Bevezetésekor még nagy reményeket fűzött a kontinens az euróróhoz, mára azonban kiderült, hogy a közös pénz több problémát okozott, mint amennyit megoldott.
Az euró bevezetésétől tartós növekedést, jólétet és az európai egység megvalósítását várták, ehelyett válságot, instabilitást és széthúzást hozott. A jelenlegi európai „gazdaságpolitika” egy kudarc, amelyen ha nem változtatnak az illetékesek, akkor hosszú évekig tartó gazdasági helyben járás vár a kontinensre, melynek vége nem lehet más, mint egymást követő államcsődök és végül a fizetési övezet felbomlása – véli Joseph Stiglitz, a Columbia University Nobel-díjas közgazdásza. Az eredeti elemzés elérhető itt.
De mik is a főbb problémák? Először is az Európai Központi Bank a jelenlegi keretek között alkalmatlan arra, hogy az eurózóna jegybankjaként működjön. Egy ennyire sokszínű, és több sebességes fizetési övezetben sokkal több kell, mint a „mezei” árstabilitás fenntartására koncentráló politika, itt egyszerre kell biztosítani az árstabilitást, a pénzügyi stabilitást és segíteni a periféria országok felzárkózását.
További probléma a szolidaritás hiánya, ami természetesen Németország esetében a legaggasztóbb. Nem lehet hosszú távon sikeres és egységes egy gazdasági övezet, ahol az erős országok nem hajlandók csapatban játszani, és segíteni a gyengéket. Újabb gond, hogy a megszorításra épülő „gazdaságpolitika” még soha a történelem során nem szolgált alapjául egy válság utáni felépülésnek. A megszorítás elnyújtja a problémákat, és csak még jobban víz alá nyomja a periféria országokat.
Az is egyértelmű, hogy a belső leértékelés, vagyis a bér- és árcsökkentés deflációs nyomást helyez az adott gazdaságra, amit extra laza monetáris politikával lehetne ellensúlyozni, erre ugyanakkor a jegybank nem hajlandó. És végezetül, további komoly probléma az eurózónában, és Európában, hogy a tőke és a munkaerő szabad áramlását kihasználva, az erős országok elszívják a pénzt és a képzett munkavállalókat a gyenge országoktól, vagyis a különbség a centrum és a periféria között nem hogy csökkenne, de folyamatosan növekszik.
Joseph Stiglitz szerint, ha Európa nem tesz semmit, akkor a jelenlegi időhúzásra épülő gazdaságpolitika mellett nincs kiút a válságból. A megoldás az lehet, hogy az erős országok szolidaritást gyakorolnak, rábólintanak a bankunióra, a közös betétbiztosításra, az eurókötvényre, a közös bankfelügyeletre és bankmentő alapra, a jegybank növekedésösztönző politikát folytat és a jelenleginél lazább monetáris politikával segíti a periféria országokat, a megszorítások helyet pedig az államok a növekedés beindítására koncentrálnak, azaz befektetnek az ipar, az infrastruktúra és az oktatás területén.
