Ha az állam növelné a nyugdíjakat, akkor vajon gyorsulna a gazdasági növekedés és mindenki jól járna?

Érdekes, ugyanakkor meglepőnek nem nevezhető következtetést vont le az amerikai AARP - American Association of Retired Persons – intézet a nyugdíjak reálgazdaságra gyakorolt hatásáról: az amerikai állam által kifizetett, évi mintegy 750 milliárd dollárnyi nyugdíj közel 1400 milliárd dollárnyi GDP-t termel, és több mint 9 millió munkahelyet teremt/tart fenn, köszönhetően a kifizetések jelentős multiplikátor hatásának. Ezek alapján érdemes lenne akár még adóemelésből is növelni a nyugdíjakat, már ha valóban jól számoltak az AARP szakemberei. Az eredeti elemzés itt érhető el.

A nyugdíjasok érdekeit szem előtt tartó AARP ugyanis arra hivatkozik, hogy a nyugdíjasok a járandóságuk java részét elköltik, amely pénzek szétáramlanak a gazdaságban, és minden egy dollárnyi nyugdíj végső soron közel két dollárnyi GDP-t hoz létre. Ha tényleg így lenne, akkor elméletileg valóban megérné akár jelentősebb mértékben is emelni a nyugdíjakat, akár jelentős adóemelés árán is.

Andrew G. Biggs, az American Enterprise Institute kutatója ugyanakkor ellentmond ennek a következtetésnek, és hangsúlyozza, hogy két ponton is téved a fenti számítás. Egyrészt, való igaz, hogy a nyugdíjasok fogyasztásának multiplikátor hatása felpörgeti a gazdaságot, ha ugyanakkor ezeket a pénzeket a dolgozó lakosságnál hagynák, akkor ez a hatás hasonló mértékben alakulna, a GDP szempontjából ugyanis teljesen mindegy, hogy az adott dollárt egy nyugdíjas, vagy egy adózó munkavállaló költi el.

Egy lényeges ponton azonban mégsem mindegy, mégpedig azért, mert a dolgozók megtakarítási hajlandósága jóval nagyobb, mint a nyugdíjasoké. Vagyis rövid távon a nyugdíjas többet költ, mint az adózó, így végső soron valóban jobban pörgeti a gazdaságot, hosszabb távon azonban már fordított a helyzet: az adózók magasabb megtakarításai ugyanis hosszú távon növelik a befektetések és beruházások szintjét, vagyis gyorsabb potenciális gazdasági növekedést tesznek lehetővé.

Rövid távon a több fogyasztás eredményez gyorsabb GDP-növekedést, hosszú távon ugyanakkor a több megtakarítás, tehát – már ha hihetünk Andrew G. Biggs kalkulációinak és az általa hivatkozott tanulmányoknak – a fenti tanulmányban szorgalmazott nyugdíjemelés rövid távon valóban felpörgetheti a gazdaságot, hosszabb távon azonban kevesebb beruházáshoz, így lassabb potenciális növekedéshez vezethet.

Örök dilemma, hogy vajon érdemes-e, és ha igen, milyen mértékben emelni a nyugdíjakat. Andrew G. Biggs szerint itt inkább egy, a hatékonyság és méltányosság közötti átváltásról beszélhetünk – már ha nem számolunk a politikai erők szavazatszerzés céljából végrehajtott nyugdíjemeléseivel -, vagyis több nyugdíjjal méltányosabb és az egyenlőhöz közelebbi a rendszer, kevesebb nyugdíjjal viszont hosszabb távon hatékonyabb és jövedelmezőbb.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így kellene módosítani az államadósság-szabályt

Dickens és a magyar pénzügyi válság

Megint meg kell menteni az önkormányzatokat?

Eszetlenül öntjük a kukába az ételt

Elkerülhettük volna az összeomlást?

Kötelet húznak a politikusok