Az IMF tanulmánya felveti a lehetőségét egy egyszeri, 10 százalékos vagyonadó kivetésének, a Harvard professzora ugyanakkor úgy látja, hogy ez az adónem több szempontból is csalóka.

Az IMF közgazdászai felvetették az egyszeri, nettó vagyonra kivetett 10 százalékos adó ötletét, mellyel elegendő bevételre tehetnének szert az eladósodott európai országok ahhoz, hogy az adósságszintek visszatérjenek a válság előtti értékekhez. Már maga az ötlet is masszív felháborodást keltett a kontinensen, és az IMF is kézzel-lábbal cáfolt, Kenneth Rogoff, a Harvard közgazdász professzora szerint ugyanakkor teljes mértékben jogos a felvetés, amely ugyanakkor problémákat is felvet. Az eredeti elemzés és az IMF tanulmánya itt érhető el.

Kenneth Rogoff hangsúlyozza, hogy a történelem során számtalanszor előfordult már – elsősorban háborúk és adósságválságok után -, hogy a pénzszűkével küzdő és végzetesen eladósodott államok egyszeri vagyonadót vetettek ki. Ezek az adók csakis akkor lehetnek „sikeresek”, ha a kivetésük meglepetésszerű, vagyis képtelenség előre felkészülni és a vagyont menekíteni/elrejteni, továbbá a gazdaságpolitika hiteles, és az emberek elhiszik, hogy valóban egyszeri és megismételhetetlen az új adó. Ez a titka a sikernek, gyorsaság és hitelesség.

A gond épp itt van, hiába teljesül ugyanis papíron, hogy a nettó – vagyis hitelek nélkül számolt - vagyonra kivetett mindössze 10 százalék helyre tudja billenteni az államadósságot, a gyakorlatban a bevétel kevesebb, az adminisztratív költség pedig jóval több szokott lenni a papíron kikalkuláltnál. Kenneth Rogoff hangsúlyozza, hogy nincs az a hatékonyság, mellyel teljesen váratlanul be lehetne vezetni az adót, egészen biztosan lesznek olyanok, akik átcsúsznak a résen.

Emellett a gazdaságpolitika sem lehet teljesen hiteles, vagyis az adó után az emberek már készülnek majd az újabb adóra, ami csökkenti a megtakarításokat és rontja a gazdaság hatékonyságát. Az emberek joggal gondolhatják, hogy az egyszeri vagy átmeneti adók csak igen ritkán egyszeriek, és még ritkábban átmenetiek…

Itt van még az adminisztráció és a korrupció problémája, vagyis igen nehéz és költséges a társadalom minden egyes tagjának vagyonát megbecsülni – a vállalkozások értékét hogyan becsüli fel az állam? -, ami visszaélésekhez vezethet. Végezetül, az államra sajnos jellemző, hogy ha hamar sok pénzhez jut, akár a GDP 8-10 százalékához, akkor a pénzek egy része „elfolyik”, vagyis végső soron nem az államadósság törlesztésére fordítódik, hanem valami egészen másra…

Ezzel együtt el kell ismerni, hogy a történelem során többször előfordultak már egyszeri vagyonadók, így bár nyilvánvalóan népszerűtlen, mégis jogos és megfontolandó az IMF felvetése. Kenneth Rogoff ugyanakkor úgy látja, hogy az európai adósságválságot sokkal inkább a fogyasztási adók és a szén-dioxid adó szélesítésével és emelésével, a szociális juttatások megnyirbálásával és tartósan alacsonyan tartott állampapír-kamatokból származó megtakarítással kellene megoldani, ami hosszú távon hatékonyabb, mint egyszeri vagyonadóval operálni.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Alapjövedelmet mindenkinek!

Az erősödő euró végezheti ki az eurózónát?

Sikeres is lehetne a magyar euró

Milliókat ér egy jó tanár

Az állam a legnagyobb haramia?

Melyik nyugdíjrendszert válasszuk?