Pénzügyi Szemle Online Blog

Az amerikai jegybank ismét beindíthatja a pénznyomdát, de nem az inflációtól kell félni, hanem pont ellenkezőleg, az infláció hiányától.

Befektetők és közgazdászok hetek óta a Fed elnökének Jackson Hole-i nyilatkozatára vártak, mondván Ben Bernanke most talán bejelenti az amerikai pénznyomda harmadik körét. Bejelentés ugyan nem történt a múlt hét pénteki eseményen, a jegybankár azonban szépen előkészítette a terepet, egyértelművé téve, hogy ha a gazdaság állapota úgy kívánja, akkor egy percig sem fognak habozni. (Bővebben lásd "Közel a deflációs zónához az USA" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Infláció alakulása az Egyesült Államokban

Oka mindenesetre lenne a jegybanknak élénkíteni – a munkanélküliség magas, a gazdasági növekedés pedig lassú -, a kérdés ugyanakkor továbbra is az, hogy feltétlenül jó ötlet-e szünet nélkül üzemeltetni a pénznyomdát. A szkeptikusok ugyanis azért aggódnak, hogy a jegybank által kinyomtatott dollár milliárdok előbb-utóbb fel fogják pörgetni az inflációt, és el fogják értékteleníteni a dollárt, míg nem az „agyon nyomtatott” zöldhasú már fabatkát sem fog érni.

A félelmekkel ellentétben ugyanakkor az eddigi pénznyomda körök éppen azt mutatták, hogy a Fed épp akkor lép akcióba, amikor az infláció lassul - lásd a fönti grafikont -, azaz az amerikai jegybank jelenleg nem az infláció, hanem épp annak hiánya ellen küzd. Az inflációnál ugyanis sokkal-sokkal rosszabb a defláció, azaz ha az árak kitartóan csökkennek. Ekkor ugyanis a gazdasági szereplőknek nem éri meg pénzt költeniük, hiszen ha jövőre valami olcsóbb lesz mint most, akkor érdemes kivárni. Ekkor a beruházások elmaradnak, a lakosság tartalékol, és a gazdaság szépen lassan leáll.

A defláció szellemétől például a japánok már több mint egy évtizede küzdenek, és minthogy ingatlanbuborékok és hitelválságok után könnyen deflációs spirálba tud süllyedni egy gazdaság, a Fednél sem árt résen lenni. Közgazdászok szerint mindezek alapján egy valami biztosra vehető: amíg a defláció szelleme kísért az USA-ban, addig a jegybankárok nem hagyják pihenni a nyomdagépeket.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

A gatyánk is rámegy a demokráciára?

Miért szenvednek a magyar cégek?

Kaszálnak a bűnözők

Német népszavazás az EU-ról?

Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok

Vissza az aranyhoz!

A jövőbe fektetni mindig a legjobb üzlet, Európa mégis kínosan keveset költ kutatás-fejlesztésre. Hogy lesz ebből gyors talpra állás?

Kutatás és fejlesztés, két szó, amely egy gazdaság hosszú távú növekedési lehetőségeit meghatározza. Ha a cégek új technológiákat/megoldásokat dolgoznak ki, az a jövőben beruházásokat, munkahelyeket, növekedést, jövedelmet és az egész gazdaságon végigfutó fellendülést hoz. A hosszú távú siker érdekében létfontosságú, hogy egy gazdaság milliárdokat költsön kutatásra, még akkor is, ha az eredmények csak hosszú évek múltán jelentkeznek. (Bővebben lásd "Többet kellene K+F-re költeni" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy brit kutatók által készített elemzés egyértelműen kimutatta, hogy annál jobbak egy ország hosszú távú növekedési kilátásai, minél többet költ kutatás/fejlesztésre.

Nem véletlen, hogy a válságot követően a legnagyobb költők – USA, Dél-Korea, Németország, Japán – jóval gyorsabban állnak talpra, mint például a mindössze a GDP 1,0-1,5 százalékát költő spanyolok vagy olaszok. Kétségtelen, hogy ezekben az országokban az adósságválság a legégetőbb probléma, de ha a magasabb K+F költésnek köszönhetően lenne gazdasági növekedés, akkor azért jóval könnyebb lenne…

Az EU mindenesetre a K+F kiadásokat 2020-ra a GDP 3,0 százalékára kívánja emelni a jelenlegi közel 2,0 százalékról, ami hosszú távon mindenképp pozitív, a már említett brit kutatók szerint ugyanakkor még az USA által elköltött 3,0 százalék is megközelítőleg fele az optimális szintnek.

Magyarországnak is van hova fejlődnie ezen a téren, ha ugyanakkor a terveket sikerül teljesíteni - a legjobb ösztönző a K+F kiadások után elszámolható adókedvezmény -, és 2020-ban a K+F költés a jelenlegi 1,2 százalékról megközelítené a GDP 2,0 százalékát, az jelentősen javíthatná a gazdaság jövőbeli növekedési kilátásait. Bízzunk benne, hogy így lesz.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Miért szenvednek a magyar cégek?

Kaszálnak a bűnözők

Német népszavazás az EU-ról?

Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok

Vissza az aranyhoz!

Így húznak csőbe a boltok

Hurrikánok, Izrael-Irán közti konfliktus, pénznyomda, amerikai elnökválasztás, Kínai padlófék – izgalmas időszak vár az olajra, annyi szent.

Érdekes pályát írt le az olajár idén, az év elején még 110 dollár fölött is megforduló amerikai WTI olaj árfolyama júniusban 80 dollár alá bukott, majd augusztus végére ismét megközelítette a 100 dollárt.

Szakemberek szerint a pénzpiacokon az egyik legbizonytalanabb jövőkép épp az olajé, miután egyszerre több olyan kockázati tényező is van a piacon, ami akár egymagában is képes lenne jelentős elmozdulást kiváltani. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Itt van mindjárt a hurrikánszezon, melynek legfrissebb szereplője, az Isaac névre keresztelt trópusi vihar fenyegetése több dollárral emelte meg az energiahordozó árfolyamát. Szintén a további emelkedés irányába mutat az Izrael és Irán közötti konfliktus - emlékezzünk csak az észak-afrikai harcok által keltett hirtelen árfolyam emelkedésre -, vagy az amerikai jegybanktól várt QE3, azaz a pénznyomda harmadik köre.

Az olajár esése mellett is vannak ugyanakkor komoly érvek, elsőként a kínai gazdaság esetleges megtorpanását érdemes hangsúlyozni, de itt van az említett QE3 elmaradásának lehetősége is. Szintén csökkentheti az árakat, ha a választásokra készülő Obama elnök egy taktikai húzással felhasználja a készleten lévő tartalékokat, ezzel szerezve néhány jó pontot az alacsonyabb benzinárért imádkozó választóknál. De ha már USA, érdemes megemlíteni az ütemesen emelkedő amerikai kitermelést is, ami hosszú távon ugyancsak az áremelkedés gátja lehet.

Mindezen tényezők borítékolják az izgalmas időszakot az olaj piacán, ami áttételesen mindennapjainkra is hatással lesz, elég csak a hetente változó benzinárra, vagy az inflációs kilátásokra gondolni.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Miért szenvednek a magyar cégek?

Kaszálnak a bűnözők

Német népszavazás az EU-ról?

Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok

Vissza az aranyhoz!

Így húznak csőbe a boltok

Megvan a hosszú távú megoldás az eurózóna bajaira: a német áraknak és béreknek a spanyolénál gyorsabb ütemben kell nőniük.

Az eurózóna jelenleg számos problémával küzd, melyek többsége arra vezethető vissza, hogy az azonos pénzt használó országok az elmúlt 10 évben más-más fejlődési utat követtek. A spanyol árak és bérek például gyorsabb ütemben nőttek mint a német mutatók, ami oda vezetett, hogy a spanyol gazdaság ma már nem hatékony, és így nem tud versenyezni a némettel. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

A különbségeknek így vagy úgy de ki kell egyenlítődniük. Minthogy az országok ugyanazt a pénzt használják, a spanyol deviza leértékelése nem képzelhető el – ez lenne a gyors megoldás -, így nem marad más út, mint hogy a német árak és bérek a következő években a spanyolénál gyorsabb ütemben emelkedjenek. Lényegében ugyanazt a folyamatot kell végigjárni, mint az elmúlt tíz évben, csak ellenkező előjellel.

Kemal Dervis és Javier Solana, korábbi török és spanyol miniszterek egyenesen azt javasolják – tartva magukat ahhoz, hogy az eurózónát egyben kel tartani -, hogy az eurózóna engedjen meg az eddigieknél magasabb inflációt a következő években. Szerintük a jelenlegi 2,0 százalékos inflációs cél nyugodtan felemelhető lenne 3,5 százalékra az eurózónában, aminél a németek még egy kicsit magasabb, akár 4,0 százalékos inflációt is megengedhetnének.

Eközben a spanyolok mondjuk 1-2 százalékos inflációval működnének, azaz a német árak – és a bérek is! – a spanyolnál évente 2-3 százalékkal gyorsabban emelkednének. Így, ha nem is máról holnapra, de kiegyenlíthetők lennének az országok közti különbségek, és szépen lassan csökkennének az eurózónát fenyegető feszültségek.

Végülis logikus, hogy ha egy egyensúlytalanság közel egy évtizedig épül, akkor a feloldásához is hosszú évek kellenek…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Miért szenvednek a magyar cégek?

Kaszálnak a bűnözők

Német népszavazás az EU-ról?

Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok

Vissza az aranyhoz!

Így húznak csőbe a boltok

Nem elég, ha a vállalkozók hitelt, kamattámogatást, tőkét vagy bankgaranciát kapnak. Jó cégek, jó termékek és jó környezet kellenek, na meg olyan eladók, pincérek és kereskedők, akiktől öröm vásárolni.

Kétségtelen, hogy a foglalkoztatás szempontjából rendkívül fontosak a kkv-k: a szektor munkahelyet biztosít a versenyszférában dolgozók 70 százalékának és a GDP több mint 50 százalékát állítja elő. Az sem vita tárgya, hogy szükség van a tőke és pénzhiánnyal küzdő kkv-k támogatására, különösen a gazdasági válság kellős közepén. (Bővebben lásd "Állami támogatás a magyar kkv-szektorban: miből mennyi jut?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Rájuk is fér a segítség, a szomorú tény ugyanis az, hogy a hazai kkv-k jövedelemtermelő képessége mindössze egytizede az EU15-ök átlagának, a vállalkozásoknak pedig csupán 20-22 százaléka bankképes, miközben az uniós arány 70-85 százalék. Emellett az sem ad okot az optimizmusra, hogy a lausanne-i székhelyű IMD gazdasági kutatóintézet elemzése szerint az uniós országok közül hazánkban az egyik legalacsonyabb a kkv szektor hatékonysága.

Az állami segítség minden elemére égető szükség van, a hatékonyságnak és a versenyképességnek azonban vannak olyan elemei, melyek nem javíthatók pénzügyi támogatásokkal.

A vállalatok egy része ugyanis nem csak tőkehiánnyal, de tudáshiánnyal is küzd, azaz képtelen jó minőséget versenyképes áron termelni. A nyelvtudás, a szakképzettség, a továbbképzés, az új technológiák megismerése, a piacismeret, (a korrekt piaci magatartás) olyan készségek, melyek megszerzésében az állam csak korlátozottan tud segíteni.

Az oktatás színvonalának emelésével, a jogrend erősítésével, a vállalkozóbarát szabályozói környezett kialakításával természetesen az állam is „besegíthet”, ezek a lépések azonban csakis hosszú távon fejtik ki hatásukat. Jól látszik tehát, hogy bár a pénzügyi támogatás mindenképp komoly segítség, csodaszernek semmiképp sem tekinthető. A magyar kkv-knak a támogatásokkal együtt is hosszú fejlődési úton kell végigmenniük, hogy a gazdaság hatékonyan működő, nemzetközileg is versenyképes részévé tudjanak válni.

És mindemellett ott van a "piac", a "gazdaság", az "eladás" kultúrájának kérdése, amit mintha sokan elfelejtettek volna Magyarországon.  Elég csak arra gondolni, hogy vajon miért kelletlenebbek a magyar pincérek, miért átverősebbek a magyar autószerelők, illetve miért nem mosolyognak annyira a magyar eladók, mint egy kicsit nyugatabbra élő társaik (természetesen tisztelet a kivételnek itthon, és nyilvánvalóan vannak rossz példák nyugaton is...) Márpedig ez nem pénzkérdés, hanem hozzáállás kérdése - és legalább olyan fontos, mint a pénzből megvalósítható fejlesztések...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Kaszálnak a bűnözők

Német népszavazás az EU-ról?

Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok

Vissza az aranyhoz!

Így húznak csőbe a boltok

Mennyi az annyi?

Az európai adósságválság legnagyobb nyertesei az uzsorások, a benzinhamisítók, az adócsalók, azaz a maffia.

A 2006 óta rendőri védelem alatt élő Roberto Saviano több példát is hoz a fenti állítás alátámasztására. Görögországban a banki hitelezés befagyásával felértékelődött az uzsorások szerepe, a Reuters adatai szerint a dél-európai válságállamban ez az iparág évi 5-10 milliárd eurós üzletet jelent. (Bővebben lásd "Bomba üzlet a bűnözés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kamatláb 60 százalék körüli, de Thessalonikiben heti 15 százalékos kamatokra is volt példa – a haszonélvezők pedig balkáni, illetve kelet-európai bűnbandák. Görögországban a maffia uralja a benzinbizniszt is, hamisított üzemanyagokból évi 3 milliárd euró folyik be illegális számlákra.

Spanyolországban a válság előtt szintén maffia-uralom volt jellemző Saviano szerint, és jelenleg is nagy befolyása van a spanyol mellett az olasz, az orosz, a kolumbiai és a mexikói bűnözői csoportoknak. Spanyolországban az 1997 és 2007 közötti ingatlanpiaci boom erősítette meg a maffiát, majd ennek összeomlásakor a kilakoltatásokon és az áresésen nyertek sokat a bűnözők. Beszédes adat, hogy a spanyol jegybank adatai szerint az összes bankjegyérték 70 százaléka a szinte csak a bűnözők által kedvelt 500 eurós bankjegyben van, ami kimagasló érték.

Nem rózsás a helyzet Olaszországban sem, ahol éves szinten a maffia 65 milliárd eurónyi likvid tőkét mozgat, és a bűnözők rendelkeznek a GDP 7 százaléka felett. Nem véletlen, hogy Mario Monti olasz miniszterelnök szerint a jelenlegi olasz krízis mindenekelőtt az adócsalások és adóelkerülések számlájára írható.

Saviano szerint a maffiák ellen a pénzügyi rendszeren keresztül kell fellépni, ami azt jelenti, hogy a bankokat sem lehet kikerülni – főleg, hogy a szervezett bűnözés és a világ egyes vezető pénzintézetei között igen szoros a pénzügyi kapcsolat és érdekközösség…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Német népszavazás az EU-ról?

Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok

Vissza az aranyhoz!

Így húznak csőbe a boltok

Mennyi az annyi?

Megtörhet a 16 éves átok

A jelek szerint Jürgenek, Hansok és Sabinék döntik majd el, mi lesz az EU-val.

Összhangba hozható-e a német alkotmány az európai integráció folytatásával és mélyítésével? – ez jelenleg az egyik legfontosabb kérdés az EU jövőjével kapcsolatban. A német alkotmánybíróság szeptemberben dönt arról, hogy az európai stabilitási mechanizmus megfelel-e a német alaptörvénynek, de az Európai Unió legnagyobb nettó befizető államában immár befolyásos körök is azt kezdeményezik, hogy népszavazás döntsön a fenti kérdésekről, azaz végső soron az Európai Unió jövőjéről. (Bővebben lásd "Népszavazás vár Németországra?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A Bruegel összeállítása szerint 2012 júliusában Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter vetette fel, hogy az európai integráció további mélyítése új alkotmány kíván Németországtól, és erről pár éven belül a népnek kell majd döntenie.

Horst Seehofer bajor miniszterelnök szerint három területen kell kikérni a nép véleményét: a nemzetállami jogok Brüsszelre ruházásával, az EU további bővítésével, illetve a német adófizetői pénzek egyéb államok megmentésére való fordításával kapcsolatban.

Vannak Németországban olyan hangok is, melyek szerint az EU-t jelenleg komoly demokratikus deficit jellemzi, és az új európai uniós szerződésekről is referendumot kellene tartani. Ezt az álláspontot képviseli Jürgen Habermas világhírű filozófus, aki a szociáldemokrata párt (SPD) honlapján tette közzé írását.

A népszavazás ötletével kacérkodik a német politikai paletta minden fontos szereplője – azaz jó eséllyel a német polgárok bölcsességén múlik majd, milyen irányba megy tovább az Európai Unió.

Bár kétségtelen, hogy az eddigi számlák nagy részét is ők fizették.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok

Vissza az aranyhoz!

Így húznak csőbe a boltok

Mennyi az annyi?

Megtörhet a 16 éves átok

Ezért buktuk be a frankhiteleket

A banknak 10 millióval tartozom, de a lakás már csak 8-at ér. Ismerős helyzet? A megoldás a magáncsőd intézménye lehet, ami Európában már működik, itthon azonban még alig beszélnek róla.

Bár a végtörlesztés lehetősége jelentősen csökkentette a magyar háztartások devizaadóságát, a bajba jutott adósok többségének nem jelentett segítséget. Ők nem hogy egy összegben, de gyakran még életük végéig sem tudják törleszteni adósságaikat, sőt az is megeshet, hogy tartozásukat örökül hagyják a következő generációknak. (Bővebben lásd "Magáncsőd Magyarországon pro és kontra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Számukra jelenthetne megoldást a magáncsőd intézménye, melynek lényege, hogy a bajba jutott hitelesek egy rendezett csődeljárással belátható időn belül megszabaduljanak terheiktől és „tiszta lappal" folytathassák életüket. Természetesen itt nem arról van szó, hogy egy devizahiteles egyszerűen bekopogtat a bankhoz, csődöt jelent és megtagadja a törlesztőrészletek további fizetését.

A csődeljárás során egy csődgondnok irányítása alatt átütemezik a tartozásokat, értékesítik az adósok vagyontárgyait, sőt a csődgondnok akár öt éven át beleszólhat az adós pénzügyeibe, irányíthatja annak gazdálkodását. Ezen időszak lejártával ugyanakkor jöhet a „tiszta lap”, és a bank lemond a fennálló követeléseiről. Az adósnak ebben az esetben szinte semmilyen vagyona nem marad, de legalább megszabadul tartozásaitól, és esélyt kap az újrakezdésre.

Bár az ötlet ígéretes, és a legtöbb európai országban működik is – Nyugat-Európa mellett Szlovákia, Csehország és Lengyelország is alkalmazza -, a magyar bevezetés számos kérdést felvet. Szinte biztosra vehető ugyanis, hogy romlana a fizetési fegyelem és a hazai bérszínvonal mellett csak az adósok nagyon szűk köre lehet képes teljesíteni a csődeljárásban meghatározott kötelezettségeket. Ezzel együtt a magáncsőddel számos kilátástalan helyzetben lévő adós helyzete javulhatna, visszaszorítható lenne a feketegazdaság, sőt még a vállalkozói hajlandóságra is kedvező hatással lehetne.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok

Vissza az aranyhoz!

Így húznak csőbe a boltok

Mennyi az annyi?

Megtörhet a 16 éves átok

Ezért buktuk be a frankhiteleket

Szeptember 6-án összeülnek az európai jegybankárok, és nagyon úgy fest, hogy most már tényleg valami komolyat kell letenniük az asztalra.

Az európai jegybank nélkül nem lehet megoldani a jelen válságot, Frankfurtnak pedig három szinten is jelesre kell vizsgáznia a szeptember 6-án esedékes ülésén - véli Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája. (Bővebben lásd "Az EKB nélkül nincs megoldás" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A pénzügyi szakíró szerint a legfontosabb, hogy lehűtsék az eurózóna felbomlására vonatkozó piaci várakozásokat és spekulációkat - és itt nem Görögországról, hanem Olaszországról és Spanyolországról van már szó. "A Greek departure is different" - fogalmaz sokat sejtetően Münchau.

A második cél, hogy a jegybanki lépéssorozat egy átfogó stratégia része legyen. Igaza van Mario Draghi ECB-elnöknek, amikor azt mondja, hogy a jegybank lépései nagyban függnek attól, hogy a tagországok mit tesznek. Kérdés ugye, hogy mi történik akkor, ha egy tagállam nem tartja be az adott szavát, ahogy arra korábban sok példa volt...

Harmadrészben figyelni kell arra, hogy ne legyen különbség az ECB és a magánbefektetők elbírálása között, ellenkező esetben ugyanis nincs esély arra, hogy a magántőke is visszatérjen a bajba került országokba. Kérdéses ugyanakkor, hogy elég-e, ha az európai jegybank ezt kinyilvánítja, vagy esetleg ez kevés lesz a hitelességhez - elég csak arra gondolni, hogy a görög adósság-kezelésben bőven nem érvényesült ez az elv...

Münchau szerint két komoly korláttal is számolni kell. Az egyik politika jellegű, és arról szól, hogy a dél-európai gazdasági válságkezelés könnyen észak-európai politikai krízissé alakulhat át. A másik jogi természetű, és azt jelenti, hogy Németországban jogi akadályok kezdenek tornyosulni a német adófizetői pénzek más államok kimentésére való fordítása ellen...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Vissza az aranyhoz!

Így húznak csőbe a boltok

Mennyi az annyi?

Megtörhet a 16 éves átok

Ezért buktuk be a frankhiteleket

Adózzanak többet a cégvezetők?