Egy neurológus-bankár szerint 2008 végén és 2009 elején azért estek hatalmasat a világpiacok, mert a traderekben túltengett a kortizol nevű hormon. Épp ekkor szakadt be a forint is, és ekkor kényszerült IMF-hitelre Magyarország a piacok kiszáradása miatt.
John Coates, a Deutsche Bank és a Goldman Sachs egykori vezető tradere szerint a tőzsdei mozgások nem racionális számításokra és közgazdasági igazságokra vezethetőek vissza, hanem – a hormonokra. Gillian Tett, a Financial Times kolumnistája ismertette a bankárból lett neurológus Coates érdekes és szokatlan elméletét, amely szerint a piaci mozgások kiszámíthatatlansága biológiai kérdés, amelyen belül kiemelkedő jelentősége van a kereskedők hormonkilengéseinek.
Coates szerint piaci szempontból az egyik legfontosabb hormon a stresszhormonként ismert kortizol, amely a testünk „küzdj vagy menekülj” reakcióját szabályozza. Veszély esetén, rövid távon a kortizol fontos funkciót lát el, erősíti ugyanis a védekezési ösztönt. Az azonban már bajos, ha a kortizol a folyamatos stressz miatt magas szinte áll be – a következmény ebben az esetben ugyanis irracionális kockázatkerülés és indokolatlan pesszimizmus lehet.
A cambridge-i professzor szerint épp ezt az utóbbi tünetegyüttest lehetett megfigyelni 2008 végén és 2009 elején, amikor a piacok világszerte beszakadtak – Magyarországon ekkor zuhant be a forint (a 2008 közepe és 2009 tavasza közötti árfolyamkülönbség 80 forint volt az euró viszonylatában), és ekkor száradtak ki annyira a pénzügyi piacok, köztük a magyar állampapírpiac, hogy az ország majdnem csődbe ment, és IMF-csomagra szorult. Az ok eszerint tehát nem más volt, mint hogy a traderek testében túl magas szintre állt be a kortizol, ami így megakadályozta őket a racionális döntéshozatalban.
Az elmélet szerint nagyon fontos magyarázóereje van piaci szempontból a tesztoszteronnak is. A maszkulin személyiségjegyekhez köthető hormon megágyaz az agresszivitásnak és a kockáztatásnak, és nem véletlen, hogy felmérések szerint a traderek jellemzően magas tesztoszteronszinttel élnek együtt – főleg, amikor kilépnek a tőzsdei parkettre. Coates szerint amúgy a magas tesztoszteronszint nem minden estben káros, az egyéni sikerességnek ugyanis ez lehet az egyik alapja – nagy tömegben azonban ez a hormontúltengés veszélyes elegyet alkothat: túlzó agresszivitás és önbizalom csordaszellemmel vegyítve lehet a következménye, ami felívelő piacok esetén felfele ívelő kockázatvállalási spirált indíthat el.
Coates szerint figyelni kell a bolygóidegre is. Egészséges tradereknél az a jellemző, hogy a szívverés és az adrenalinszint stressz esetén gyorsan megemelkedik, de utána gyorsan csökken is. Gondot jelent azonban, ha a kereskedők szervezete egyfajta állandó stresszhelyzetre rendezkedik be.
Mi a megoldás? Coates szerint a bankoknak figyelni kellene biológiai szempontból is a kereskedőiket, illetve több időst és nőt kellene alkalmazniuk – ők ugyanis kevésbé „hirtelenek”, és jobb az idegrendszerük...
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Nagyon európai, mégis populista
Célkeresztben a külföldön adózók
Mitől lesznek jók az egyetemeink?
Hurkot tett a saját nyakára az EU?
Jó adottságok, gyászos rögvalóság
Mindent bezsebelnek a gazdagok
