Az amerikai jegybank szigorításával kapcsolatos találgatásoknak elvileg lesiklópályára kellett volna küldeniük a forintot, eddig mégsem így történt. Miért?

Megérkezett a május óta várva várt bejelentés: az amerikai jegybank (Fed) csökkentette – havi 85 milliárd dollárról 75-re – a pénznyomtatás ütemét, amitől korábban a közgazdászok arra számítottak, hogy a szigorítás hatására elsősorban a feltörekvő piacokon csattanhat az ostor. A forint ugyanakkor, szinte hajszál pontosan ott van ma, mint volt májusban, amikor először felröppent a pénzpumpa lassításának híre. A nagy kérdés az, hogy vajon miért nem borult meg a forint. Az eredeti elemzés itt érhető el.

Eljött a tapír (szimbolikus kifejezés, angol nyelven a „fokozatos csökkentés” és a „tapír” szavak hasonló hangzásából ered)

Logikus a feltételezés, hogy ha az amerikai jegybank kevesebb pénzt nyomtat, sőt hamarosan akár el is kezdi emelni a kamatot és kiszívni a pénzeket a rendszerből, akkor a befektetők erre reagálva kivonják a „könnyű” pénzeket az egzotikus/kockázatos feltörekvő piacokról. Adják a devizákat, a részvényeket, a kötvényeket, az árfolyamok pedig esnek, a feltörekvő devizák gyengülnek. Ez a teória az elmúlt fél évben be is jött több feltörekvő piacon – török, brazil, indiai -, a forint ezzel szemben viszonylag stabilan tartja magát május óta, pedig nálunk közben masszív kamatcsökkentés is volt.

Két közgazdász - Barry Eichengreen és Poonam Gupta – tanulmányában megvizsgálta, hogy az egyes feltörekvő piacok hogyan reagáltak a május utáni időszakban felerősödő, szigorításról szóló pletykákra és várakozásokra. A tanulmányban azt nézték, hogy az egyes országok devizái, részvényárfolyamai és devizatartalékai hogyan változtak azt követően, hogy az amerikai jegybankból felröppentek az első hírek.

Az eredmények azt mutatják, hogy az egyes feltörekvő piacok nagyon eltérően reagáltak a Fed szigorításának hírére és a pletykákra. Az, hogy milyen az adott országok GDP-növekedése, költségvetési hiánya, államadóssága vagy devizatartaléka szinte semmilyen összefüggésben nem volt azzal, hogy hogyan alakultak a deviza- vagy részvényárfolyamok.

Ami számított, az három tényező: a pénzpiac mérete, a korábbi években mutatott deviza-felértékelődés és a folyó fizetési mérleg hiánya. Vagyis a feltörekvő piacok annál jobban megszenvedték a május utáni időszakot, minél mélyebb és szélesebb pénz- és tőkepiaccal rendelkeznek, minél többet erősödött a devizájuk a május előtti időszakban (években) és minél nagyobb folyó fizetési mérleg deficittel rendelkeztek.

Bár konkrétan a forintra nem tértek ki, de miután a magyar pénz- és tőkepiac relatíve nem mély és széles, a forint nem erősödött a 2013 előtti időszakban (1-2 évben), a folyó fizetési mérlegünk pedig nem hogy deficitet nem mutat, de egyenesen többlettel rendelkezik, a tanulmány alapján kijelenthető, hogy a forintunk igencsak jó esélyekkel rendelkezett a május utáni időszakban. A forint stabilitása tehát a tanulmány alapján nem meglepő. A Fed mindenesetre hozzálátott a szigorításhoz, vagyis eljött a tapír, kíváncsian várjuk, hogy a forint ütésállósága továbbra is kitart-e.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Valamit kezdeni kell a nyugdíjakkal - a spanyol példa

Be van kódolva az összeomlás

Kell-e minden második magyarnak diploma?

Vitatkoznak a közgazdászok Ferenc pápával

Svájcifrank-hitelek: ezért emelkednek a kamatok!

Beteg gyermek Európa szívében