Ha igazuk lesz a londoni kutatóknak, akkor a fejlett gazdaságokban nem kell a nyugdíjrendszerek összeomlásától tartani, gyermek ugyanis lesz bőven a következő évtizedekben.
A fejlett világ egyik legégetőbb hosszú távú problémája a romló demográfia, vagyis a társadalom elöregedése, és az ebből adódó államadósság és nyugdíj aggodalmak. Ha ugyanis az érintett gazdaságokban egyre kevesebb lesz az adófizető és egyre több az eltartott, akkor a nyugdíjrendszerek összeroppanhatnak, a most még éppen tarthatónak tűnő államadósságok pedig fenntarthatatlanná válhatnak. Egy friss tanulmány ugyanakkor – jókora optimizmussal megfűszerezve – úgy véli, hogy ennek nem feltétlenül kell így történnie. Az elemzés itt érhető el.
A BCA Research kutatóintézet "The Coming Baby Boom in Developed Economies" című tanulmánya ugyanis – melyet a The Economist szemléz – úgy véli, hogy a ma még a népesség fogyását eredményező 1,65-ös fertilitási ráta 2050-re 2,38-ra, míg 2100-ra 2,98-ra emelkedhet a fejlett világban. Amíg a fertilitási ráta, vagyis a szülőképes korú nők által vállalt gyermekek száma 2,1 alatt marad, addig a népesség fogyásával kell számolni, ha azonban a mutató tartósan 2,1 fölötti, akkor a népesség gyarapodhat (Magyarországon a ráta egyébiránt 1,3 körüli, tehát mélyen a népesség fogyását eredményező zónában van).
Az ENSZ úgy számol, hogy a fejlett világban a születések száma ebben az évtizedben mintegy 2,5 százalékkal emelkedhet, ami az 50-es évek óta az első növekedést mutató évtizedet jelentené, a BCA Research kutatói azonban még ennél is jóval derűsebben látják a jövőt. Mire alapozzák ezt az optimizmust a szakemberek?
Az elmúlt évtizedekben jellemzővé vált, hogy a nők a húszas éveik helyett a harmincas éveikben vállalnak gyermeket, és ha vállalnak is, akkor gyakran „megállnak” egy gyermeknél. Ennek oka részben az, hogy a nők karriert építenek, részben pedig az, hogy a „régi időkkel” ellentétben ma már az emberek elenyésző százaléka vállal gyermeket nyugdíjbiztosítás céljából (vagyis hogy legyen valaki, aki idős korára eltartja a szülőt). Ez a két fontos tendencia ugyanakkor mára változóban van a kutatók szerint, és ez a változás kitart majd a következő évtizedekben is.
Az igaz ugyanis, hogy a nők többsége a harmincas éveiben vállal gyermeket, a jövedelmi helyzetek és az orvostudomány fejlődése ugyanakkor lehetővé teszi a 2, vagy akár a 3-4 gyermek vállalását is. Emellett a karrier és az egyre több pénz a családok egyre nagyobb hányadában teszi megfizethető a drága bölcsődéket és óvodákat, ami így egyszerre teszi lehetővé a karriert és a gyermekvállalást. További tendencia, hogy a jómódú családokban kimondottan divat lett több gyermeket vállalni a fejlett világban, amely tendencia ugyancsak kitarthat.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a női foglalkoztatás és a gyermekvállalás között ma már pozitív korreláció figyelhető meg – az 1980-as években még negatív összefüggés volt -, vagyis ha egy nő dolgozik, akkor jó eséllyel gyermekei is lesznek. Emellett a bevándorlás is növeli a fertilitási rátát, továbbá a válság végével és a munkanélküliség további csökkenésével a gyermekvállalási kedv tovább növekedhet. Végezetül a kutatók arra is rávilágítanak, hogy a gyermekvállalási kedv, amint elér egy kritikus szintet, önmagát erősítő folyamattá válhat, amint a barátnők, kollégák és rokonok egymás örömén felbuzdulva maguk is szívesebben vágnak bele a családalapításba.
Kétségtelen, hogy a kutatás igencsak optimista, és jó néhány megállapítása megkérdőjelezhető, arról nem is beszélve, hogy 2050 vagy 2100 még igencsak távol van. Ha azonban igazuk lesz a szakembereknek, akkor a pesszimista jóslatokkal ellentétben - összeomló nyugdíjrendszerek, fenntarthatatlan államadósságok – ez az évszázad a fejlett világban növekvő népességet és stabilan bővülő gazdaságokat hozhat.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ahol minden fiatalnak van munkája
Így válhatsz szegényből gazdaggá
Ezért kell megszabadulni a frankhitelektől
Megszorítás? - Így is lehet ezt csinálni
Ezért okozott pusztító válságot az euró
Az államilag támogatott hitelek csapdája
