Ha az állam a lakossági megtakarításokat becsatornázza hosszú távú állampapírokba, akkor az államadósság finanszírozhatósága még magasabb adósság/GDP mutató mellett is stabil maradhat.

Az elmúlt évek az államadósságokról szóltak, azok az országok, melyek fenntarthatatlan adóssággal rendelkeztek, rendre komoly bajba, sőt csődhöz közeli helyzetbe kerültek. A görögök a maguk 160 százalékos GDP/államadósság mutatójával jelentettek részleges csődöt, de ki kellett menteni a 140 százalékos Portugáliát és a 120 százalékos Írországot, és a 140 százalékos Olaszországot valamint a 90 százalékos Spanyolországot is csak erős jegybanki segítséggel lehetett a felszínen tartani. De akkor hogyan lehetséges, hogy a GDP 220 százalékára rúgó adósságot felmutató Japán (a hivatkozott adatok 2012-es értékek) vígan éli világát? A kérdésre adott válaszból mi magyarok is sokat tanulhatunk, sőt már tanultunk is. Az eredeti elemzés itt érhető el.

Japánban szó sincs adósságválságról, és bár vannak hangok, melyek szerint illene csökkenteni az eladósodottságot, a gazdaságpolitika inkább a további eladósodás és a gazdaságélénkítés céljából folytatott költekezés irányába halad (az államadósság 2014-ben elérheti a GDP 230 százalékát). Eközben a kötvénypiac stabil, a hozamok alacsonyak, nyoma sincs pániknak vagy összeomlásnak, mint ahogyan azt az eurózónában megszokhattuk. Mi a japánok titka?

Japán kutatók rámutatnak, hogy a stabilitás kulcsa a finanszírozás szerkezete. A japán államadósságot ugyanis csupán egy minimális részben finanszírozzák külföldi nagybefektetők (alig több mint 10 százalék, a közepes és hosszú lejáratú adósság esetén pedig csak 7 százalék), a finanszírozás nagyobbik részét hazai befektetők, sőt hazai háztartások, magánszemélyek vállalják. Japánban ugyanis rendkívül magas a megtakarítási ráta – a japán emberek legendásan takarékosak -, a megtakarított pénzt pedig nagyrészt állampapírokba és állampapírokat tartó befektetési alapokba helyezik.

Japánnal kapcsolatban nem olvasunk olyat, hogy a külföldi nagybefektetők nagy tételben borítják a piacra az államkötvényeket, hisz nagy tételben ők nem tartanak ilyen papírokat. A lakosság pedig jellemzően nem borít semmit, ők nyugodtan ülnek és stabilan finanszíroznak. A kulcs tehát az, hogy a lakossági megtakarításokat az állam hosszú távra igyekszik magához vonzani, ami stabilitást ad az államadósságnak. Kutatók hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy egy elöregedő társadalomban ez sem mehet sokáig, és hiába a masszív lakossági megtakarítások, hamarosan megálljt kell parancsolni az államadósság növekedésének.

Érdekes, hogy az elmúlt években Magyarország is hasonló útra lépett. Az egykulcsos adó bevezetésével ugyanis megugrottak a lakossági megtakarítások, az állam pedig vonzóvá tette a lakossági állampapír-befektetéseket. A lakossági megtakarítások így mind nagyobb volumenben finanszírozzák az államadósságot, ami a japán példa alapján kedvező folyamatnak tekinthető. Természetesen egy-két év alatt nem szabad csodát várni - és Magyarországon a külföldi befektetők aránya is magas jelenleg -, ha azonban az állam hosszú éveken keresztül sikeresen csatornázza be az egyre duzzadó lakossági megtakarításokat hosszú távú állampapírokba és fokozatosan csökkenti az államadósság/GDP mutatót, akkor ez a folyamat stabilitást adhat a hazai államadósságnak is.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Vakon repülnek a jegybankok

Kevesebb embernek saját lakást!

Árnyékra vetődnek a Kína-kritikusok?

Adjuk magánkézbe a tömegközlekedést?

Hogyan nőhetjük ki az államadósságot?

Hol dől el az államadósság elleni harc?