Hasonló cipőben jár most Afrika, mint a nyugati világ az elmúlt évtizedekben, amely út végén nem vár más a kontinensre, mint gazdasági összeomlás és elnyúló mély válság.

Afrika gazdaságáról az elmúlt években számtalan elemzés jelent meg, melyek a következő évtizedek ígéretes befektetési célpontjaként említették a kontinenst, mondván az éves gazdasági bővülési üteme bőven meghaladja a nyugati világ növekedési lehetőségeit. A tőke áramlik az afrikai gazdaságba, a nyersanyagszektor és a mezőgazdaság virágzik, az infrastruktúra fejlődik. A gond csak az, hogy ennyivel ki is fújt a fellendülő iparágak száma, továbbá az, hogy a pénzek döntő többsége a nyugati világ által már jól ismert ázsiai befektetőktől érkezik… Az eredeti elemzés itt érhető el.

Az „afrikai csoda” ugyanis ma abból áll, hogy ázsiai nagybefektetők – többnyire államilag irányított befektetési társaságok – dollár milliárdokat invesztálnak az alapanyagszektorba – olaj, réz… -, a mezőgazdaságba és az ehhez tartozó infrastruktúrába, az így kitermelt nyersanyagot pedig kiviszik az országból – mutat rá Chris Becker, a Ludwig von Mises Institute közgazdász kutatója. A feldolgozást már a hazai feldolgozóipari üzemekben végzik, és a kész termékeket adják el az afrikai országoknak, akik a földért vagy a nyersanyagokért kapott pénzzel, esetleg hitelpénzzel fizetnek.

A rendszer bár látszólag szép gazdasági növekedéssel jár, valójában többnyire az ázsiai befektetőknek hoz hasznot, az afrikai országok pedig lényegében a saját erőforrásaikkal fizetnek az ázsiai nagybefektetők hazai üzemeiben legyártott késztermékekért. A rendszer pontosan ugyanaz, ami éveken keresztül az USA és Kína között működött: Kína a késztermékeket hitelre leszállította az USA-nak, cserébe pedig amerikai állampapírokat kapott. Most nem állampapírt kap, hanem termőföldet és természeti erőforrásokat, ami még sokkal jobb is, mint a papír…

A gond csak az, hogy Afrikában ebben a rendszerben érdemi gazdasági fejlődés nem valósul meg, a haszon és a kitermelt erőforrások ugyanis elhagyják az országot. Az afrikai feldolgozóipar és szolgáltatószektor nem fejlődik, a munkaerőpiac torzul, és az embereknek továbbra sincsenek érdemi megtakarításaik, amiből fejleszteni lehetne. A pénzügyi rendszerek bizonytalanok, az infláció magas, a papírpénz értékállóságában kevesen hisznek, és mindennaposak a háborúk és a fegyveres konfliktusok.

Ilyen gazdasági környezetben az afrikai fellendülés semmiképpen sem tekinthető tartós gazdasági növekedésnek, így félő, hogy a most még rózsás jövő épp úgy összeomlást és recessziót hoz majd, mint a nyugati világban. Ha az afrikaiak nem vigyáznak, akkor néhány évtizeden belül könnyen egy összeomló kártyavár alatt találhatják magukat, olaj és más nyersanyagok nélkül, egy nagy rakás külföldi hitelen ülve…

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Készüljünk a tartósan gyengébb forintra?

Magaddal szúrsz ki, ha magasabb minimálbért követelsz?

Legyen rövidebb a nyári szünet?

Segítsen az állam, ha nincs saját lakásod?

Autópályát igen, tanári fizetést nem!

Még mindig a szüleiddel laksz?