagyis koncentrálódjon a kis létszámú, közel azonosan magas felkészültségű diákok oktatására.
Az oktatás minőségével kapcsolatos viták nem csak Magyarországon dúlnak, hanem például az Egyesült Államokban is – pedig ott van a világ topsikoláinak, topegyetemeinek nagy többsége. Paul E. Peterson, a Harvard professzora épp a minap jelentetett meg egy kisebb tanulmányt ezzel a témával kapcsolatban. Peterson cikke már egy válasz volt Helen F. Laddnak a cikkére, aki a Broader Bolder Approach (BBA) ismert képviselője és vezetője a tengerentúlon.
A vita nagyon röviden arról szól, hogy vajon miképp lehet emelni az amerikai oktatás színvonalát (a magyar helyzettel kapcsolatos párhuzamok levonása előtt érdemes rögzíteni, hogy nem a felsőoktatásét, hanem az oktatásét általában). A BBA hívei szerint a teljesítmény a családi jövedelem függvénye, így a lemaradást azzal lehet csökkenteni, ha emeljük (egymáshoz közelítjük) a családok jövedelmét, és olyan szolgáltatásokat nyújtunk, amelyek az iskolán kívüli időszakra vonatkoznak (például nyári táborok).
Peterson szerint ezzel szemben azt állítja, hogy bőven nem ez a legfontosabb szempont és oksági kapcsolat. Ugyanilyen fontos a család képzettségi-kulturális háttere, az hogy a szülők együtt élnek-e, vagy elváltak, illetve hogy az anya dohányzott-e a terhesség alatt. A Harvard professzora épp a fentiek miatt elveti a BBA receptjét, és azt állítja: jó eredményekhez mindenekelőtt jó iskolák kellenek.
Ezt talán Magyarországon is érdemes megjegyezni, akár a felsőoktatás átalakításával kapcsolatban is.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Hurkot tett a saját nyakára az EU?
Jó adottságok, gyászos rögvalóság
Mindent bezsebelnek a gazdagok
Magyarország lerobbant
Hogyan nem adóznak a nagyok?
Kína befordult a célegyenesbe
______________________________________________________________
