A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtizedben eltűnt 1,5 millió munkahely, összeomlott a munkajövedelmek GDP-hez mért aránya, a tőkejövedelmek egy szűk réteghez áramlanak és megugrott a segélyen élők száma.

Az egyik jelentős változás a rendszerváltás óta eltelt 23 évben a munkajövedelmek reálértékének összeomlása volt. Az egy főre jutó éves munkajövedelem ugyanis 1989-ben 76 999 forint volt, 2009-ben pedig 499 985 forint. Vagyis, nominális értékben a nettó munkajövedelmek ugyan 649 százalékkal emelkedtek, reálértékben, azaz az inflációval korrigálva ugyanakkor a 2009-es szint már csak 48,8 százalékát teszi ki a húsz évvel korábbinak! A részletes elemzést itt érheti el.

Ugyancsak szembetűnő, hogy míg a munkajövedelmek aránya 1989-ban a GDP 46,5 százalékát tette ki, addig 2009-ben az érték mindössze 19,2 százalék volt! Vagyis ma jóval kevesebben élnek munkajövedelemből, mint a rendszerváltáskor, ami azt is jelenti, hogy a háztartások megélhetése egyre inkább tőkejövedelemből biztosított vagy az államtól függ. Itt érdemes megjegyezni, hogy a majd' egymillióra rúgó kisvállalkozói/kényszervállalkozói réteg egy igen jelentős része minimálbéren tartja nyilván magát, ami nyilvánvalóan jelentősen rontja a munkajövedelem/GDP mutatót...

Ugyancsak komoly változás, hogy míg a rendszerváltozáskor még 5,3 millió foglalkoztatott volt az országban, addig ez a szám mára 3,8 millióra csökkent, vagyis tulajdonképpen eltűnt 1,5 millió munkahely Magyarországon. Köztudott tény, hogy a szocializmus egy jókora réteg rejtett munkanélkülit tartott el, így az ő kiesésük a munkaerőpiacról indokolja a visszaesés egy részt. De nem kellett volna az új rendszernek kellő számban munkahelyeket teremteni, hogy pótolja ezt a kiesést? A szomorú tény az, hogy az új gazdasági rendszer nem hozott kellő fellendülést, piacot, munkahelyeket, emellett számos „régi" munkahelyet megszüntetett, kezdve a bányászattól, a TSZ-ek szétesésén át, egészen a szabolcsi ingázó segédmunkásokig...

De akkor mégis miből élnek ma a magyar háztartások? Ha munkajövedelemből egyre kevésbé, akkor két lehetséges válasz marad: tőkejövedelemből, vagy az állam pénzéből. Előbbi csupán egy szűk rétegre korlátozódik, a magyar emberek jelentős részének ugyanis nem hogy értékelhető tőkejövedelme, de még minimális megtakarítása sincs. A szociális juttatások ugyanakkor számos családban jelentenek fontos forrást: a pénzbeli állami juttatások értéke 1989-ben még évi 24 691 forint volt fejenként, míg 2009-ben már évi 361 802 forint, vagyis inflációval korrigálva ez 10 százalékos emelkedést jelentett...

A szomorú következtetés ezek alapján az, hogy a családok egy jelentős részénél a kieső munkajövedelmet a tőkejövedelem nem tudta pótolni, azaz a társadalom egy jelentős része folyamatosan szegényedik, amely folyamatot az állami juttatások megállítani nem, csakis lassítani tudnak.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Szinte csak Magyarországról nincs vita

Tömegek élnek napi 300 forintból

A lakásunk miatt nincs állásunk?

Ezért okoztak ekkora bajt a frankhitelek

Óriási bakot lőtt az EKB

Erre számíthatnak a jövő nyugdíjasai