Igaz ugyan, hogy az eurózóna bajba jutott országai komoly előrelépéseket tettek, az erős, és várhatóan tovább erősödő euró azonban kihúzhatja a lábuk alól a szőnyeget.
A válság kitörése óta vitatkoznak egymással a gazdasági szakemberek, hogy vajon hogyan lehetne eredményesen megoldani a válsággal küzdő eurózóna tagok gondjait. Vannak, akik szerint nincs más út, mint az alkalmazkodás, vagyis vissza kell állítani a versenyképességet, bér- és árcsökkentéssel, belső leértékeléssel. Ők a megszorítás hívők - köztük természetesen Németország -, akikkel szemben állnak azok, akik szerint okosabb lenne központilag besegíteni és folytatni az eurózóna integrációját, ezzel is könnyítve a periféria országok helyzetét. A sors úgy hozta, hogy a renitens országoknak az első úton kellett elindulniuk, meglehet ugyanakkor, hogy ez az út a kezdeti sikerek után súlyos kudarccal végződik. Az eredeti elemzés itt olvasható.
Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája ugyanis úgy látja, hogy bár a görögök sikeresen csökkentették a béreket, és hozták egyensúly közelébe a költségvetést, a spanyolok lendítették fel az exportszektort és segítették a pozitív tartományba a folyó fizetési mérleg egyenlegét, mindez könnyen átmeneti sikernek bizonyulhat, ha az euró tovább erősödik, a tőkeáramlások pedig újra megindulnak.
A szakember az IMF egyik friss tanulmányára hivatkozik - World Economic Outlook -, melyben a Valutaalap szakemberei kimutatták, hogy az elért alkalmazkodás nem strukturális, hanem ciklikus jellegű, vagyis a pozitív változások az árakban, bérekben, folyó fizetései mérlegekben és exportadatokban csupán átmeneti jellegűek. Ezek az eredmények könnyen visszájukra fordulhatnak, ha a nemzetközi tőkeáramlás ismét beindul, és eltűnik a kényszer a görög, spanyol vagy olasz gazdaságpolitikából.
További kockázatot jelent az euró erősödése, ami Wolfgang Münchau szerint folytatódhat a soron következő hónapokban is. Ez az erősödés könnyen elsöpörheti a folyó fizetési mérlegek többleteit - az IMF egyébiránt a teljes eurózónában a GDP 2,5 százalékára rúgó többletet vár 2014-re, ami nagyon biztató -, vagyis megeshet, hogy az éledező eurózóna alól épp az erős euró húzza majd ki a szőnyeget.
A periféria országok, és a teljes eurózóna talpra állása csakis akkor lehet tartós, ha folytatódik az integráció - bankunió, költségvetési unió, fenntartható adósságok -, az EKB pedig gondoskodik róla, hogy az euró ne erősödjön számottevő mértékben. A szakember szerint hiba lenne hátradőlni, és megelégedni az eddigi eredményekkel, tovább kell haladni a megkezdett úton, és gondoskodni róla, hogy az átmeneti előrelépések tartóssá váljanak.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Sikeres is lehetne a magyar euró
Milliókat ér egy jó tanár
Az állam a legnagyobb haramia?
Melyik nyugdíjrendszert válasszuk?
Legyen magasabb a nyugdíj?
Így kellene módosítani az államadósság-szabályt
