Ha egy gazdaságban elégtelenül működik a munkaerőpiac, sok az adminisztratív akadály és az állam mindenbe beleszól, akkor még az évi 5-6 százalékos GDP-növekedés is kevés lehet.
Egyiptom 2008 előtt még évi 5-6 százalékos növekedési tempót diktált, ez a gyors fellendülés sem volt elég azonban ahhoz, hogy a gazdaság elegendő munkahelyet teremtsen a nagy számú fiataloknak és a társadalom egészének. A munkanélküliségi ráta 10 százalék fölé, a fiatalok körében mért munkanélküliség 25 százalék fölé lendült, beütött a nemzetközi krízis, az egyiptomi politikai vezetést pedig elsöpörte a népharag, gyújtogatókkal, utcai zavargásokkal és tankokkal. A témáról bővebben itt olvashat.
Egyiptomi GDP alakulása
A 2011-es kormányváltás után úgy tűnt, hogy következhet a gyors talpra állás, a gazdaságban - és főleg a munkaerőpiacon - azonban olyan egyensúlytalanságok épültek ki a válság előtt és alatt, amit nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni.
Az első számú probléma, ami megbénította a gazdaságot és az utcai zavargásokhoz vezetett, a rossz struktúrájú és elégtelenül működő munkaerőpiac volt. A magánszféra működését a számtalan bürokratikus szabály és adminisztratív akadály hátráltatta, az oktatás nem megfelelő működése nyomán a fiatalok nem rendelkeztek a magánszférában használható tudással, végül a magánszféra képtelen volt felszívni a gyorsan növekvő népességet és a fiatal munkakeresőket.
Az állam - észlelve a munkaerőpiac elégtelen működését – igyekezett annyi munkaerőt felszívni, amennyit csak lehetett, ez azonban még nagyobb nyomást helyezett a költségvetésre, és akaratlanul is tovább építette a bürokratikus akadályokat. A globális pénzügyi krízis végül megpecsételte az ezer sebből vérző egyiptomi gazdaság sorsát, és lenullázva az addig papíron imponáló 5-6 százalékos éves növekedés ütemet, megadta a kegyelemdöfést a politika rendszernek is.
Az utcai zavargások nyomán visszaesett a turizmus, az új gazdasági vezetés fájdalmas reformokra kényszerült, és nagyon úgy fest, hogy az IMF még 2012-es előrejelzése, mely szerint hamarosan visszatérhet az 5,0 százalékos gazdasági növekedés, hiú ábránd marad.
A történet tanulsága, hogy - még azokban az egyébként békés országokban is, ahol nem kell utcai zavargásoktól és katonai puccsoktól tartani - egy gazdaság hosszú távú kiegyensúlyozott működése csakis egészséges demográfia és jól működő munkaerőpiac mellett képzelhető el, ahol az oktatás színvonala magas, a privátszférát nem lassítják feleslegesen bonyolult bürokratikus szabályok, és az állam a lehető legkevésbé avatkozik bele a tiszta piaci folyamatok alakulásába.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ezért csúszott le Olaszország
Hátulról is támadnak a devizahitelek
Így érhetnénk utol Svédországot
Sírjunk-e a londoni magyarokért?
Összeomlik, vagy tovább robog Kína?
Így törhetsz ki a szegénységből
