A Nobel-díjas közgazdász úgy érzi, hogy az emberi érzelmek olyan erővel hatnak az árakra és árfolyamokra pénzügyi buborékok idején, hogy szinte teljesen felesleges figyelmeztetni a bajra.
Posztjainkban gyakran tesszük fel a kérdést, hogy vajon hibát követtek-e el a közgazdászok, amikor elmulasztottak figyelmeztetni a közelgő válságra. Vajon tényleg leszerepeltek volna a legkiválóbb professzorok? Valóban némán nézték, amint egyre fenntarthatatlanabb pályára sodródik a világgazdaság, az árfolyamok pedig eltávolodnak a realitástól, avagy meglehet, hogy a valójában „szóltak”, csak épp senki sem figyelt rájuk? A 2013-as Nobel-díjjal erre a kérdésre is csattanós választ kaptunk. Az eredeti elemzés itt érhető el.
A legrangosabb tudományos elismerést ugyanis idén három olyan közgazdász kapta - Eugene F. Fama, Lars Peter Hansen és Robert J. Shiller -, akik tudományos munkásságuk során épp az árfolyamokat mozgató gazdasági racionalitást és az emberi kapzsiságból táplálkozó pénzügyi buborékokat kutatták. Kimutatták többek között, hogy bár az idő egy jelentős részében a pénzpiacok valóban racionálisan viselkednek, megesik ugyanakkor, hogy egy-egy rövidebb időre józan ésszel felfoghatatlan pályára tévednek.
Robert J. Shiller, a Yale University professzora például az elmúlt évtizedek meghatározó pénzügyi és gazdasági összeomlásait rendre előre jelezte, a 2000-es évek elejének részvénypiaci összeomlását éppen úgy, mint az amerikai ingatlanpiac 2006-os csúcsát vagy a 2008-ban kidurrant pénzügyi buborékot. Shiller professzor vallja, hogy az árak és árfolyamok alakulása rövid távon teljességgel megjósolhatatlan, hosszabb, vagyis több éves időtávon azonban az árak egy jól előre jelezhető, a racionalitás útját követő pályán mozognak.
Aggodalomra akkor van ok, ha az árak elszakadnak ettől a racionalitástól, és az emberi érzelmek – általában a kapzsiság a ludas – által vezéreltté válnak. Ezekben az esetekben az árak és árfolyamok jellemzően egy gyors lefolyású buborékot fújnak, aminek vége minden esetben pénzügyi és gazdasági összeomlás.
Shiller úgy látja, hogy ezeket a buborékokat és a fenntarthatatlan folyamatokat lehetséges azonosítani, vagyis a közgazdászoknak birtokukban van a szükséges tudás és tapasztalat ahhoz, hogy „előre lássák” a közelgő válságokat. A gond az, hogy a taláros professzor hiába látja előre a bajt, sőt akár még figyelmeztet is a közelgő válságra - éppen úgy, ahogy ő maga előre figyelmeztetett a föntebb említett összeomlások előtt -, a rózsaszín ködben úszó szereplőket képtelenség meggyőzni arról, hogy mindaz, ami az amerikai ingatlanpiacon, a technológiai részvények piacán, vagy akár a hazai frankhitelek körül folyik, nem más, mint kidurranás előtt álló buborék.
Az emberi érzelmek olykor elnyomják a racionalitást, és hiába figyelmeztet akár egy Nobel-díjas közgazdász, az összeomlás így is, úgy is bekövetkezik.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Elkerülhettük volna az összeomlást?
Kötelet húznak a politikusok
A csőd elmaradt, de hogyan tovább?
Rossz világ vár a szingli szülőkre
Hol a legjobb nyugdíjasnak lenni?
Hatalmas öngólt lőhet az USA