Pénzügyi Szemle Online Blog

Elege van a felelőtlen pénznyomtatásból? Térjen vissza az aranystandardhoz!

Az amerikai republikánus párt egy ún. aranybizottság felállítását szorgalmazza, melynek egyik feladata az lenne, hogy megvizsgálja az 1970-es években beszüntetett aranystandard rendszer visszaállításának lehetőségét. (Bővebben lásd "Vezessük vissza az aranystandard rendszerét?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A rendszer lényege, hogy a dollár árfolyamát az aranyhoz kötnék, így a jegybank többé már nem nyomtathatna kedvére a zöldhasúból. Stabilabb lenne a dollárárfolyam, csökkenhetne az infláció és véget lehetne vetni a sehova sem vezető felelőtlen pénznyomdának – hangsúlyozzák az aranystandard visszaállítását szorgalmazók.

Az ellenzők ugyanakkor rámutatnak, hogy az aranystandard pont a merevsége miatt vált életképtelenné, ha ugyanis az árfolyamok kötöttek, akkor a hirtelen jövő gazdasági sokkokra a jegybank nem tud hatékonyan válaszolni.

Bárkinek is lesz igaza, a történet egyik fontos tanulsága, hogy a pénzpiacokon sincs új a nap alatt. A folyamatokat egyfajta ciklikusság jellemzi, a gazdaságpolitikusok pedig időről-időre visszatérnek a korábban már kipróbált megoldásokhoz.

Aggasztó a szünet nélkül növekvő pénzmennyiség, és a fedezetlen papírpénz értékvesztése? Megoldásként be lehet vezetni egy kötöttebb rendszert, melynek azonban ugyanúgy meglesznek a hátulütői, mint a jelen pénzrendszernek. Visszavezetik - ha egyáltalán -, egy ideig jól működik, végül 20-30-40 év múlva egy hasonló pénzügyi válság után szakítanak vele. Érdekes időszak lenne, ez az egy biztos…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mennyi az annyi?

Megtörhet a 16 éves átok

Ezért buktuk be a frankhiteleket

Adózzanak többet a cégvezetők?

Mindent felboríthatnak a nyugdíjasok

Emeljük meg a minimálbért!

Mindenki a németekben bízik, de mi lesz, ha ők is bajba kerülnek?

Németország vagy már recesszióban van, vagy hamarosan abban lesz – legalábbis így látja az egyik legnagyobb független kutatási tanácsadócég, a GaveKal vezetője, Charles Gave (cikkünket lásd a jobb hasábban).

Gave szerint számos jele van annak, hogy a német gazdaság teljesítménye is negatívba fordul, és ezek közül ki kell emelni a gazdasági előrejelzéseket számszerűsítő Ifo indexet, amely ismét azokat a szinteket súrolja, amelyek a tapasztalatok szerint recessziós időket jelentenek.

A kutató szerint 1993 óta Németország négy alkalommal süllyedt recesszióba, és mindezen időszakra jellemző volt, hogy a megelőző 12 hónapban legalább 6 ponttal esett az Ifo üzleti várakozások indexe.

Mit jelent mindez? Németországban jó eséllyel visszaesnek majd a beruházások és a nettó export is, miközben a közösségi és a magánfogyasztás akár stagnálhat is. Egy visszafogott német recessziónak ezzel együtt feltehetően nagy hatása lesz az egész európai kontinensre. Gave szerint Franciaország és Olaszország lesznek a nagy vesztesek, a német import visszaesése ugyanis ezeket a gazdaságokat érinti majd elsősorban.

Miután a francia és az olasz gazdaság versenyképessége szerényebb a németnél, így a német fogyasztási kereslet esetleges visszaesése különösen érzékenyen érinti majd a német piacra beszállítókat.

Ez magyar szempontból sem különösebben jó hír… Főleg, hogy Gave szerint ha nincs csodamegoldás az euró bajaira, akkor a recesszió súlyosbodhat, ami idővel jó eséllyel az eurózóna széteséséhez vezet majd.

A vásárlók nem túl jók matekból és nem is gondolkodnak - legalábbis erre utalnak azok a trükkök, amiket a boltosok használnak, állítólag elég hatékonyan.

Íme a magatartástudományi és pszichológiai elemekre épülő lista, amit a The Atlantic állított össze ("Vásárlás és a matematika csődje" című cikkünket lásd a jobb hasábban).

1. Az emberek mindig szeretnek valami pluszt kapni, így általában nem az árleszállítások jönnek be, hanem a „többet kapsz a pénzedért” kampányok. Olcsóbb kávé helyett extrakávé ugyanannyiért!

2. Az elsőként látott árak sokakat befolyásolnak, így például egy irreálisan drága, több százezer forintos táska után egy pár tízezer forintos óra is viszonylag jó boltnak tűnik. Pedig ugye…

3. Az emberek irtóznak a szélsőségektől, azaz nem szeretjük, ha meglopva érezzük magunkat, de azt sem, ha valami „túl olcsó”. Számos kísérlet bizonyítja, hogy a fogyasztás nagyban függ attól, milyen árkörnyezetben kínál a bolt egy adott terméket – jellemzően sem a legdrágább, sem a legolcsóbb termékek nem mennek jól, de a középre pozícionált termék annál jobban.

4. Mindenki szereti a sztorikat és az igazolásokat. A termékek valódi árát nem tudjuk meghatározni, de szükségünk van olyan magyarázatokra, amikkel meg tudjuk magyarázni magunknak, hogy ezt vagy azt miért vettünk meg épp annyiért, amennyiért. Ilyen sztori lehet például az egyértelmű árdifferencia – mondjuk ha a boltos a polcon az eladni kívánt termék mellé odatesz egy hasonló, de jóval drágább modellt.

5. Gyakran elég grafikai elemekkel felhívni a figyelmet egyes ételekre egy étterem étlapján, és máris biztos lehet benne a leleményes tulajdonos, hogy felpörög a fogyasztás. Ha egy színes képpel illusztrált, bekeretezett, illetve egy méregdrága termék mellett elhelyezett fogást látunk, biztosak lehetünk abban, hogy nagy rajta a nyereség.

6. Az emberek érzelmek által irányított lények, így szinte bármit megvesznek, ha valamiért úgy gondolják, hogy a termék olcsóbb, mint amennyit ér. Ha pedig úgy érezzük átvertek, akkor is kikészülünk, ha amúgy jó az üzlet.

7. Ha az ember stresszes, ha fáradt, ha kevés az ideje, akkor nagyobb eséllyel vesz meg értelmetlen dolgokat viszonylag drágán. Különösen igaz ez, ha az ember fiatal és ivott is.

8. Senki sem szereti a váratlan és kiegészítő jellegű kifizetéseket, így hajlandóak vagyunk egy kicsit többet fizetni például bérletekért, előfizetésekért – így ugyanis egy évben csak egyszer kell fizetnünk, a többi pedig mintha ingyen lenne…

9. Odavagyunk a visszafizetésekért és a szavatosságért – az elsőért azért, mert örömforrás azt tapasztalni, hogy pénzt kapunk a költésért, a másodikért pedig azért, mert jóleső érzés, ha azt mondhatjuk: van valamim, amivel kapcsolatban nem kell aggódnom soha már!

10. Mindennél jobban szeretjük a „9”-es számot. Egyes felmérések szerint a kiskereskedelmi árak mintegy kétharmada 9-essel végződik. A 9-esre végződő ár ugyanis azt üzeni: itt valami leértékelés van, ez a termék olcsó!

11. Egy a fontos, az igazságosság – állítólag ez mozgatja a vásárlókat, akik végső soron nem tudják, mi mennyit ér. Az árat tehát elsősorban vizuális hatások, a kiváltott érzések, összehasonlítások és a felállított aránypárok határozzák meg.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Megtörhet a 16 éves átok

Ezért buktuk be a frankhiteleket

Adózzanak többet a cégvezetők?

Mindent felboríthatnak a nyugdíjasok

Emeljük meg a minimálbért!

Börtönbe a csaló bankárokkal?

Most akkor mekkora a fiatalok munkanélküliségi rátája? 50 százalék, vagy 15-20 százalék?

„A spanyol és görög fiatalok körében mért munkanélküliség 50 százalékra emelkedett!" - ezzel a hírrel az elmúlt hónapokban több ízben is találkozhattunk, és joggal érezhettük, hogy a fiatalok tömeges munkanélküliségének talán még a jelen válságnál is súlyosabb társadalmi/gazdasági hatásai lehetnek hosszú távon. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Érdemes ugyanakkor a számok mögé nézni - hangsúlyozza Steven Hill, közgazdász -, az 50 százalék ugyanis egy torz statisztika eredménye, a valós munkanélküliségi adatok pedig valójában 15-20 százalék körül mozognak az említett országokban.

Az 50 százalék, azaz a hivatalos munkanélküliségi mutató ugyanis úgy jön ki, hogy a 16-24 év közötti munkanélküliek számát elosztják a munkaerőpiacon jelen lévő fiatalok számával. A gond csak az, hogy például a tanulmányaikat végzők nem is részei a munkaerőpiacnak, hisz se nem dolgoznak, se nem keresnek munkát.

Gyors példa: egy országban él 100 fiatal, akik közül 50-en főiskolán/egyetemen tanulnak, 40-en dolgoznak, 10-en munkát keresnek. A hivatalos munkanélküliségi adat ebben az országban nem 10/100, azaz 10 százalék lesz, hanem 10/50, azaz 20 százalék. A számításból ugyanis kiesnek azok, akik tanulnak, és nem részei a munkaerőpiacnak. Tehát annál magasabb a fiatalok körében mért munkanélküliségi mutató, minél többen tanulnak.

Ennél a számításnál sokkal hitelesebb képet ad az ún. „fiatal munkanélküliek aránya" (youth unemployment ratio), amely számításba veszi a tanulókat is, azaz a munkanélküli fiatalok számát osztja el a 16-24 éves fiatalok teljes számával. Ez alapján a mutató alapján Spanyolországban 19, Görögországban 13, az eurózóna egészében pedig 8,7 százalék jön ki.

Kétségtelen, hogy ezek az értékek is magasak, de azért annyira talán nem, hogy társadalmi katasztrófát kellene vizionálni. Legalábbis Steven Hill szerint...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Megtörhet a 16 éves átok

Ezért buktuk be a frankhiteleket

Adózzanak többet a cégvezetők?

Mindent felboríthatnak a nyugdíjasok

Emeljük meg a minimálbért!

Börtönbe a csaló bankárokkal?

A kormány várakozásai szerint jövőre megtörhet a 16 éves átok, és a japán gazdaság végre valahára kikászálódhat a deflációs spirálból.

Az elemzők 2013-ban 0,2 százalékos inflációval, és 1,7 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak, ami azt jelenti, hogy a másfél évtizedes deflációs dagonyát követően Japán ismét egészséges növekedési pályára léphet. Az üveggömbök 2014-ben már 0,5 százalékos inflációt jósolnak, azaz ha minden igaz, nem egyszeri inflációs évről van szó. (Bővebben lásd "Japán: deflációból ki, adósságválságba be" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)

(A defláció, azaz az árak tartós csökkenése azért veszélyes, mert hosszú évekre leállítja a gazdasági növekedést, hiszen ha az árak lefelé tartanak, akkor nem érdemes vásárolni, beruházni, fejleszteni.)

És hogy ez miért érdekes? Japán az 1980-as években korábban soha nem látott gazdasági fellendülést élt át, a gazdaság szárnyalt, a tőzsde valósággal felrobbant, és a hitelboomnak köszönhetően az ingatlanárak elszálltak. A történet azonban szomorú véget ért, kiderült ugyanis, hogy jókora légvár, azaz gazdasági buborék épült Japánban, ami az 1990-es évek elején ki is durrant.

Amilyen gyors volt a fellendülés, olyan hirtelen indult meg a lejtőn a teljes gazdaság, az ingatlanárak és a tőzsde összeomlottak, hemzsegtek a rossz hitelek, a gazdaság recesszióba süllyedt, amit hosszú évekig elhúzódó hitelleépítés, hitelundor, stagnáló gazdaság és defláció követett.

Mindez 16 éve kezdődött, és ha hinni lehet a híreknek, akkor valamikor most, azaz másfél évtizeddel később kezd ismét egészséges képet festeni a japán gazdaság. Mindez azért is aggasztó, mert az eurózónában hasonló, bár intenzitásában azért a japántól elmaradó hitelbuborékot fájtak, azaz félő, hogy ha nem is másfél évtizedig, de azért jó néhány évig Európa is a stagnáló gazdaságra, sőt egyes országokban még akár deflációra is lehet számítani.

Egy hitelbuborék sajnos csak hosszú évek alatt ereszt le teljesen, ezt a devizahitelek bedőlését követően Magyarországon is kénytelenek vagyunk megtapasztalni…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Ezért buktuk be a frankhiteleket

Adózzanak többet a cégvezetők?

Mindent felboríthatnak a nyugdíjasok

Emeljük meg a minimálbért!

Börtönbe a csaló bankárokkal?

Veszélyben a közalkalmazotti nyugdíjak?

Így utólag teljesen egyértelműnek tűnik, hogy miért tört ki, és miért vált ilyen pusztítóvá a pénzügyi válság. Kérdésként felmerül, hogy akkor előre miért nem lehetett sejteni a bajt, és miért nem lehetet megtenni a szükséges lépéseket.

A kérdésfelvetés természetesen jókora naivitást tükröz, különösen annak fényében, hogy az elmúlt bő 200 évben mintegy 250 esetben került sor államcsődre a világ valamely országában. Csak az Egyesült Államokban az 1982-1992 közötti évtizedben 2270 bank ment csődbe. A számokból is világosan látszik, hogy az emberiség valahogy nem akar tanulni a hibákból, és hiába a modern technológia, a szuperszámítógépek, az internet, a Nobel-díjas közgazdászok, a válságok időről-időre padlóra küldik a gazdaságokat. (Bővebben lásd "A Nobel-díjas közgazdász sem tévedhetetlen" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A jó hír az, hogy eddig egyetlen válság sem hozott „világvégét”, a rossz hír az, hogy a jövőben sem fogjuk tudni megakadályozni a krízisek kirobbanását.

És hogy miért nem? Alex J. Pollock, az American Enterprise Institute kutatóintézet közgazdásza hangsúlyozza, hogy bár a pénzügyi rendszereket képzett és intelligens szakemberek „rakják össze”, már egyetlen apró hiba, vagy kiskapu is elég ahhoz, hogy egy elkerülhetetlenül válsággal végződő folyamat elinduljon.

Itt van például a spanyol ingatlanbuborék esete, amely azért alakulhatott ki, mert Spanyolország eurózóna tagságával hirtelen leesetek a kamatok, és az olcsó banki forrásokból boldog-boldogtalannak megérte ingatlanba fektetni. Ugyancsak jó példa a magyar devizahitelezés esete, amely azért válhatott ennyire népszerűvé, mert a frank kamata sokkal alacsonyabb volt, mint a forinté.

Minden válságot valami hasonló, esetleg kezdetben aprónak tűnő változás indít el, és ahogy Alex J. Pollock fogalmaz: „Bár minden összeomlás után megtanuljuk a leckét, ez nem jelenti azt, hogy a következő válságot meg tudnánk előzni.”

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mindent felboríthatnak a nyugdíjasok

Emeljük meg a minimálbért!

Börtönbe a csaló bankárokkal?

Veszélyben a közalkalmazotti nyugdíjak?

Csakis így menthető meg az euró

Mintha OTP-t venne a magyar állam

Több mint 30 milliárd dollárjába kerülnek az USA költségvetésének a vállalatvezetők béren felüli juttatásai.

A vállalati vezetők rendes fizetésen felüli bónuszai és részvényjuttatásai 2007 és 2010 között a fizetésnél jóval kedvezőbb adózási feltételeknek köszönhetően mintegy 30 milliárd dollárnyi – közel 7000 milliárd forint – adóbevétel-kiesést okoztak az Egyesült Államok költségvetésének. (Bővebben lásd "USA: 30 milliárdba kerülnek a cégvezetők az államnak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A részvénytársaságok elnökei és vezérigazgatói teljesen érthető okokból a lehető legoptimálisabb adózási feltételekre törekszenek, és a fizetéseket valamint a különböző béren felüli juttatásokat úgy állapítják meg, hogy a lehető legtöbb maradjon a zsebben, és lehetőleg minél kevesebb menjen a közösbe.

Az elmúlt hónapokban azonban feltűnően sok elemzés jelent meg az amerikai jövedelmi egyenlőtlenségekről, melyek sorába a vezérigazgatók béren felüli juttatásainak „szorija” is tökéletesen beleillik. Bár a figyelmet igencsak leköti az elnökválasztás, egyre inkább úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb gazdaságában elkerülhetetlen a jövedelmi különbségek csökkentése.

A gazdagok jó eséllyel számíthatnak a Bush-adminisztráció által megadott adókedvezmények részbeni vagy teljes visszavételére, a vállalatvezetők megemelt adókulcsokra, a vállalatok pedig a minimálbérek fokozatos emelésére. A kérdés már csak az, hogy a pénzügyi lobbi ezekből a változtatásokból mennyit „enged át”, tovább az, hogy egy esetleges kormányváltás milyen fordulatokat hoz ezen a téren.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mindent felboríthatnak a nyugdíjasok

Emeljük meg a minimálbért!

Börtönbe a csaló bankárokkal?

Veszélyben a közalkalmazotti nyugdíjak?

Csakis így menthető meg az euró

Mintha OTP-t venne a magyar állam

A professzor szerint Spanyolország és Olaszország is talpon marad, az eurózóna pedig egyben tartható.

Az elmúlt hetekben csitultak az eurózóna válságával kapcsolatos aggodalmak, a befektetők pedig egyelőre bizalmat szavaztak a két fókuszban lévő gazdaságnak: Olaszországnak és Spanyolországnak. Szinte biztosra vehetjük, hogy az európai krízisnek lesznek még fellángolásai, a nagy kérdés mégis az, hogy hosszú távon az említett két ország talpon tud-e maradni. (Bővebben lásd "Nem lesz olasz/spanyol csőd" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az elmúlt hónapokban százával olvashattunk olyan elemzéseket, melyek azt taglalták, hogy a fizetési övezet miért fog összeomlani, most mégis érdemes figyelmet szentelni egy tanulmánynak, mely bár Kánaánt nem ígér, fenntartható adósságpályát azonban igen.

Az első pillantásra talán optimistának tűnő elemzésében William R. Cline, a Peterson Institute közgazdásza hangsúlyozza, hogy a legvalószínűbb esemény az a következő évtizedben, hogy mind Spanyolország, mind Olaszország képes lesz menedzselni tetemes adósságállományát, és egyik ország sem kényszerül görög mintára csődöt jelenteni.

A szakember – aki az adósságválságok szakértőjeként ismert - több szcenáriót is megvizsgált, melyek közül a legvalószínűbb azt mutatja, hogy a spanyol államadósság 2020-ban a GDP 90 százaléka, míg az olasz adósság 110 százalék körül lehet majd. Egy fejlett gazdaság számára mindkét adósságszint bőven fenntartható, különösen úgy, hogy a közgazdász szerint az valószínűsíthető, hogy az eurózóna fennmarad.

Az, hogy nehéz időszak következik Európában, szinte biztosnak tűnik, jó eséllyel látunk még válsághullámokat, bankmentést, kötvénypiaci pánikot, hosszú távon azonban kezelhetőnek tűnik a válság. Legalábbis így látja a Peterson Institute közgazdásza. Reméljük, nem téved az üveggömb…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mindent felboríthatnak a nyugdíjasok

Emeljük meg a minimálbért!

Börtönbe a csaló bankárokkal?

Veszélyben a közalkalmazotti nyugdíjak?

Csakis így menthető meg az euró

Mintha OTP-t venne a magyar állam

Van egy ország, melynek adóssága már a GDP 200 százalékát is meghaladja, a vesztét pedig a nyugdíjasok jelenthetik.

A japán államadósság már bőven meghaladja a GDP 200 százalékát - ez világrekord -, miközben az adóbevételek az állami kiadások felét sem fedezik. Eközben a japánok az egyik legkevesebb adót fizetik a fejlett világban, az állampapír piaci hozamok pedig történelmi mélyponton, 1,0 százalék alatt vannak. Hogy lehet az, hogy a japán gazdaság még nem omlott össze? (Bővebben lásd "Így orvosolhatók a japán adóssággondok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kétségtelen, hogy a japán adósság az egyik legérdekesebb sztori lehet hosszabb távon, rövid távon azonban egyelőre nincs ok az aggodalomra. Ennek első számú oka az, hogy a távol-keleti ország által kibocsátott adósság mintegy 93 százalékát japánok finanszírozzák – a lakosság, a vállalatok és maga a jegybank -, ők pedig még szinte 0 százalék mellett is odaadják a pénzüket az államnak.

Amíg a szorgos japánok dolgoznak, megtakarítanak, a pénzüket pedig szinte kérdés nélkül kölcsön adják a költekező államnak, addig nincs is baj. Kérdés, hogy meddig működhet mindez. Az egyensúlyt az elöregedő társadalom bonthatja meg, egészen pontosan az, ha a dolgozók tömegével vonulnak nyugdíjba, és kezdik el felélni megtakarításaikat, azaz visszakérni az államnak adott kölcsönöket.

Ez az idő pedig lassan eljön, a 65 év felettiek aránya ugyanis az elmúlt húsz évben megduplázódott, és elérte a 23 százalékot, miközben ez az arány Európában 16, az Egyesült Államokban pedig mindössze 13 százalék.

Érdekes kérdés, hogy mi lesz akkor, ha az egyre csökkenő arányú dolgozók már képtelenek lesznek eltartani egyszerre a túlköltekező államot és az egyre növekvő arányú nyugdíjasokat. Adóemelés és az államcsőd éppúgy benne van a pakliban, mint a jegybanki pénznyomda, egy valami ugyanakkor biztosra vehető: a japánok nem fognak görög mintára utcára vonulni és gyújtogatni…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Emeljük meg a minimálbért!

Börtönbe a csaló bankárokkal?

Veszélyben a közalkalmazotti nyugdíjak?

Csakis így menthető meg az euró

Mintha OTP-t venne a magyar állam

Fizessenek többet a gazdagok?

A magasabb minimálbér enyhíthetne a jövedelmi különbségeken, növelhetné a GDP-t és plusz munkahelyeket teremthetne. De azért csak óvatosan…

A jelenlegi óránkénti 7,25 dollárról 2014-re három lépésben 9,80 dollárra emelnék a minimálbért az Egyesült Államokban. A lépés mintegy 28 millió amerikai dolgozót érintene, akik ez alatt az időszak alatt összesen 40 milliárd dollárnyi plusz fizetést kapnának. (Bővebben lásd "Érdemes emelni a minimálbért?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy kutatás szerint a lépéssel csökkenthető lenne a lassan nyomasztóvá váló szakadék a gazdagok és a szegények között, nem mellékesen növekedne a GDP, és létrejönne legalább 100 ezer új munkahely.

A három éve stagnáló minimálbér, a magas munkanélküliség és a növekvő jövedelmi különbségeket látva érthetetlennek tűnhet, hogy miért nem került sor eddig a minimálbér emelésére. Közgazdászok válaszként hangsúlyozzák, hogy a minimálbér emelése nem minden esetben szolgálja a dolgozók érdekeit. Ha ugyanis „túl magas” a legalacsonyabb fizetés, akkor a munkáltatók elbocsátásokkal, részmunkaidős foglalkoztatással válaszolhatnak az emelésre, arról nem is beszélve, hogy ilyen esetekben a feketegazdaság is erősödhet.

A minimálbér „ész nélküli” emelése tehát nem hogy javíthat, de egyenesen ronthat a munkaerőpiaci képen, az USA-ban azonban jelenleg a termelékenységhez képest annyira alacsony a minimálbér, a vállalatok pedig annyira hatékonyan működnek, hogy simán kigazdálkodják majd a plusz terheket.

Kíváncsian várjuk, hogy hogyan alakul a tengerentúli minimálbér sorsa, és ha valóban megtörténik az emelés, annak milyen hatása lesz a munkaerőpiacra. A történet különösen annak fényében érdekes, hogy Magyarországon is folyamatosan terítéken van a minimálbér emelése…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Börtönbe a csaló bankárokkal?

Veszélyben a közalkalmazotti nyugdíjak?

Csakis így menthető meg az euró

Mintha OTP-t venne a magyar állam

Fizessenek többet a gazdagok?

Még megszorítást, még inflációt!