Ha az államadósság legfeljebb az éves infláció mértékével nőhetne, akkor hosszú távon biztosítva lenne a reálértéken nem növekvő államadósság, méghozzá úgy, hogy a recessziót hozó években sem kellene túlhúzni a nadrágszíjat.
A gazdasági válság rámutatott, hogy az állam hosszú távú stabil működéséhez szükség van megfelelően szigorú szabályokra, melyek elejét veszik az állam súlyos eladósodását anélkül, hogy a túl nagy szigorral megfojtanák a gazdaságot, és olyan időkben is nadrágszíj-húzásra kényszerítenék a kormányt, amikor egyébként az óvatos lazítás lenne a megfelelő döntés. A kérdés természetesen az, hogy melyek legyenek azok a szabályok, melyek a gyakorlatban is képesek kielégítse a fönti igényeket. Az Állami Számvevőszék szakemberei tanulmányukban erre a kérdésre keresik a választ. A tanulmány elérhető itt.
Az ÁSZ kutatói szerint a jelenleg is érvényben lévő adósságszabályt - az Alaptörvény a GDP-arányos államadósság csökkentésének kötelezettségét tartalmazza - érdemes lenne módosítani olyan módon, hogy az új szabály a nominális államadósság összegének növekedését legfeljebb a tervezett inflációnak megfelelő mértékben engedélyezze. Fontos lenne emellett, hogy az új adósságmutatót középtávra, éves célokként meghatározva is rögzítsék a költségvetési törvényben.
A hosszú távú cél a reálértéken nem növekvő államadósság biztosítása úgy, hogy a kormány gazdasági válságok idején nem kényszerül a kelleténél szigorúbb lépésekre, amivel csak még mélyebb gödörbe taszítaná a gazdaságot. Ezt az igényt az új - a jelenleg érvényben lévőnél lazább - adósságszabály teljesítené.
Ha ugyanis az államadósság az éves infláció ütemének megfelelően növekedhetne - vagyis a középtávú inflációs célnak megfelelő 3 százalékkal -, akkor egyfelől még a súlyos recessziót hozó években is maradna némi mozgástere a mindenkori kormánynak, másfelől pedig hosszú távon biztosítva lenne, hogy az államadósság/GDP mutató az éves reál GDP növekedési ütemének megfelelő mértékben csökkenjen.
Az adósságszabály megalkotásakor szükség van a szigorra, amely hosszú távon elejét veszi az állam végzetes eladósodásának, arra ugyanakkor ügyelni kell, hogy ez a szigor a nehéz időszakokban ne fojtsa meg a gazdaságot. A középutat nem egyszerű megtalálni, és a gyakorlatban számos olyan nehézség akad, ami a tervezőasztalon remekül működő szabályokat végül megoldhatatlan feladat elé állítja, az ugyanakkor nem kérdése, hogy az állam stabil és hosszú távon kiszámítható működése érdekében ezekre a fékekre szükség van.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Dickens és a magyar pénzügyi válság
Megint meg kell menteni az önkormányzatokat?
Eszetlenül öntjük a kukába az ételt
Elkerülhettük volna az összeomlást?
Kötelet húznak a politikusok
A csőd elmaradt, de hogyan tovább?