-Amikor a bankok a gazdaság működéséhez felesleges és éppen ezért fedezetlen hitelek kihelyezését elindítják ráadásul többnyire a gazdaság egy szűk szegmensében indokolatlanul nagy volumenben (amit szofisztikáltan és szemérmesen csak pénzügyi buboréknak neveznek a szakemberek), akkor a hitelezés szinte automatikusan egy össztársadalmi pilótajátékká válik, mert a megjelenő hitelpénzek amit a hitelfelvevő elkölt, a gazdasági közösségben olyan bevételeket generálnak amelyet csak a következő hitelfelvevő pénzéből lehet folytatni. A folyamat mindaddig nem áll le, amíg van újabb hitelfelvevő, mert annak a hitele mindig vásárlóerőként jelenik meg a piacon folyamatosan azt a képzetet keltve a résztvevőkben, hogy a piaci igények reális alapokra és jövedelmekre épülnek. Ez egészen addig folytatódik amíg el nem fogynak a hitelfelvevők, mert már nincs mit elzálogosítaniuk.

-Amikor a szereplők rájönnek, hogy már mindenki tartozik mindenkinek és nincs is valódi kereslet, hiszen eddig is csak a saját elzálogosított vagyonuk ellenértékét élték fel, akkor a katasztrófát betetézendő elkezdenek fogyasztást visszafogni ami még jobban felgyorsítja a gazdaság visszaesését. Hiszen a gazdaság szerkezete közben átalakul és az eddigi többszörös sebességű tempóhoz alkalmazkodik. Beruházásaiba benne áll a most már feleslegesen nagy befektetett tőke, költségei szinte ugyanazok maradnak, bevételei pedig szinte egyik napról a másikra eltűnnek, likviditása megszűnik.

Amit a bankok ezekben az esetekben művelnek, az egy közönséges, köztörvényes bűncselekmény.

Úgy hívják, hogy fedezetlen váltó kibocsátása. Ráadásul a saját maguk által megszerkesztett és a hitelfelvevőre rábeszélt fedezetlen váltót ők azonnal leszámítolják és a leszámítolás hasznát zsebre rakják a pénzre váltással.
Egyszerű váltócsalás amit évszázadok óta űznek. -Mi ebben olyan bonyolult?
Nincs benne semmi különös, csak eddig sem lett volna szabad az oktatott hivatalos közgazdaságtant olvasni. Irving Fischer nyolcvan évvel ezelőtt leírta, hogy a pénz kétféle funkcióra való használata katasztrófához fog vezetni. Amikor valaki megtakarítás címén kivonja a pénzt a csereeszközként való használatból-azaz pl. bankba teszi-az azon nyomban befektetésként kellene kezelni. Ez ugyanazokkal a kockázatokkal kellene, hogy járjon mint bármely más befektetés. Az egész hitelpénz rendszer ezen bukik, mert amikor a pénzemet ami tulajdonképpen egy követelés én megkapom, vagy tovább adom, akkor egy váltót leszámítolok és így minden egyes fizetés esetében felelősséget kellene vállalni annak aki ezt a megtekintésre szóló váltót azaz a pénz továbbadja. Mivel a kereskedelmi banki pénzkibocsátással a leszámítoló bank felelősség eltűnik,-illetve ezt szétkenik azon a gazdasági közösségen amelynek a nevében a pénz kibocsátották-a leszámítoló felelőssége nem állapítható meg.

@Melampo:
"Mivel a kereskedelmi banki pénzkibocsátással a leszámítoló bank felelősség eltűnik,-illetve ezt szétkenik azon a gazdasági közösségen amelynek a nevében a pénz kibocsátották-a leszámítoló felelőssége nem állapítható meg. "

Egyszerűben fogalmazva : a haszon a pénzkibocsátó banké, az esetleges vesztességet azonban szétosztják a társadalomra. :)

@bankvezér: Az a kisebbik baj. A nagyobb az az, hogy a leszámítoló nem bukja el a fedezetlen váltó leszámítolásával őt ért kárt, így a kontroll lehetőségét már nem hordozó nem névre szóló fedezetlen váltó-azaz a fedezetlen pénz- benne marad a pénzrendszerbe. A fedezetlen pénzt elfogadó eladó akinél elköltötték újra bankba teszi. Egy új hitelfelvevő jelzálog eszközét megterhelve újra kihelyezik hitelként ezt a semmit.
Viszont az ez által létrejött követelés az érvényes lesz. Így lehet az semmi ellenében tulajdont szerezni.

@bankvezér: Arról már nem is beszélve, hogy a külföldi működőtőke felhasználása egy elképesztő baromság a befogadó ország részéről. Mivel a pénzrendszer alapja az adósság, így a pénz valakinek, az adósnak az ígérete. Azaz amikor én egy külföldi tőkéből finanszírozott hitel keretében felvett összeggel fizetek, akkor valakinek, egy külföldinek az ígéretét adom oda fizetség gyanánt.
És mindezt én kurva drágán, komoly felárral kapom meg a bankoktól.
Mi a logikája annak, hogy én kurva drágán a más ígéretét használom fizetségül és nem én ígérek ingyen?
Ha az eladó az én ígéretemben nem bízik, akkor az a bank aki az én értéktelen ígéretemet eladja neki egy másik ígéret álcáját felhasználva, az egyszerűen becsapja őt.

@Melampo:
"Az a kisebbik baj. A nagyobb az az, hogy a leszámítoló nem bukja el a fedezetlen váltó leszámítolásával őt ért kárt..."
Ez pontosan azt jelenti, hogy vesztességet a társadalomra osztják szét. :)
Egyébként pedig a váltó nem fedezetlen. A bank pénzt bocsát ki a hitelfelvevő számára, hogy pénzzel ki tudja fizetni például egy új lakás árát. A pénz fedezete az új lakás.
A bank általi kifosztás egyébként kikerülhető. Csak az eladónak és a vevőnek meg kell egyeznie, hogy a vevő nem pénzzel fizeti ki az eladót, hanem például valami termékkel, szolgáltatással, munkával. ( Ez a három persze mind ugyanazt jelenti tágabb értelemben.)

@Melampo:
"Mi a logikája annak, hogy én kurva drágán a más ígéretét használom fizetségül és nem én ígérek ingyen?"
Leginkább az, hogy így lehet kifosztani egy országot külföldről.
Mit gondolsz, miért keres nyolc "magyar" (?) bankár is évente és fejenként több mint egymillió eurót???

@bankvezér: Az első körben kihelyezett hitel fedezetlen, hisz annak a pénznek a fedezetét nem abban a gazdasági közegben termelték meg. Az elkészülő termék azon a piacon nem értékesíthető hiszen a hitelfelvevőnek sem volt készpénzben a kezében a vételár. A nem piacképes fedezet nem fedezet.
A pénzrendszeren keresztül történő kifosztás nem kerülhető ki addig amíg a tőke szabadon áramlik és a pénz kétféle funkciója,-úgy mint csereeszköz és értékmegőrző eszköz-nincs kettéválasztva.

@Melampo:
Először azt kell megérteni kedves Melampo, hogy egy működő gazdaságban, egyre több pénzre van szükség. Ennek az az oka, hogy a gazdaság egyre több értéket hoz létre. Az értékek cseréje pedig pénz segítségével történik. Az a pénzmenyiség ami tegnap sok lett volna az árstabilitáshoz (azaz fedezetlen pénz lett volna) az ma már nem fedezetlen, mert közben újabb értékek jöttek létre.
Itt inkább azt a kérdést javaslom megvizsgálni, hogy minden esetben jogosan szednek-e kamatot a bankok, az általam előbb leírt módon teremtett pénz után.

@bankvezér: Nem, egy működő gazdaságban, nem egyre több pénzre van szükség. Egy működő gazdaságban a cserearányok megállapítására van szükség.A gazdaság nem egyre több értéket hoz létre. A gazdaság működéséhez a cserére szánt értékek mennyiségének megfelelő mennyiségű csereeszközre van szükség. Ha az egyébként cserére nem alkalmas, nem piacképes termékek fedezete alatt pénzt bocsátok ki, akkor csak a közösség vagyonát feleslegesen monetizálom és ezzel lehetővé teszem ennek a vagyonnak a pénzrendszeren keresztül történő tulajdoncseréjét.

@Melampo:
"A gazdaság nem egyre több értéket hoz létre."

Ezt komolyan gondolja? :)))
Aki így értékeli a tényeket, azzal nincs értelme vitatkoznom.