Ha itthon nem boldogulok, akkor irány nyugat, és kolbászból lesz a kerítés? Azért ez nem ennyire egyszerű.
Szinte mindenkinek van barátja, rokona, ismerőse, aki valamely gazdag nyugat-európai országban igyekszik boldogulni, és bizonyára olyan is akad, aki a válság miatt megugró hazai munkanélküliség miatt tette át székhelyét nyugatabbra. A nagy kérdés az, hogy vajon könnyebb odakint munkát találni, a gazdag nyugat-európai fővárosban, mint itthon? Egy friss elemzés rámutat, hogy nem feltétlenül. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Holland munkanélküliség alakulása, a helyi lakosok és a keletről érkező bevándorlók körében
Jan van Ours, a CEPR kutatóintézet közgazdásza a holland munkaerőpiacot vizsgálta meg, ami kiváló helyszín a bevándorlás hatásainak kutatására, szép számmal akadnak ugyanis bevándorlók Nyugat-Európából, Kelet-Európából, sőt még a Közel-Keletről és Afrikából is. Hollandia abban az irigylésre méltó helyzetben van, hogy még a válság legnehezebb időszakában is 5 százalékhoz közeli, vagy az alatti munkanélküliségi rátákat produkált, vagyis számolva azzal, hogy valamilyen szintű természetes munkanélküliség mindenképp van, gyakorlatilag ki lehet jelenteni, hogy aki akar, az tud dolgozni.
A fönti grafikon ugyanakkor rámutat, hogy hiába idilli a holland munkaerőpiaci környezet, a nem nyugatról érkező bevándorlók azért igencsak nehéz helyzetben találhatják magukat. Jan van Ours két fontos következtetést von le:
- Azon túl, hogy a nyugatról érkező bevándorlók szinte semmivel sincsenek rosszabb helyzetben, mint az őslakos hollandok, a keletről érkező bevándorlók jóval magasabb munkanélküliséggel - 14 százalék - és alacsonyabb foglalkoztatással kénytelenek szembesülni. Ennek oka elsősorban a képzettség, a tapasztalat és a nyelvtudás hiánya, ritkább esetben a bevándorlókkal szemben mutatkozó kirekesztő magatartás.
- Azon túl, hogy a keletről érkező bevándorlók rosszabb helyzetből indulnak, a válság és a recesszió ciklikus hatásai hasonlóan érintik a helyieket és a bevándorlókat, vagyis arányaiban nem nőtt jobban a bevándorlók körében mért munkanélküliség, mint a helyiek munkanélküliségi mutatója.
A közgazdász fontos következtetésként levonja, hogy érkezzen bár keletről vagy nyugatról, aki megfelelő nyelvtudással és képzettséggel rendelkezik, az – legalábbis Hollandiában – hasonló feltételeket találhat a munakerőpiacon, mint a helyiek. Aki ugyanakkor mindezzel nem rendelkezik, annak közel sem automatikus az elhelyezkedés, a nyugati életszínvonal pedig pláne nem. A válság ugyanakkor nem tett különbséget a bevándorlók és a helyiek között, a munkahelyek elvesztése mindkét társadalmi csoportot ugyanolyan arányban és mértékben fenyegette.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Rossz világ vár a szingli szülőkre
Hol a legjobb nyugdíjasnak lenni?
Hatalmas öngólt lőhet az USA
Ezért ütött ekkorát a válság Magyarországon
Újra ketyeg a görög bomba
Így csökkenthető a spekuláció - az IMF szerint
