Mivel a gyermekeink fizetik a nyugdíjunkat, és amúgy is egyre kevesebben vagyunk, a gyermekvállalás közügy lett.
Végső soron a nagy gazdasági kérdések a társadalom alapszintjén dőlnek el. Vagyis azon, hogy hányan leszünk egy pár év és évtized múlva, illetve akik ebben az országban élnek, milyen tudással rendelkeznek, és olyan dolgokat állítanak-e elő, amiért mások hajlandóak fizetni. Vagyis kiemelkedő jelentősége van a demográfiának és az oktatásnak (lásd cikkünket a jobb hasábban).
A felosztó-kirovó elven működő nyugdíjrendszereken esetében evidens, hogy van jelentősége a demográfiának, hisz ha egyre kevesebb az aktív (járulékfizető) és egyre több a passzív (nyugdíjas), akkor egyre kevesebb nyugdíjat kell szétosztani egyre több ember között, ami a járadék csökkenését jelenti. A demográfiai folyamatoknak azonban a tőkefedezeti rendszerekben is van jelentősége. „Ha magamnak gyűjtöm a pénzt, akkor miért?” – hangzik az első hallásra logikus kérdés.
A válasz pedig az, hogy azért, mert a megtakarításokat is valamilyen eszközben kell tartani, amit úgy lehet a boltban is elkölthető pénzzé tenni, hogy eladom a pénzpiacon. Az eladáshoz pedig vevő kell, aki nyilván a megtakarításait épp öreg napjaira félretevő fiatal lesz - persze, csak ha van belőle elég. Vagyis ha kevés a fiatal, akkor csak nyomott áron lehet eladni a pénzügyi termékeket, vagyis csökken a nyugdíjösszeg.
A demográfiai szálból adódó legfontosabb következtetés az, hogy a gyermekvállalás nem magánügy, hanem közügy. Ez alapjaiban ellentétes a mai mainstream gondolkodással, amely szerint a „hálószobában és a bölcsőnél” nincs keresnivalója az államnak. Márpedig sajnos ez nem így van, a családalapú társadalmak lebontása miatt nagyon is van keresnivalója.
Közgazdasági értelemben ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy mivel a gyermekvállalásnak épp elsősorban a nyugdíjrendszerek miatt nem csak egyéni, hanem társadalmi szinten is van hasznossága, így ez egy pozitív externália. Márpedig ilyen esetben a „piaci“ hatékonysághoz állami beavatkozás szükséges – azaz úgy lehet társadalmi szinten optimális gyermekszámot elérni, hogy az állam szubvenciókkal vagy egyéb módon növeli a gyermekvállalás anyagi hasznait. Például azzal, hogy a nyugdíjat is ettől teszi függővé…
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Lássunk tisztán nyugdíjügyben!
Ahol túl alacsony a minimálbér
Akik felültek a kínai gyorsvonatra
Nincs rend a fejekben
Ezért lett rémálom a devizahitelekből
Jöhet az újabb csőd?
_______________________________________________________________
A gyermek mint a nyugdíj alapja
2012.04.02. 20:13 Pénzügyi Szemle
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr235365311
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
